A brit Atlantiszként emlegetett Dunwich városa a 11. században Anglia egyik legnagyobb települése volt. Aztán rejtélyes módon eltűnt…
Sokan nem tudják, de a briteknek is van egy Atlantisza, amit úgy hívnak, hogy Dunwich. Ez egy 11 században létező település volt a tenger partján.
A legendák és a különféle fennmaradt feljegyzések szerint ez a település lehetett az akkori idők legnagyobb települése, és egyben a legfejlettebb is.
Sokáig érthetetlenül álltak azelőtt a régészek, és a történészek, hogy miért tűnt el nyomtalanul a város. Ugyanis a méreteiből, és az ott megtalálható egykori kultúra nyomaiból adódóan ma olyan világvárosnak kellene lennie, mint London.
Sőt, ha nem tűnik el, akkor valószínűleg Londont szinte minden tekintetben megelőzte volna, mint sok más várost. Egy legenda szerint Dunwich harangjai apálykor megkondulnak, holtjai pedig az élőket rémisztgetik.
A Suffolk megyei település egykor hatalmas jelentőségű város volt. A VI. század első vagy a második negyedévében ugyanis itt alapította meg Wehha király a Kelet-Angliai Királyság fővárosát, amely a Wuffingas-ház ténykedésének köszönhetően nagyon gyorsan fejlődött.
Megfáradt utazók, kalandorok tollából rengeteget megtudhattunk az elmúlt években arról, milyen színes, és virágzó kultúra volt jelen a városban, mely akkoriban egy igazi metropolisznak számított.
A lakói mérhetetlenül gazdagok voltak,de itt is akadt egy szűkebb, szegényebb réteg is. Történelmi dokumentumok szerint 1086-ban a 3000 fős város már három templommal rendelkezett-, így a település Anglia 10 legnagyobb és legnépesebb városai közé tartozott.
Aztán minden nyom nélkül eltűnt. Pontosabban ma is létezek épületek az egykori mesés városból, de ezek elenyészőek, és nagyon romosak. A város nagy része a semmivé lett, vagy elnyelte a tenger.
A kutatók hosszú éveken át kutatták az okokat. Volt itt szó mindenféléről. Egy a várost sújtó átokról, fosztogatók hadjáratáról, és gazdasági összeomlásról is, aminek következtében egyszerűen elvándoroltak az éhező városi polgárok.
Egy új elmélet azonban úgy tűnik, megtalálta a dolog nyitját.
Nemrég komoly vizsgálódás folyt az egykori helyszínen, melyek során ultrahangos vizsgálatokat is elvégeztek.
A víz alatti ultrahangos kutatással egy sor épületmaradványra bukkantak: négy templomra, feltehetőleg a régi vámház romjaira és egy hajóroncsra. A 32 méteres hajó 1750 után épülhetett.
Valószínű, hogy a heves viharok, és a tenger túlságos közelsége lett a megakultúra veszte. A városra ugyanis a 13. és 14. században rendszeresen, évtizedeken át évente legalább egyszer hatalmas vihar csapott le.
Az 1286-os és az 1326-os hatalmas vihar rombolta le kikötőjét, ekkor indult hanyatlásnak a település. A pollenelemzés arra világított rá, hogy 1338-tól, amikor egy újabb hatalmas égi háború iszappal temette be a kikötő maradványait, az emberek elkezdtek máshova költözni.
Tehát egy viszonylag gyors hanyatlás volt annak az oka, hogy olyan váratlanul tűnt el, és néptelenedett el Dunwich megavárosa, melynek egykoron a csodájára jártak.