Az ősi magyaroknak nem csak istenapja hanem istenanyja is volt?

2017. október 18., szerda

Az ősmagyar vallás, a napvallás egyetemes kultuszának nyomában...

Nagyon kevesen tudnak arról, hogy a magyar vallásnak nem csak egyfajta istenapja van, és volt a történelmünk során, hanem istenanyja is.

Ehhez elég csak szemügyre vennünk a Szent István korából származó történelmi forrásokat. Ezekben számos utalás található az isteni ősanyára vonatkozóan, és a nap is, mint szimbólum rendre feltűnik - nem véletlenül.

Mint ahogyan a Boldognapot blogjában Száraz György is megemlíti:

Szent Gellért 1015-ben Szűz Mária ünnepén mondott beszédében így fogalmazott a Képes Krónika szövege szerint:

„Tudomásotokra hozom ugyanis az isteni titkot, amely nekem ma éjjel felfedeztetett. Urunkat Jézus Krisztust láttam szentséges anyja, az örökké szűz Mária ölében, ki magához híván bennünket, saját kezével nyújtotta nekünk testének és vérének szentségét.”

Gellért püspök egy híres beszédében konkrétabban is megnevezi: Napba öltözött Asszonynak hívja Szűz Máriát.

Talán az sem véletlen, hogy a Jelenések könyvében a végítélettel kapcsolatban is említést tesz róla a Biblia.

„És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona...”

Krisztus anyjának nevét soha nem mondta ki a magyarnép, mindig más jelzőkkel hivatkoztak rá, többek között nagyasszonyként.

"Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete és dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvünkön még e szűz mennybemenetelének ünnepét is tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak napjának emlegetik..." - szól Szent István legendája, mely szintén bizonyítja a dolgot.

Ezek a ó fentebb leírt dolgok egyértelműen arra utalhatnak, hogy hazánknak, és hazánk népének már volt istenkultusza, amikor a kereszténység elkezdett terjedni a vidéken. Ez egy istennő kultusz volt, amit Mária-kultusznak ismerünk, de akkoriban csak Boldogasszonyként hivatkoztak rá.