Csodálatos csillagászati jelenségek március második felében!

2017. március 16., csütörtök




Még véletlenül se hagyd ki, és OSZD MEG minél több emberrel!

2017 márciusa csillagászati szempontból elképesztően érdekes lesz, ugyanis egy sor meglepően látványos, és érdekes csillagászati jelenség fog lezajlani ebben az elkövetkező 2 hétben.

2017 márciusa csillagászati szempontból elképesztően érdekes lesz, ugyanis egy sor meglepően látványos, és érdekes csillagéászati jelenség fog lezajlani ebben az elkövetkező 2 hétben.

Búcsú az alkonyi Vénusztól

Az elmúlt hónapok során hozzászokhattunk az alkonyi, nyugati égen a ragyogóan fényes Vénusz kedves látványához, azonban belső bolygószomszédunk látszó égi útján egyre közeledik a Naphoz, egyre hamarabb lenyugszik. Míg 15-én még majdnem két órával napnyugta után tűnt el a horizonton, 20-án már csak egy órával marad le a Naptól, 23-án alig fél órával követi a napnyugtát, megpillantása ekkor már igen nehéz. Ha szeretnénk még gyönyörködni a látványában, mihamarább tegyük meg! 

Távcsővel rendelkezők számára különösen érdekes lehet a Vénusz megfigyelése ilyenkor, ugyanis - a Holdhoz hasonlóan - fázisokat láthatunk rajta, s vékony sarlóként pillantható meg ezekben a hetekben.

Esthajnalcsillagként, népi nevéhez méltóan, nemsokára a hajnali, keleti égbolton ragyog fel, április elejétől kereshetjük majd napkelte előtt egy órával.

Hold-Szaturnusz együttállás március 20-án

A nagyon későn fekvők, vagy a nagyon korán kelők számára lehet érdekes 20-án hajnal előtt a félhold és a Szaturnusz együttállása, a két égitestet hajnali 2 után kereshetjük a délkeleti-déli égbolt alján, a Hold alatt 4 fokkal látszik majd a gyűrűs bolygó.

Tavaszi napéjegyenlőség március 20-án

A csillagászati tavasz idén március 20-án, hétfőn délelőtt 11:29-kor köszönt be, a Föld éves útja során ez az egyik jeles nap, amikor a tengelyferdeség miatt évszakosan váltakozó megvilágítás egyformán éri az északi és a déli féltekét. A Nap ekkor pontosan keleten kel és pontosan nyugaton nyugszik, a nappal és az éjszaka hossza azonos, ettől kezdve azután egyre növekszik a nappalok időtartama.

Állatövi fény az esti égen

Naprendszerünkben a bolygóknál és kisbolygóknál jóval apróbb méretű „égitestek” is keringenek, nagyrészt a Mars és a Jupiter pályája közt. Annyira aprók, hogy a milliméter törtrészében mérhetőek csak: mikroszkopikus porszemcsék, amiket jelenlegi ismereteink szerint valószínűleg a Naprendszerben keringő üstökösök hagytak maguk után évmilliárdok alatt. 

A napfény más égitestekhez hasonlóan ezeket a porszemcséket is megvilágítja, s tavasszal, ha tiszta az égbolt, települések fényétől távol, holdfény nélküli kora estéken láthatjuk az állatövi fény formájában. Március második felében napnyugta után úgy másfél órával nézzünk nyugat felé: az égi háttérnél fényesebb, kissé balra dőlő, derengő kúpként nyúlik felfelé az állatövi fény. A látóhatár közelében a legfényesebb és legszélesebb, fokozatosan elvékonyodik és elhalványul, kicsúcsosodó vége nagyjából a Fiastyúkra mutat. Este 19 - 19:30 körül lehet megpillantani (majd a március 26-án esedékes óraátállítást követően egy órával később keressük), ezt követően nagyjából egy-másfél órán keresztül látható marad.

Esti holdsarló a hónap utolsó napjain

Március 28-án lesz újhold, ezt követően ismét az esti égbolt vendége lesz égi kísérőnk, 29-én este 8 óra felé érdemes keresni a nyugati ég alján a Holdat. Ilyenkor, ha vékony holdsarlót látunk a szürkületben, még egy érdekességet megfigyelhetünk rajta: a ragyogó sarló mellett a közvetlenül nem megvilágított része is láthatóvá válik, halvány, szürkés árnyalatban. Ezt a derengő fényt a Holdra a Föld felszínéről, felhőzetéről visszavert napfény okozza, teljes koronggá egészítve ki a fényes sarlót. A jelenség neve hamuszürke fény (a színe alapján, ókori elnevezéséből) vagy földfény (a jelenség oka miatt).

29-én este a holdsarlótól jobbra, 7 fok távolságban a Merkúr bolygót is láthatjuk majd, 30-án este pedig a Marsot, hasonló távolságban.

Távolságmérés az égbolton

Érdemes szót ejteni az égi távolságmérésről, annak egyszerű, gyakorlati módjáról. Mind a Hold, mind a Nap látszólagos égi átmérője fél fokos, ha a Holdtól szeretnénk távolságot mérni, egy hozzá közeli égitest esetén könnyen megbecsülhető a távolság, ha a Hold méretével hasonlítjuk össze. (A 14-én várt Hold - Jupiter együttállás esetén este közel 4 telihold fér a két égitest közé, míg másnap hajnalra már 9-10 telihold.).

Kicsit egyszerűbb mérési módszert kínál a saját kezünk: ehhez mindig egyenesen előrenyújtott kar szükséges. A kisujjunk hegye (az utolsó ujjpercünk) 1 fokos égrészt takar le; a hüvelykujj hegye 2 fokot fed; a mutató, középső és gyűrűs ujjaink egymás mellett szorosan tartva 5 fokot; összeszorított öklünk két széle közt 10 fok van; kinyújtott és széttárt kisujjunk és mutatóujjunk segítségével 15 fokot mérhetünk, míg szétnyitott hüvelyk- és kisujjunk közt 22-25 foknyi távolság van. Kezünk ugyan nem egyforma, de az arányai nagyjából megegyeznek mindenkinél, ha valakinek különösen hosszú vagy rövid ujjai vannak, ez egy kis eltérést ad ugyan, de a könnyű használhatóság miatt elhanyagolható. 

No de miért érdemes távolságot mérni az égbolton? Ha látunk valami számunkra ismeretlen jelenséget, erős fényű égitestet, könnyebben lehet utólag beazonosítani, ha megmérjük például a horizont feletti magasságát, vagy valamely ismert égitesttől való távolságát. Ugyanennyivel megkönnyíti a dolgunkat akkor is a mérés, ha keresünk valamit az égbolton, és tudjuk, hogy mennyire van, például a Holdtól, vagy milyen magasan látszik a horizont felett.

Ne felejtsd el MEGOSZTANI, hogy minél több emberhez eljusson a hír!

Forrás: National Geographic

érdekes érdekesség csillagászat


Megtekintések száma: 358691





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet