Az ősmaradványok által jelzett periodikus tömeges kihalások kapcsolatban állhatnak a feltételezett kilencedik bolygóval, állítja egy amerikai professzor.
Daniel Whitmire, nyugalmazott asztrofizika professzor, az Arkansasi Egyetem matematikatanár arra a következtetésre jutott, hogy a rejtélyes és nem bizonyított létezésű „X vagy tízedik bolygó” (amit az újabb kutatások fényében helyesebb kilencedik bolygónak hívni, mivel a Plutót „lefokozták” törpebolygóvá) váltott ki olyan üstököszáport, ami azután kiválthatta a tömeges kihalásokat.
Elképzeléseit a Monthly Notices of the Royal Astronomical Societyfolyóirat januári számában publikálta.
Talán mégse legenda az X bolygó
Noha a tudósok már 100 éve kutatnak az X bolygó után, csak nemrég növekedett meg igazán annak esélye, hogy valóban létezik.
A Caltech kutatói felfedeztek egy új objektumot a Kuiper-övben (KBO, Kuiper belt object), amely pontosan ott mozog, ahol a rejtélyes kilencedik bolygónak kellene lennie.
Mike Brown bolygókutató a Twitterén jelentette be az izgalmas eredményeket.
A Kuiper-öv egy üstökösökből és más nagy objektumokból álló, korong alakú terület a Neptunuson túl. Ha a Caltech kutatóinak igazuk van, akkora kilencedik bolygó nagyjából 10-szer akkora tömegű, mint a Föld és jelenleg akár a Földnél 1000-szer távolabb található a Naptól.
Az üstököselméletet 1985-ben publikálták először
Whitmire és munkatársa, John Matese először 1985-ben publikálta kutatási eredményeit az X bolygó és a tömeges kihalások közötti összefüggésről a Nature folyóiratban.
Ekkor elméletük a Time magazin címlapjára is felkerült „Az üstökösök pusztították ki a dinoszauruszokat? Merész, új elmélet a tömeges kihalásokról” címmel.
Abban az időben három magyarázatot vetettek fel a rendszeres üstököszáporok magyarázatára: X bolygó, a Nap ikercsillagának léte és a Nap vízszintes oszcillációi, miközben a galaxisban kering.
A két utóbbit ezt követően kizárták, mint ami nem egyeztethető össze a paleontológiai feljegyzésekkel. Csak az X bolygó maradt életképes teória, és ez most megújult figyelmet kapott.
Üstököszápor 27 millió évenként
Whitmire és Matese elmélete szerint miközben az X bolygó a Nap körül kering, dőlt pályája lassan forog és az X bolygó 27 millió évenként áthalad a Kuiper-övön, kiütve onnan az üstökösöket a belső Naprendszerbe.
A kimozdított üstökösök nemcsak a Földbe csapódnak, hanem szétmorzsolódnak a belső Naprendszerben, amint közelebb kerülnek a Naphoz, ily módon csökkentik a Földre jutó napfény mennyiségét.
1985-ben a paleontológiai adatok egészen 250 millió évre visszamenőleg alátámasztották a rendszeres üstököszápor elméletét.Az újabb kutatások egészen 500 millió évig visszamenőleg szolgáltatnak bizonyítékokat ilyen eseményekre.
Eltérő becslések
Whitmire és Matese eredeti tanulmányukban közzétették saját becslésüket az X bolygó méretéről és keringéséről. Úgy vélték, hogy tömege egytől ötszöröse a Földének és nagyjából 100-szor távolabb kering a Naptól, azaz jóval kisebb értékeket adtak meg, mint a Caltech kutatói.
Matese azóta visszavonult és már nem publikál. Whitmire 2012-ben nyugdíjba vonult korábbi munkahelyéről (Louisianai Egyetem) és 2013-tól kezdett matematikát tanítani az Arkansasi Egyetemen.
Whitmire azt nyilatkozta, igazán izgalmas az a lehetőség, hogy egy távoli bolygónak jelentős befolyása lehet a földi élet evolúciójára.
30 év óta részese vagyok ennek a történetnek”– mondta Whitmire. „Ha valaha lesz végleges válasz, szeretnék könyvet írni erről.”
Forrás: Origo