Egy amerikai kutató bejelentette, hogy Atlantisz nyomaira bukkant. Robert Sarmast szerint az elsüllyedt kontinens, melyről először Platón írt i. e. 360 körül, a mai Ciprus és Szíria között feküdt valaha.
Az építészből lett amatőr régész elméletéről mi magunk is azonnal beszámoltunk – jóllehet a bejelentést nem sokkal később követte a tudományos körökből érkező cáfolat is.
Komoly tudósok, fantaszták és szépírók évezredek óta keresik a mesés, elsüllyedt civilizáció nyomait – mint lejjebb kiderül, az Antarktisztól Spanyolországon át Írországig.
Míg a maja írást nem értették pontosan, az is felmerült: Közép-Amerikában kell keresni Atlantiszt
Az Atlantisz utáni hajsza a 19. század elején kezdődött a guatemalai Dr. Paul Felix Cabrera elméletével, mely szerint az elveszett kontinens valójában az akkor Hispaniolának nevezett szigettel (azaz a mai Haitival és Dominikai Köztársasággal) azonos.
Sokan voltak ekkoriban – köztük Augustus Le Plongeon and Alice Dixon, amúgy férj és feleség -, akik szerint Atlantiszt Mexikó közelében kell keresni. Ezek a kutatók ugyanis maja írásokból egy elveszett kontinensre tett utalásokat véltek kiovasni.
Az elmélet szerint a maják kapcsolatban álltak az ókori egyiptomiakkal, akiktől viszont a görögök vették át Atlantisz legendáját. A maja vonal hamar tévesnek bizonyult – részben azért, mert semmiféle tárgyi bizonyíték nem támasztotta alá, részben pedig azért, mert a maja kultúra korai kutatói még közel sem értették pontosan Közép-Amerika őslakosainak bonyolult képírását.
A következő nagyszabású elmélet 1912-ben jelent meg, méghozzá William Randolph Hearst sajtómágnás tekintélyes lapjában, a New York Americanben: egy magát Paul Schliemann-nak nevező figura „Hogyan találtam meg az elveszett Atlantiszt” címmel publikált egy cikket. A szerző először is azt állította, hogy a Tróját kiásó Heinrich Schliemann-nak az unokája.
Meséje szerint nagyapja olyan trójai leleteket hagyott rá, melyekből világosa kiderül Atlantisz valódi helye: az elveszett földrészt ezek szerint az Atlanti-óceánban, Európa és Észak-Amerika között kell keresni, s az Azori-szigetek minden bizonnyal az elsüllyedt szigetország tengerből kiálló csúcsai.
„Schliemannt” azonban röviddel a cikk megjelenése után köd nyelte el, s meséjét ma a bulvár-újságírás történetének egyik korai nagy svindlijeként tartják számon.
OSZD MEG másokkal is!