Az univerzum többszörösen összetett dodekaéderekből állhat?

2016. december 22., csütörtök




Az univerzum alakjáról alkotott egyed modellek, és ma párhuzamos világok lehetséges szimulációi egy különös, többszörösen összetett dodekaéder rácsról árulkodnak, mely több milliárd párhuzamos univerzumot tart össze.

Rejtélyes dodekaéder

Általában a szabályos dodekaédert értik a „dodekaéder” szó alatt, vagyis azt a szabályos testet, melyet 12 szabályos ötszög alkot, melyek közül minden csúcsban három találkozik.

Korábban, már néhány évvel ezelőtt is felmerült annak a lehetősége, hogy az univerzum, és az egész ismert világegyetem valójába egy focilabda alakjához hasonlítható dodekaéder.

Erre eleinte csak elméleti modellek lehetséges számításai álltak rendelkezésre alátámasztás tekintetében, azonban a kozmikus háttérsugárzás később szintén közvetetten ugyan, de alátámasztotta a sejtést.

Arról van szó, hogy a kozmikus háttérsugárzásban fellelhető mintázatokat, interferencia anomáliákat megvizsgálva, tanulmányozva és feldolgozva arra jutottak a kutatók és a csillagászok, hogy ha az univerzum valóban véges, és vannak határai, akkor az egy dodekaéder kell, hogy legyen.

Elméletben, az univerzumban csak körbe-körbe lehetne utazni, vagyis végtelen is és véges is egyben. Végtelen, mert a térsíkon körbe-körbe lehet csak utazni, így a tér végtelenné válik, de véges, mert a térbeli síkok egy dodekaédert adnak, és ezen alakzaton kívül is lennie kell valaminek.

Összetettebb, mint gondolták

Ahogyan egyre több csillagászati megfigyelést teszünk, és a kvantumfizika rejtelmes világába egyre inkább elkalauzolnak minket a különleges felfedezések, rájövünk, hogy nem minden az, aminek látszik.

A párhuzamos világok gondolata már nagyon régóta foglalkoztatja az elméleti fizikusokat. Úgy sejtik, hogy több milliárd párhuzamos világ létezhet, és mindegyik világban más-más törvények érvényesülnek, mindenhol módosítva van néhány erő, vagy hatás.

Ez azt jelenti, hogy míg itt a gravitáció a többi erőhöz képest minimális, vagyis nagyin jelentéktelen, addig egy másik párhuzamos világban éppen az dominál.

A párhuzamos világokban máshogy telhet az idő, más „korok” vagy állapotok lehetnek a jelenhez képest, sőt, az is elképzelhető, hogy visszafelé folyik az idő.

Dedokaéder rács

Összevetve minden szimulációs modellt, a tudósok egy olyan teóriát alkottak, melyben az univerzum alakja valójában egy dodekaéderekből álló dodekaéder test. Egy hatalmas labda, mely összekötő pontokat hoz létre az egyes párhuzamos dodekaéder univerzumok között.

Képzeljük el, hogy a mi világegyetemünk, minden, amit ismerünk, az összes galaxissal és a több trillió csillaggal együtt, az egyetlen dodekaéder, mely egy hatalmas dodekaéder labda egyetlen „pontja”.

Belegondolni is riasztó, mennyire apró porszemek vagyunk a világmindenség egészéhez képest. A teória egyes követői még ezt is tovább képzelik, és azt pedzegetik, hogy valójában még ez a hatalmas, rácsos szerkezetű dodekaéderes test is egyetlen pontot alkot egy sokkal nagyobb szerves egészen.

Gyakorlatilag egy kinyíló végtelen tanúi vagyunk, és a világunk, minden, amit ismerünk egy szubatomi részecske a nagy egész szempontjából.

A kutatók elmélete persze nem bizonyított, de az eddig létrehozott, kiszámolt, és közvetetten ugyan, de alátámasztott modellek nem zárják ki, sőt sugallják ennek a lehetőségét.

tudomány rejtély rejtélyek csillagászat univerzum


Megtekintések száma: 66152





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet