Egyes plaeoasztronautika kutatások azt sejtetik, hogy talán rabok vagyunk saját bolygónkon, és a Naprendszert egy kozmikus kerítés övezi.
Belegondoltál már abba, hogy talán nincs is szabad akarat, és hogy minden, amit teszünk hiábavaló, mert mi magunk is dróton rángatható bábuk vagyunk?
Egy elmélet szerint könnyen elképzelhető, hogy ez az érzés az emberiség múltjából gyökerezik bele a tudatalattinkba.
Ugyanis az ember valójában egy olyan rabságban élő rabszolga faj, mely egy elzárt rezervátumban van tartva, a kozmoszban.
Korábban többször is felvetődött már az az érdekes teória, hogy az emberiség talán azért nem találkozott még idegenekkel, mert a Naprendszer le van zárva a mi védelmünkben, és olyan az egész, mint egy csillagközi rezervátum.
Talán fajunk egy meglehetősen ritka faj, mely védelem alá szorul, mint egy állatkertben tartott ritka állat, vagy növényfaj.
Mi van azonban, ha nem a mi védelmünk érdekében vagyunk elzárva a külvilágtól, és a végtelen kozmosztól? Mi van, ha valójában rabok vagyunk saját bolygónkon, saját Naprendszerünkben?
Ez egy egészen érdekes feltételezés, és lehet némi valóságalapja.
A Fermi-paradoxon ugyanis kimondja, hogy az évmilliók elteltével már kismillió fejlett civilizációnak kellene léteznie, ezek pedig több milliárd mesterséges szondát küldhettek ki a világegyetem minden pontjára.
Ha ez így van, már rég találkoznunk kellett volna ilyen szerkezetekkel.
Mivel azonban nem így van, felvetődik annak a kérdése, hogy ebben valami külső erő közrejátszhat. Nem véletlenül ennyire „steril” a világűr azon része, melyben élünk.
Mi van, ha mi egy magas és fejlett technológiai tudással rendelkező idegen faj genetikai termékei vagyunk? Talán nem csak és kizárólag azért hoztak minket létre, hogy benépesítsük a Földet, hanem azért, hogy hadierőként, mint egy csillagközi flotta, felléphessük az ő oldalukon szövetségesként, ha elérkezik az idő.
Az emberiség tehát egy végtermék. Egy olyan Naprendszernek hívott barakkban, ahol nem születünk, hanem annak idején „termesztettek”, vagy előállítottak minket.
Egy napon a jövőben vissza fognak térni hozzánk, amikor szükség lesz majd egy új haderőre, amit lassan, hosszú évezredek alatt kinevelnek belőlünk…
OSZD MEG másokkal is!