Nemrég számoltak be róla, hogy először sikerült időkristályt előállítani. Tényleg átírhatja az alapvető fizikai, és kvantumfizikai ismereteinket?
Kezdjük eleve azzal, hogy pontosan miről is van szó, és mit is jelent az a szó, hogy időkristály? Elvégre nagyon sci-fisen hangzik, és ha megtudod miről van szó, még jobban meg fog lódulni a fantáziád.
A kristályszerkezetű anyagok periodikus, szabályosan ismétlődő elrendeződést mutatnak a háromdimenziós térben.
Az időkristálynak nevezett, újfajta anyagi minőség alkotórészei nemcsak a térben ismétlődő módon rendeződnek el, hanem emellett az időben ismétlődő mozgást is végeznek.
Néhány napja érkezett a megdöbbentő hír arról, hogy a tudósoknak sikerült egy ilyen kristályt előállítaniuk. Korábban már több tudományos modell is előre jelezte őket, de senki sem tartotta valójában lehetségesnek a létezésüket.
A Marylandi Egyetemen, illetve a Harvard Egyetemen dolgozó két csapat egy hónap eltéréssel, különböző fajta atomokból kiindulva valósította meg a sokak által korábban lehetetlennek tartott anyagállapotot.
Ezek gyakorlatilag megtörténik a fizika törvényeit, és egy olyan dolgot állítottak elő, ami lehetetlen. Legalábbis a tudomány mai állása szerint.
Az időkristályok nagyon titokzatosak, és érdekese bennük az, hogy az az atomok sosem érik el az úgynevezett termodinamikai egyensúly állapotát, amikor a hőenergia egyenletesen oszlik meg közöttük.
Az időkristályok felfedezése tehát nem csak azért jelentős, mert egy lehetetlennek vélt dologról van szó, hanem mert ezzel egyúttal betekintést nyerhetünk egy olyan ismeretlen világba, mely a legvadabb fantáziánkat is felülmúlhatja.
Egyesek szerint éppen az időkristályok lesznek az időutazás megvalósításának kulcsai, vagy a csillagközi utazások megvalósításához szükséges technológia alapjai.
De az elektronikai ipar is hatalmas hasznát veheti a felfedezésnek, ugyanis a nemegyensúlyi fázisok némelyike hasznosnak bizonyulhat majd a kvantumszámítógépek működési egységeként, adattárolási vagy adattovábbítási szerepkörben.
Az első létrehozott időkristály egyébként az itterbium nevű anyag ionjaiból lett előállítva. Egy megfelelő nagyságú és erősségű elektromos mezőt alakítottak ki, mellyel lebegésben tartottak 10 darab itterbium iont.
Ezután szabályos időközönként adott lézerimpulzusok segítségével periodikusan ismétlődő mozgásmintázatot kényszerítettek a részecskékre.
A jelenség ahhoz hasonlíthat, mintha valaki kétszer pengetné meg nagyon rövid idő alatt a gitárját, de az valójában csak egyszer szólalna meg.
Az időkristály felfedezésének jelentősége tehát sok mindent magával hozhat, és idővel komoly haszna lesz, és mély hatása az iparra, és a hétköznapi életünkre.
Nem utolsó sorban a világunk szemléletére, ugyanis most bizonyították be valamiről, hogy nagyon is lehetséges. És akkor ki tudja, mi lehetséges még, amiről ma azt gondoljuk, hogy nem az?