Az öltönyös úr egy titokzatos hajléktalan hölgyre figyelt fel az utcán, aki ellentétben a többi hajléktalannak, sohasem kéregetett, de mindig volt hozzá egy kedves szava. Azóta akkora fordulatot vett mindkettejük élete, hogy keddenként együtt ebédelnek, és a hajléktalan nő megdöbbentő lépésre szánta el magát.
Joggal mondhatjuk, hogy ez a két ember, akikről itt most szó lesz, alaposan megváltoztatta egymás életét. Ők már nem hisznek a véletlenekben, abban hogy az életünk random események sorozata.
A végzet biztosan ott munkál minden életútban, lehetőségben.
Legalábbis ebben hisz azóta Greg Smith, mióta megismerkedett egy nagyszerű hajléktalan nővel, és kölcsönösen megváltoztatták egymás életét.
Greg mindig is jómódú ember volt, aki szerencsésnek érezhette magát, hogy tehetős, anyagilag független családba születhetett bele. A férfi minden nap öltönyben járt dolgozni, és erre rengeteg hajléktalan, és egyéb nincstelen felfigyelt.
Gyakran kéregettek tőle, ő pedig mikor tehette, szívesen adott. Azonban megakadt a szeme egy középkorú nőn, Amy Joe-n, aki sohasem ment oda hozzá.
Még csak nem is kéregetett, pedig szemmel láthatóan rászorult volna.
„Jó napot Uram, legyen gyönyörű napja, az Isten áldja meg Önt!” – köszönt mindig neki reggelente,d e sohasem ment oda a jól öltözött Greghez.
A férfinek volt valami különleges Amy-ben. Talán az, hogy szerény volt, nem tolakodott alamizsnáért, holott megérdemelte volna.
Éppen ezért döntött úgy a férfi egyszer, hogy meghívja ebédelni, pont egy keddi napon. Ekkor azonban olyan mély benyomást tettek egymás életére, hogy azóta is minden kedden együtt ebédelnek.
Kiderült, hogy Amy soha nem tanult meg olvasni, egyszerűen nem tanította meg rá senki. Nyilvánvaló, hogy ezért munkát is igen nehéz találnia. Sajnos épen ezért is lett hajléktalan később, így végül az utca lett az otthona.
Szívszorító volt Gergnek, amikor megtudta azt, hogy a nő azt a kevés pénzét is, amit időnként kapott, vagy elkért másoktól, könyvekre költötte, hogy megtanuljon olvasni. Nem ételre, hanem könyvekre. Sokkal nagyobb volt a tanulni akarása, mint az őt kínzó állandósult éhség.
A jól öltözött férfi elmondta, hogy soha azelőtt nem találkozott ilyen emberrel, aki ennyire tanulni, kitörni szeretett volna.
Amy esete mutatta meg neki a leckét, hogy hogyan lehet a semmiből, szó szerint, amikor semmid sincs, előretörni, és hinni saját magadban.
Amy javaslatára nagyon komoly lépést tesznek meg a nő jövőjét illetően.
A férfi elhatározta, hogy nem csak együtt ebédelnek, hanem ezentúl együtt is tanulnak majd írni és olvasni, hogy Amy Joe-nak esélye legyen visszailleszkedni az emberi társadalomba.
„Nagyon szerencsés vagyok, hogy jól keresek, tudok Amy Joenak segíteni és ezt is fogom tenni.” – nyilatkozta Greg.
Mindannyian ismerünk egy Amy Joe-t az életünkben. Így módunkban állhat segíteni, még a legelesettebbeken is.