Rejtélyes anomália bizonyíthatja, hogy az idő nem csak lineáris lehet. Sőt, lehet, hogy nincs is.
Létezik olyan, hogy idő? Ha igen, akkor pontosan micsoda is az, amit mi időként definiálunk?
Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal. Ilyen értelemben ha nem lennének események, akkor talán idő sem lenne.
Hiszen nem lenne mihez viszonyítani, ha egy mozdulatlan, látszólag ingerek nélküli térben lennénk.
Ha mi magunk nem érzékelnénk mozgást, sőt, mi magunk sem tudnánk mozogni, a tudatunk valóban úgy fogná fel az egész észlelést, mintha nem lenne idő, vagy az megállt volna.
Fizikai értelemben már kicsit más az idő: a modern fizikai időfogalom teljesen elszakadt a hétköznapi tapasztalattól és az erre épített filozófiai gondolkodástól.
Fizikailag az időt a megfigyelt rendszer entrópiájának növekedéseként értelmezhetjük. Nevezetesen, a rendszer állapotának két egymást követő megfigyelése két eseményt szolgáltat, melyek a múltból a jelenen keresztül a jövőbe való haladást írják le.
Látatjuk tehát, hogy nagy kérdések vannak az idő körül, és sokan még azt sem tartják biztosnak, hogy az idő létezik. Az időt az ember találta ki, ez tény, de vajon az idő, mint egymás utáni folyamatokat leíró „egyenlet” valóban abszolút értelmezhetetlen?
Az órára ugyanakkor nincs hatással a téridő, ezért az időt nagyon nagy pontossággal tudjuk megmondani, bármely részén is vagyunk az univerzumnak.
Ez azonban érdekes módon magával vonja azt is, hogy elhomályosulnak a környező órák által mutatott idők.
Ezt főleg a kvantumvilágban figyelték még, és rendkívül szokatlan volt.
A kvantum mechanikában, a modern fizika egyik vezető elmélete a Heisenberg Határozatlansági reláció, ami meghatároz egy alapvető határt arra, hogy egy pár fizikai tulajdonságot milyen pontossággal tudunk egyszerre ismerni, mint amilyen az óra energiája és ideje.
A kvantumvilágban lehetséges, hogy egy meghatározott pontosságú órának végtelen bizonytalan legye az energiája. Einstein szerint az idő lelassul, a nagy tömegű tárgyak közelében tapasztalt időhöz képest.
Ezért van az, hogy fénysebességgel utazva nekünk lassabban telne az idő, mint azoknak, akik a Földön maradnak.
A kvantum mechanika szerint, ha van egy nagyon pontos óránk, akkor rendkívül pontatlan az energiája. A relativitáselmélet pedig kimondja, hogy minél pontatlanabb az energia, annál pontatlanabb az idő lefolyása a környezetben.
Ezzel gyakorlatilag ezt lehet eredményezni, hogy az egymás mellé rakott órák zavarják egymást, kihatnak egymásra.
Így képes elhomályosulni teljesen az idő. Ez pedig azt sejteti, hogy minden, amit az időről, és annak természetéről gondoltunk, nagyon is alaposan újragondolandó.
OSZD MEG másokkal is!