A kihalt fajok, és az ember feltámasztása hasznos, vagy csak az emberiség Istent játszása? Mi jogunk van őt visszarántani a nyomorúságos Földi életbe, ha valóban létezik mennyország? És ha egyeseket egyenesen a pokolból hozunk vissza, milyen lélekkel rendelkező személyekké válnak második életükben?
Rengeteg érv, és ellenérv hangzik el mindig nap, mind nap a kihalt fajok feltámasztásával kapcsolatban. Vannak, akik szerint hasznos, és fontos tudtára tehetünk szert ezáltal, míg mások úgy vélik, hogy az egész nem szól másról, csak arról, hogy az ember Istent játszik.
Tény, ami tény. Az egyházak egyáltalán nem szeretnének állati feltámasztásokat látni.
Legyen szó kihalt, vagy még élő fajokról. Bár nemes a cél ugyan, de ez előrevetítheti az emberi tudományok következő, sokkal gonoszabbnak tartott lépését: az emberi feltámasztást, és az emberi klónokat.
A legtöbbek szerint az emberi klónozás – mely nemrégiben ma már zöld utat kapott részben – így is, úgyis elkerülhetetlen lesz.
Az emberi feltámasztás kérdése azonban nagyon kényes téma, ugyanis az emberi természet, és eleve a világ ellen való dolog. A halottakat csakis Isten, vagy Jézus támaszthatja fel. A kérdés csak az, hogy vajon feltámasztásnak számít-e az is, amikor valakit a klinikai halálból hoznak vissza az orvosok.
Ilyen tekintetben ugyanis már a műtőkben is Istent játszik az emberiség, aminek előbb vagy utóbb meglehet a böjtje. Fontosnak tartják a szakemberek, hogy a kihalt fajok visszahozása során érdemes alaposan mérlegelni, hogy milyen fajokat és pontosan hova telepítünk vissza.
Mások úgy vélik, hogy ami már kihalt, az a természet rendje ellen való, hogy visszahozzák. Ahogyan Dr. Malcolm is megmondta a Jurassic Park első részében: „A dínóknak megvolt a maguk esélye, de a természet kihalásra ítélte őket.”
Isten játszunk, pedig nem lenne rá szükségünk. Életet menteni lehetne máshogy is, ha valaki pedig meghal, akkor talán magát Istent haragíthatjuk magunkra azzal, hogy visszahozzuk az élők közé.
Ráadásul azzal is komoly etikai kérdést feszegetnek a szakemberek, hogy vajon egy feltámasztott ember vissza akar-e térni a halálból?
Mi jogunk van őt visszarántani a nyomorúságos Földi életbe, ha valóban létezik mennyország?
És ha egyeseket egyenesen a pokolból hozunk vissza, milyen lélekkel rendelkező személyekké válnak második életükben?
A Lazarus hatás című amerikai horrorfilm részben felvetette ezt a kérdést, és ha nem is profi megvalósításban, de némileg fontos tartalmi üzenetben adta át a lényeget: megjárhatjuk, ha a halállal kísérletezünk, és megpróbálunk nemet mondani rá.
Ugyanis csak Isten tudja, miféle lényeket hozhatunk vissza a halálból, hiszen semmilyen garancia nincs rá, hogy ugyanazt a személyt vissza tudjuk hozni magunk közé.
Ha a lélek már messze jár, akkor pedig adódik a hátborzongató kérdés: a feléledt emberi testek kik, vagy mik lesznek?
És milyen gondolatok, fognak legbelül lakozni bennük? Kinek a gondolatai?