Lehet, hogy a Föld valójában nem az, aminek látszik, és még a szabadságunk is csak egy illúzió?
Nem véletlen, hogy látszólag sivárnak és kihaltnak tűnik a körülöttünk lévő univerzum – állítja egy elmélet.
Könnyen lehet, hogy az univerzum látszólagos sterilitása teljesen tudatos, azaz eleve elrendelt tényező következménye.
Vagyis nem véletlen az, hogy nem bukkantunk még idegen értelmes lények nyomára.
Ugyanis egy elmélet szerint a Föld egy a világegyetem többi részétől eleve elszigetelt helyen alakult ki, és egy olyan planéta, amely egyfajta tenyésztő telepként működik új fajok számára, melyek egészen addig nem érintkezhetnek, vagy léphetnek kapcsolatba a külvilággal, amíg azt a teremtő felsőbb erők – vagy más idegen fajok – lehetővé nem teszik.
Ilyen tekintetben Földünk, mely egyben otthonunk is, egyben egy börtön is. Egy kozmikus börtön.
Egy olyan cella, melynek még nem tapogattuk ki a rácsait, így nem is tudatosulhatott az emberiségben, hogy kozmikus szinten be vagyunk zárva, és valójában nem vagyunk szabadok, csak a szabadság egyfajta hamis illúziójával rendelkezünk.
Ez persze egyelőre csak egy elmélet, melyet egyes csillagászok és asztrobiológusok osztanak egymással, ugyanakkor lehet benne ráció.
A Fermi-paradoxon látszólagos feloldhatatlanságára talán éppen egy ilyen forgatókönyv adhat magyarázatot, de könnyen lehet az is, hogy eleve elrendeltetett módon az emberiség még néhány ezer évig – míg el nem éri a megfelelő intelligencia, és technológiai szintet – nem léphet ki saját bölcsőjéből.
Az idegenek talán nem véletlenül tartanak minket megfigyelés alatt már a kezdetektől fogva.
Létrehozott, genetikailag kitenyésztett faj vagyunk, melyet a Földön terjesztettek el, mely nem csak otthona, hanem börtöne is fajunknak, amit nem hagyhatunk el.
A biztonságért ugyanis a szabadság árát kellett megfizetnünk. Vigyáznak ránk, nem érhet baj minket, de nem is adatik meg a felfedezés szabadsága.
Ez az oka annak, hogy még nem igázott le egyetlen faj sem minket, noha már számtalan alkalommal rábukkantak különféle sáskaként minden leigázó fajok, de a minket teremtő idegenek megvédték a Földet is magába foglaló régiót, mely a fennhatóságuk alatt van.
Úgy gondolják, még védelemre szorulunk, amíg el nem érjük a megfelelő technológiai szintet, és lehetővé nem válik számunkra is a csillagközi távolságok leküzdése.
Hogy mekkora körzetben vagyunk magunkra hagyva, zavartalanul fejlődni, azt nem tudni, de egyes becslések szerint több fényévnyi távolságban minden steril körülöttünk, és mi vagyunk az egyetlen élő ebben a zónában.
Erre ha rá is jövünk valaha, azt csak a nagyon távoli múltban fogjuk tenni, mire már elérjük azt a szintet, hogy kiléphetünk a végtelen kozmoszba, a védelemből és egyben teljes jogú csillagközi fajként, mint amilyenek a minket teremtő idegenek lehettek egykoron.
OSZD MEG másokkal is!