Döbbenet: mérési hibáért járt a Nobel-díj 2011-ben?
Döbbenet: mérési hibáért járt a Nobel-díj 2011-ben?
Elképzelhető, hogy a világegyetem a korábbi modellekkel ellentétben nem is úgy tágul, ahogy gondolták, és a sötét energia sem biztos, hogy létezik. Ha ez így van, akkor 2011-ben egy mérési hiba eredményéért adták oda a Nobel-díjat!
Különleges botrány van kibontakozóban a fizikában. Az elmúlt időszak kutatásai ugyanis sorra cáfoltak meg olyan, korábban evidensnek hitt dolgokat, melyekért még Nobel-díjakat is kiosztottak annak idején.
A kilencvenes évek előtt a tudósok úgy tekintettek a táguló világegyetemre és benne a galaxisokra, mint egy feldobott kavicsra. A kő egyre lassabban emelkedik, mígnem a Föld gravitációja megállítja, és visszarántja a felszínre.
Ha viszont elég nagy sebességgel dobjuk fel azt a bizonyos kavicsot, akkor a bolygó tömegvonzása nem tudja megfékezni, így végleg elhagyja a Földet.
Azonnal fel is vetődött a nyilvánvaló kérdés: meddig és milyen ütembe tágul az univerzum, és mikor fog újra összeomlani egyetlen pontba, mint amilyen az ősrobbanás előtti állapotban volt.
A kilencvenes években rájöttek arra, hogy a világegyetem nem lassulva tágul, hanem éppen ellenkezőleg: egyre gyorsabban. Vagyis az univerzum egyes térpontjai között egyre nagyobb ütemben növekszik a csillagközi távolság.
Ezt a felfedezést 2011-ben aztán végül egy Nobel-díjjal is jutalmazták.
Azonban fordulat következett be azóta a kutatásokban. Egyrészt ezt a felvetést soha nem sikerült igazolni, másrészt egyes dolgok éppen az ellenkezőjét sejtetik. Ráadásul a sötét energia létezése is megkérdőjelezhetővé vált, mert még mindig nem sikerült sehogy sem kimutatni, a rengeteg próbálkozás ellenére sem.
Pedig ha valóban létezik, ez alkotja az univerzum anyagának 72%-át. Mégsem sikerült sem műszeres mérésekkel, sem máshogy kimutatni. Csak matematikai számítások utalnak létezésére, de ez úgy tűnik kevés, és az is könnyen meglehet, hogy hibás matematikai képletek eredménye pusztán.
A Nature magazinban megjelent cikk szerint azért nem akadtunk eddig a sötét energia nyomára, mert valójában nem is létezik, és a tudósok csak egy nem létező valamit próbáltak meg megmérni.
Mindezekkel egybevetve az is erősen megkérdőjelezhető, hogy az univerum valóban gyorsuló ütemben tágul-e.
A kozmikus háttérsugárzás elemzése során ugyanis nem találtak még erre egyértelműen utaló jeleket. Sok kutató azon az állásponton van jelenleg, hogy újra kellene írni a modern kozmológia alapvető törvényeit, és ismereteit, ugyanis az eddigi elméletek nagy része egy hibás vonalon alapul.
Ezek pedig amiatt következhettek be, mert a tudósoknak régebben nem voltak rendelkezésre álló megfelelő adataik a matematikai és fizikai modellek fölépítéséhez. Az adathiány miatt pedig hibás, erősen hézagos modellek születtek, melyek olyan tévútra vittek, mint például a sötét energia létezése.
Olyan szupernóvákat vizsgáltak a kilencvenes években, amelyek mindig ugyanolyan fényesen ragyognak fel, így a fényességük alapján a távolságukra is következtetni lehet.
Más tudósok is ugyanezt a módszert használták, de tízszer annyi csillagot vizsgáltak meg, mint a Nobel-díjjal jutalmazott társaik. És arra jutottak, hogy az adatok nem támasztják alá a gyorsuló tágulás elméletét.
Sokkal inkább tűnik a jelen számításai alapján úgy, hogy az univerzumunk nem gyorsuló, hanem egyenletes ütemben tágul. Valószínűleg egyfajta paradigma váltás fog bekövetkezni a kozmológia tudományában, ugyanis új irányt kell venniük a tudósoknak, és a legtöbb, főleg az univerzum gyors ütemű tágulására és a sötét energiára alapozó modellt fel kell építeni teljesen elölről…
tudomány csillagászat űrkutatás univerzum
Megtekintések száma: 63225
Szólj hozzá Te is a cikkhez
Ez is érdekelhet
