Lassan beköszönt a tudományban egy olyan új korszak hajnala, melyben egyetlen DNS lánc segítségével képesek leszünk megteremteni az egyént.
Hová vezet a genetika világának folyamatos fejlődése? Egy felnőttként „kikelesztett” emberben vajon ott lenne az emberi lélek?
Emlékszünk még a világ első klónozott állatára, Dollyra? Pedig azóta nagyon sok év telt el, és a tudomány már hússzor előrébb jár, mint akkor, az addigi összes elért eredménnyel együttvéve.
Ma gyakorlatilag fajokat lennénk képesek feltámasztani – csak jogi és etikai akadályai vannak –és embereket szüleszteni, akik három szülővel rendelkeznek.
Képesek vagyunk arra, hogy genetikailag programozzunk át egyes lényeket, bizonyos tulajdonságaikat elnyomva, kiiktatva, míg más tulajdonságaikat kiemelve, felerősítve.
Hihetetlen vagy sem, de már majdnem ott tartunk, hogy egy DNS darabkából képesek legyünk egy egész ember előállítására.
No, nem úgy, ahogyan a klónozás során legtöbben gondolnék, hogy egy béranya, egy alany hordja ki a gyermeket, hanem úgy, hogy a létrehozott egyed felnőttként „születik” meg, vagyis kelesztik ki egy laborban.
Érdeke tény, hogy az emberi klónozás is lehetségessé vált az elmúlt években, és állítólag titokban végeztek is már emberi klónozásos kísérleteket, azonban hivatalosan tiltva van, mert sok ország nem gondolja etikusnak az eljárást.
Mint tudjuk, az etika nem a tudomány része. Nem azért, mert a tudomány annyira gonosz lenne, hanem mert nem a tudomány dolga eldönteni, hogy egy adott kutatás jó, vagy rossz, a tudomány ugyanis teljesen objektíven áll a felfedezésekhez, áttörésekhez.
Egyetlen DNS darabkával fel lehetne építeni a jövőben egy embert. Az arcát, a kezét, a testét, az agyát, de akár még a gondolatait is. Ha elérünk erre a pontra, azzal életet teremtünk a semmiből, és szinte eggyé válunk Istennel.
Sok vallás ezért is van ellene az emberi klónozásnak, azonban komoly kérdések merülhetnek fel ténylegesen egy ilyen, felnőttként létrehozott egyed esetében.
Nagy kérdés, hogy pontosan mi is a lélek? Mi tesz minket emberré? A megélt emlékek, a tapasztalatok, apró megfigyelések és hatások, amik gyerekkorunktól kezdve érnek minket? Ha igen, akkor az így létrehozott egyed nem lesz más, mint egy emberi test, egy biológiailag ugyan működő, de teljes emberi roncs.
Nem lesznek emlékei, nem fog tudni járni, hiszen azelőtt sohasem járt, és nem tudja, mi az az ember, és minden más emberi lénytől, és mozgó tárgytól félni fog.
Ezt csak úgy ehetne kiküszöbölni, ha megtanítanánk a dolgokra, és a tudatába információt töltenénk fel. Ergo a létrehozott emberünk tudatát feltöltenénk. De az így létrehozott embernek lesz igazi lelke? Vagy azt a lelket mi formáltuk azzá, ami?
Elképesztően szövevényes az etikai kérdések sorozata egy ilyen esetben, és talán így már érthető, hogy miért ellenzik annyira sokan, hogy az emberi klónozás eddig a végletekig menjen el. Arról nem beszélve, hogy vajon milyen pokoli dolgokon mehet keresztül lelkileg – már ha lesz lelke- egy ilyen semmiből létrehozott ember.
Szeretet, gyerekkor, emlékek, család, valahová tartozás. Alapvetően azokról a dolgokról nem lesz pont fogalma, ami emberré tesz minket.
A jövőben azonban abban biztosak lehetünk, hogy idővel úgyis meg fogja lépni a tudomány ezt a lépést. Ugyanis annak ellenére, hogy ez etikátlannak tartott kísérlet lenne, rengeteg kérdésre kaphatnánk választ belőle: van-e lelke a teremtett embernek?
Milyen a lélek természete? Ezzel tényleg Istenné válunk? Lehetnek-e mesterségesen előállított lények is boldogak, vagy ez csak a természet rendje szerint született embereknek adatik meg?