Zelkó Zoltán térképész igen érdekfeszítő teóriával állt elő a magyar tengerrel kapcsolatban még az 1980-as évek elején: azt állítja, komplex számítások
és űrfelvételek is bizonyíthatják egy rég eltűnt kis sziget jelenlétét a Balatonban.
Zelkó kutatásai során olyan geometriai összefüggéseket fedezett fel bizonyos szent helyek között a Balaton északi és déli partján, amelyek metszéspontjai érdekes módon pontosan a tó közepén találkoznak.
„(…) Ha a térképen egy vonallal összekötjük Badacsonyt és Veszprémet, akkor ezen az egyenesen szokatlanul sok templomot találunk: Kékkút, Köveskál, Monoszló,
Balatoncsicsó, az árokfői templomrom, Szentjakabfa, Óbudavár, Mencshely, Barnag,
Tótvázsony stb. A tornyok ily módon egy római kommunikációs rendszerre alapozódott hírközlési hálózat alkotóelemei,
ha úgy tetszik, hírtovábbító állomások is lehettek”
– olvasható az Ifjúsági Magazin egyik, 1983-ban megjelent lapszámában.
A térképész szerint elképzelhetetlen, hogy véletlenről lenne szó.
Az említett templomok, illetve romok pontosan egy olyan nyílegyenes vonalra esnek, amely összeköti őket.
És ez még nem minden!
Feltételezte továbbá azt is, hogy ahol azok a metszéspontok találkoznak, ott lehet egy elsüllyedt sziget.
Amatőr búvárok közlései éppúgy, mint a Magyarország az űrből című album űrfényképei ezt valószínűsítik. A Balatont ábrázoló űrfelvételek ezen a ponton elszíneződést, sötétebb foltot mutatnak.