Ez mindent felforgathat….
Az Oxfordi Egyetem neves svéd filozófusa, Nick Bostrom 2003-ban fejtette ki annak a lehetőségét, hogy amit mi valóságnak érzékelünk, az valójában egy szuperfejlett civilizáció számítógépes szimulációja. Tanulmánya szerint az alábbi három dolog egyikének biztosan igaznak kell lennie:
A civilizációk általában kihalnak, mielőtt képesek lennének valóságszimulációt fejleszteni.
A fejlett civilizációkat nem érdekli a valóságszimulációk létrehozása.
Szinte biztosan egy számítógépes szimulációban élünk.
Most a Columbia Egyetem csillagásza, David Kipping vizsgálta meg jobban Bostrom trilemmáját, és arra jutott, hogy 50 százalék annak az esélye, hogy valóban szimulációban élünk.
A csillagász a két első állítást egybevonta, azzal érvelve, hogy a végső állításuk megegyezik: nem szimulációban élünk. Ezzel kijött az 50-50 százalékos eredmény, de a bayesiánus valószínűségszámítás módszereivel élve ezután még azt is megvizsgálta, hogy ha szimulációban élünk, milyen eséllyel reprodukálható a végtelenségig a szimulációs képesség.
Megállapította, hogy ha minden szimulált valóságban képesek lennének újabb szimulációkat létrehozni, akkor ahhoz felfoghatatlan mértékű számítási kapacitás kellene, ezért valószínűleg minden egyes potenciális szimuláció olyan, amelyben nincs lehetőség a további valóságszimulációk létrehozására. Vagyis ténylegesen is 50 százalék az esélye annak, hogy szimulációban élünk, de a józan ész talán egy kicsit afelé dönti a mérleg nyelvét, hogy a valóságunk valódi.
Ez az alaphelyzet óriásit változna, ha az emberiségnek sikerülne létrehoznia egy olyan szimulációt, amelyben érző lényeket teremt. „A nap, amikor az ember létrehozza ezt a technológiát, mindent felborít majd: onnan, hogy kicsit több mint 50 százalék az esélye annak, hogy valódiak vagyunk, eljutunk oda, hogy szinte biztosan szimulációban élünk. Nagyon különös örömünnepe lenne ez az emberi zsenialitásnak” – mondta Kipping a Scientific Americannek.