Mindvégig itt voltak, és hamarosan újra találkozunk velük?
Könnyen lehet, hogy az ősi idegenek a paleoasztronautika hívei szerint nem mentek el örökre, ahogyan azt sokan állítják.
Egy részük itt maradt a Földön, melynek különféle nyomai is vannak. Óriásokról szóló legendák, nefilim angyalokról szóló történetek, és vallási mendemondák. Ezeknek mind van valami valóságalapja, törvényszerűen léteznie kellett olyan égből érkezett lényeknek, melyekről mintázták ezeket.
Amikor a nefilim, azaz Anunnaki uralkodók sokszázezer éves uralma véget ért, a nagy özönvizet követően a földönkívüli befolyás széthullott bolygó szerte.
Ennek egy lázadás lehetett az oka, mely lehetőséget adott az emnbernek, hogy szabad fajjá váljon. Az Anunnakik közül ugyanis sokan kiváltak, és szembe fordultak az egyetemes hatalommal, mely globális uralmat akart a Földön. Hiszen az embert eredetileg azért teremtették a saját, és egy majom DNS-ének a keresztezésével, hogy őket szolgáljuk.
A lázadást követően az idegenek aztán tovább álltak, és egy részük maradt csak itt, akik az emberekkel kötöttek szövetséget ellenük.
Ők mutattak meg nekünk mindent, mely elősegíthette akkoriban a technológiai fejlődésünket.
Utat mutattak, ők voltak a fény, a történelem sötétjében. Azonban soha nem hagyták el a bolygót, az itt élő nefilim lények ugyanis hibernálták magukat, mélyen, hatalmas földalatti komplexumokban – állítja több paleoasztronautika hívő.
Ez megmagyarázná, miért és találtak annyi egymással összefüggő földalatti hálózatot, melyek különféle alagutakat, több kilométeren át a mélyben futó barlangokat s nagy termeket foglalnak magukban.
Ezek ősi óvóhelyek voltak egy nukleáris vagy kozmikus csapás esetére, melyet szintén a földönkívüliek építettek.
A hibernációs fázisra az egyik legnagyobb bizonyíték a Tisulsky hercegnő ügye. 1969-ben Kamerovoban, egy Tisulskago nevű faluban valami megdöbbentő dologra bukkantak a helyi szénbányában dolgozó munkások.
A bányászati munkák során ugyanis 72 méteres mélységben beleakadtak valamibe a talajréteg alatt.
A bányász – akit Karnaukhovnak hívtak – aki megtalálta a szokatlan dolgot, eleinte nem is tudta, hogy pontosan micsoda lehet. Több méter hosszú volt, és majdnem egy méter magas. Az anyaga márvány volt, és olyan volt, mintha egy hatalmas doboz lenne.
Egy kék folyadékban úszó holttestet találtak benne. A nő látszólag úgy nézett ki, mint aki még él. ápoltak voltak kezei, és arca sem volt hulla fehér. Olyan volt mintha csak aludt volna.
A nőt nem mozdították el a helyéről, de szemmel láthatóan szokatlanul magas volt. Egyes becslések szerint elérte a 180 centimétert is. 30 év körüli, fehérbőrű, kaukázusi vonásokkal rendelkező nő volt. Olyan dolgok derültek ki, mely valóban alapjaiban kérdőjelezi meg az emberiség történelmét. Arról van szó ugyanis, hogy a radiokarbonos vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy a test 800 millió éves.
A hírek szerint akkoriban több hasonlóan idős, de sértetlen fiatal humanoidszerű testet találtak a környéken, és a területet hamar lezárták, majd mikor végeztek, azt mondták, hogy nem találtak semmit, annak ellenére, hogy ez hazugság volt, mert hatalmas szarkofágokat láttak a helyiek helikopteren elszállítani.
Feltehetően több ezer ilyen nefilim óriás teste létezhet, és nyugodhat a mélyben, a bolygónk rejtett alagútrendszereiben, melyek több millió évesek.
Szüntelenül pihennek, hibernációs álmukban, hogy egy napon, sok ezer év múlva – vagy talán holnap – felébredjenek.
OSZD MEG másokkal is!