​COVID-járvány: mi is lesz itt két hét múlva?

2021. március 10., szerda




Két hét múlva érzékelhetjük a védelmi intézkedések hatását, akkor indulhat el lefelé a járványgörbe, a halálozások száma pedig négy-öt hét múlva érhet a csúcsra. Minél nagyobb az új variánsok aránya, annál rosszabb a helyzet, és nagyon kell figyelni arra, hogy az oltottak se vegyüljenek senkivel, mert abból óriási baj lehet.

Dühöng az új koronavírus Magyarországon, a napi új fertőzöttek száma közelíti a hétezer főt, március 8-án életbe léptek a szigorított védelmi intézkedések, egyelőre két hétre, azaz március 22-ig. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere azt mondta, a járványügyi védekezés legnehezebb hetei jönnek, Müller Cecília pedig arról beszélt, hogy a vírus exponenciális ütemben terjed. Nem túlzás azt mondani, a járvány jelenlegi szakaszában csupa rossz hír érkezik.

Ebben a helyzetben a kontaktszámok minimalizálása és a vakcinázás felpörgetése mindannyiunk elemi érdeke – előbbit szolgálják a korlátozások is. A 24.hu virológus szakemberek segítségét kérte abban, hogy:

miért két hétre szólnak a szigorítások, mi lesz itt két hét múlva?

Mi okozza a fertőzés soha nem látott ütemű terjedését?

Miért mondhatjuk (két szempontból is), hogy ördögi körbe kerültünk, vagy ha jobban tetszik: versenyfutás kezdődött az idővel és a vírussal?

Mi lesz itt két hét múlva?

A szigorításokat a kormány jelenleg két hétig, azaz március 22-ig tervezi fenntartani, de amennyiben a helyzet indokolja, újabb lépésekre, hosszabbításra is szükség lehet. Miért épp két hét? Mert a vírus lappangási ideje átlag öt, de legfeljebb 14 nap.

Ennyi idő kell hozzá, hogy mérni tudjuk a jelenlegi intézkedések hatását.

Ha a védelmi intézkedések, az elkülönítés sikerrel csökkenti a kontaktszámot, egy beteg kevesebb embert tud megfertőzni, akkor legkésőbb két hét múlva a járványgörbe elkezd laposodni. Csökken az új fertőzöttek száma, ebből a szempontból „túl lehetünk” a harmadik hullám csúcsán. Ekkor látszik majd, hogy állunk az új megbetegedésekkel, milyen további lépéseket kell megtenni.

Fellélegezni viszont még a legjobb esetben sem tudunk. Idő kell ahhoz, hogy a megbetegedések is tetőzzenek, kiderüljön, hány ember szorul kórházi ellátásra, illetve a szomorú statisztikákból ismert, hogy a halálozások száma a fertőzések csúcsa után 2–3 héttel éri el a maximumát. Valóban sorsdöntő két hét áll előttünk, ahol a lakosság fegyelmezettsége és a járványügy hatékonysága együtt vezet a végeredményhez.

Az esetszámok exponenciális növekedése mögött számtalan ok – az új variánsok, a klíma, a fegyelmezettség stb. – húzódik meg, ezek többségét majd csak idővel sikerül felderíteni, egy részét pedig talán soha. Ami biztos, hogy az új mutációk – esetünkben főleg az úgynevezett angol variáns – kulcsszerepet játszanak. Ez a változat sikeresebben, ezért nagyobb tömegben képes megtelepedni a felső légúti nyálkahártyákon, erősebben kötődik az emberi receptorokhoz, így a hétköznapi életben jelentősebb számban, hatékonyabban terjed.

A napi új fertőzöttek száma a valóságban többszöröse lehet a naponta regisztrált 6–7 ezer főnek, de az emelkedő tendencia ebből is jól látszik, a jövőre nézve nem lehet jósolni:

ahogy nő a variánsok aránya, úgy emelkedhet tovább a járványgörbe, és fordítva.

Az angol mutáció útja jól követhető Európában, és azt látjuk, hogy a nyugati országok vették az akadályt: letörték a görbét, miközben az egészségügy kapacitása bírta a nyomást. Nem tudjuk, hogy nálunk mi lesz. Nem igazán ismert, hol van a magyar egészségügy tűréshatára, illetve fontos kiemelni, sok múlik a járványügyön is. A kontaktkutatás, az izolálás legalább olyan fontos most, mint a társadalom fegyelmezettsége, a szabályok betartása. Az úgynevezett svájcisajt-modell kiválóan szemlélteti mindezt.

Az ördögi kör, a versenyfutás vagy vesszőfutás nem légből kapott hasonlat. Minél több variáns terjed ugyanis minél több ember között, annál nagyobb az esélye újabb, ismeretlen tulajdonságokkal bíró mutációk kialakulásának. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a társadalom egyre nagyobb része az oltás által immunitást élvez a már felderített változatokkal szemben, megjelenik az a bizonyos ördögi kör.

Az amúgy is iszonyú gyors változásokra képes vírus erős evolúciós nyomás alá kerül, amelyre szükségszerűen reagál. A legrosszabb esetben úgy, hogy az ellene felépített védelem lényeges elemeit lesz képes kikerülni. Amennyiben csak a beoltott emberek mozognának szabadon, a fertőzöttekkel pedig aligha találkoznának, ennek az esélye logikusan kisebb lenne, de semmiképpen nem éri meg kockáztatni: a versenyfutást nekünk kell megnyerni a minél gyorsabb átoltottsággal.

Ami még ellenünk dolgozik, az a fáradtság, a beletörődés, a fásultság: „úgyis lesz még vagy 86 hullám, hagyjanak már békén, hadd éljem az életemet”. Láthatóan csökken a fegyelem, egy év után az embereknek elegük van, ám ha most „feladjuk”, az még inkább a fenti ördögi körbe taszít mindannyiunkat. Nem valamiféle propaganda vagy hurráoptimizmus, hanem tény: ha a járványügy és mi is „jól teljesítünk”, ez lehet a SARS-CoV2 utolsó, fejtörést okozó hulláma.


Megtekintések száma: 17370





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet