Előbb-utóbb elkerülhetetlen, hogy űrhajósok vesszenek oda majd az űrben. Ez viszont magával von egy olyan valós, létező jelenséget, amit eddig soha senki sem vizsgált.
Az emberi űrutazás, és az űrverseny mindig is áldozatokkal járt. Gondoljunk csak bele, hány elromlott műszert, űreszközt, szondát küldtünk már fel a csillagok közé.
Egy új kutatás szerint halott emberi űrhajósok holtteste vihetik el az életet más bolygókra, mert a bennük lévő baktériumok képesek lennének a mélyűri utazást is túlélni. Így lenne képes reprodukálni magát az emberiség, és elszórni ír magvait az univerzum távoli pontjain?
Emberi veszteségek
Ezen missziók között sok emberes küldetés is volt, és egyes missziók során már odavesztek asztronauták is.
1986-ban például a Challenger katasztrófa sokkolta a világot, amikor a NASA által indított misszió során még repülés közben felrobbant a rakéta, így hét űrhajós halálát okozva ezzel.
2003. február 1-jén visszatérés közben a Columbia űrrepülőgép Texas állam fölött darabokra szakadt és a fedélzetén tartózkodó űrhajósok életüket vesztették. Összesen 15 napot, 22 órát, 20 percet és 32 másodpercet töltött a világűrben.
Ezek az emberi veszteségek eddig mindig a Föld légkörében történtek, de előbb-utóbb be fognak következni az űrben is, szembe kell néznünk majd ezzel a ténnyel.
Ha pedig így lesz, felmerül egy olyan tabukérdés, amivel nem sokan foglalkoztak mostanában: mi lesz az űrhajósok tetemével, és a bennük lévő baktériumokkal?
Elkerülhetetlen
Még nem tudni mikor következik be, sem azt, hogy hol, de abban a kutatók egyetértenek, hogy elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb újabb emberi áldozatokat szedjen az űrverseny, méghozzá az űrben.
Sokan arra tippelnek, hogy az első ilyen áldozat egy Föld körüli űrséta során fog meghalni valahogy. Mondjuk véletlenül elsodródni a bolygótól és az űrállomástól.
Manapság ezek az űrséták rutin műveletek, de sohasem tudni, mikor fog becsúszni valamilyen hiba a műveletbe.
Mások szerint sokkal nagyobba z esélye annak, hogy a jövő űrutazásai során, a hosszú sodródás alatt következik be valamilyen katasztrófa, mely az űrhajósok életét követeli majd.
Biomassza az űrben
Egy ilyen tragédia után a holttest évtizedekig, de akár évezredekig bolyong majd az űr sötétjében, végül pedig a napba vagy valamelyik másik csillagba zuhan, és porrá ég. Annak is van azonban valamennyi esélye, hogy egy bolygón köt ki.
A kutatók most ezt a lehetőséget vizsgálták meg, és kiderült a mérések, kísérletek alapján, hogy a bennünk lévő baktériumok egy része képes lenne túlélni akár több ezer évet az űrben.
Az űrhajósok maradványaiból kétféleképp is virulhat új élet. Az egyik lehetőség, hogy a test táptalajként szolgál a benne élő mikrobák számára, így az apró lények életben maradhatnak, amíg új otthont nem találnak maguknak.
A másik pedig az, hogy elpusztulnak, de a holttest molekuláiból az idegen bolygón teljesen új élet fakad. Gyakorlatilag új életet hozhatunk úgy létre ás bolygókon, hogy az emberi faj egyes egyedeinek a tetemeit odaküldjük, akár célzottan is.
Elég elborult ötlet lenne, de gondoljunk csak bele: Ha halottainkat kilőnénk az űr minden irányába, az emberi faj évmilliók alatt a világűr minden szegletét meghódítanák. Vagy mégsem?
Sajnos ez nem ennyire egyszerű. Ugyanis nem törvényszerű, hogy ugyanolyan Földi élet alakuljon ki más bolygókon az általunk „hozott” biomasszából, mint itt. Sokkal valószínűbb, hogy új fajokat, rendszereket és ökoszisztémákat fogunk így létrehozni.