Dróton rángatott világ: Rothschild pénzügyi rémuralom: hitelrabszolgaságba taszított nemzetek: ENNYI lenne a világ?!

2019. február 23., szombat

Feudalizmus, kapitalizmus, globalizmus... Három kifejezés, elviekben három különböző jelentéstartalommal, gyakorlattal, azonban a valóság az, hogy mindhárom egyazon módszertant alkalmazza, más és más, a kornak éppen megfelelő eszközökkel. Sőt, tovább megyek: Ebbe a felsorolásba teljes nyugalommal bevehetjük a kommunizmus, fasizmus és nácizmus kifejezéseket is.

Lehet, hogy egyesek számára hajmeresztő lesz a megállapítás, de sajnálatos módon mindegyik pontosan ugyanarról szól. Amennyiben ezeket az izmusokat teljesen lecsupaszítjuk, lehúzzuk róluk a díszes, megtévesztő szándékkal rájuk ruházott csomagolást és meglátjuk a maguk pőre valóságukban, azonnal szembetűnővé válik, hogy semmiféle érdemi különbség nincs közöttük.

Mindösszesen a retorika az, amely ilyen vagy olyan módon más és más színezetet ad ezeknek az ideológiáknak, de a vége mindig ugyanaz: nyomor, szenvedés, milliók halála, nélkülözése és persze végül az öltönybe bújtatott, nyakkendős barbárság diadala. Ez a rendszer nem szól másról, mint a legszélesebb értelemben vett néprétegek tökéletes, mindenre kiterjedő elnyomásáról és kizsákmányolásáról. A globalizmus az előző kísérletek, „fejlődési” szakaszok egyfajta csúcspontja, az azokból következő, az Elit szándékai szerinti végállapot.

A társadalmi evolúció csúcsa, amelyen túl már nincs semmi. Mármint az ő, szűkre szabott társadalmi eszményképük szerint.

Manapság már elvetendő, sőt, megvetendő a feudális, kommunista avagy fasiszta rendszerek alkalmazása, sőt, a korai vadkapitalizmust is meghaladottnak gondolják a legtöbben.

Ez bizony álszent és gonosz megtévesztés. A jelenlegi trend szerint a globalizmus az elképzelhető legtökéletesebb gazdasági és társadalmi szisztéma, ami biztosítja egyrészt a demokráciát, szavatolja az emberi alapjogok érvényesülését, munkát, jövedelmet ad, fejlődést és azonos, tehát átlátható jogrendszert teremt a világ minden pontján.

A különböző kereskedelmi, gazdasági és politikai uniók, szövetségek egyetlen hatalmas, az egész bolygót behálózó rendszerré állnak össze, ami azért áldásos, mert így valósul meg a szabad áru- és munkaerőáramlás ideája. Ez mind csodálatosan hangzik, azonban egyvalamit elfelejtenek közölni az emberekkel. Mégpedig azt, hogy ez az áldott nagy szabadság nem rájuk vonatkozik (legfeljebb papíron), hanem elsősorban a nagyvállalatokra, a multinacionálissá terebélyesedett cégekre.

A globalizáció tulajdonképpen és a kiötlői által is bevallottan nem más, mint maga az Új Világrend. Legalábbis annak egyfajta bábállapota, egy előkészítő fázisa, amelyben a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok összeolvadnak, sematikussá válnak, vagyis az egész világ uniformizálódik.

Egyforma üzemek, áruházláncok, áruk, termékek, ugyanaz a jogrendszer, mindenütt hasonló környezet várja a tisztelt nagyvállalkozókat. Nagyon kényelmes, hiszen az embert így nem érhetik kellemetlen meglepetések. Az uniformizálódás nem egy újkeletű jelenség és szándék.

A kommunisták és a nácik pontosan erre törekedtek. Elvetni minden különbözőséget, sokszínűséget, ugyanolyan mesterkélt és már középtávon is élhetetlennek, elviselhetetlennek bizonyuló arculatot adni a különböző népeknek, országoknak, ugyanazt a környezetet megteremteni mindenhol. Még az embereket is uniformizálni akarják például a divattrendek, az egyfajta kultúra akár erőszakos terjesztésével. Így ugyanazok a gondolkodási és viselkedési sémák alakulnak ki az egész emberiség esetében, vagyis a teljes populáció nem csak hogy könnyedén irányíthatóvá, utasíthatóvá, de nagyszerűen kiszámíthatóvá is válik. De nincs új a nap alatt, ez köztudott.

Az emberiség túlnyomó része ugyanis amióta világ a világ, elnyomásban és nélkülözésben vegetált. Az őskorszak óta mindig minden egyes népcsoportra, nemzetre, országra vagy birodalomra rátelepedett egy úgynevezett „Elit”, amely kikiáltotta magát vezető testületnek és onnantól kezdve ilyen vagy olyan módszerekkel biztosították azt, hogy az emberek soha ne tudjanak megszabadulni az éppen aktuális, általuk kialakított rendszerből.

A történelemnek nincs olyan szakasza, ahol ne egyfajta alárendeltségben lennénk a kevesek által. Hívhatjuk ezeket a rendszereket különbözőképpen és hazudhatjuk azt, hogy ezek között hatalmas különbségek vannak, de az igazság az, hogy a feudalizmus és a demokrácia között csupán módszertani különbségek mutatkoznak.

Az alaphelyzet mindig ugyanaz: A hétköznapi ember, az egyszerű munkavállaló, az úgynevezett „lakosság” vagy nyáj arra rendeltetett, hogy kiszolgálja az aktuálisan hatalmon levőket, termelje számukra a profitot, de leginkább az extra profitot. Vajon mi a differencia az egykori földesúr és korunk „munkaadó” vállalkozója között?

(Egyébként a „munkaadó” kifejezés is beszédes, hiszen valóban, munkát azt valóban ad roskadásig, de a megfelelő javadalmaztatásról immár nem igazán eshet szó… Ugyanez vonatkozik a „kenyéradó” kifejezésre is. Kenyérre mindig lesz elég pénzed annak a bérnek nevezett zsebpénzből, amit nagy nehezen megkapsz, de másra nagyjából esélytelen vagy…).

A kérdés majdhogynem költői.

A földesúr és a vállalkozó ugyanabban érdekelt és hasonló módszereket alkalmazva jár el. Ami változott az, hogy most már szabadon megválaszthatod magadnak a Gazdát. Vagy dolgozhatsz egyszerre több Gazdának is.

Abban is történt némi változás, hogy a Gazdának mostanság többet kell a közösbe – vagyis a Legfőbb Gazdának - fizetnie a különböző adók és járulékok formájában, de ebből megint csak nem látunk vissza túl sokat, hiszen amit az állam levesz a Gazdától, azt a népképviseletre felhatalmazott politikusaink és azok érdekkörei teszik zsebre.

összeesküvés politika háttérhatalom rothschildek

Megtekintések száma: 22940

Ajánlom a Facebookon