Anil Seth szerint a valóság, és a minket körbevevő világ csak az agyunk szüleménye.
Gondoltál már arra, mi van, ha a világ nem is létezik? Ha a világ nem több, mint a tudatod, vagy épp tudatalattid képe, melyet kivetít eléd? Az, amit látni akarsz?
Sokan felvetették mar a múltban, és egyre többen a jelenben azt, hogy a világ, és egyben a valóság talán nem is létezik, vagy nem úgy néz ki, ahogyan hisszük. Lehet ugyanis, hogy csak az agyunk csap be minket.
Anil Seth A Sussex Egyetem kutatója azt állítja, hogy az agyunk folyamatosan hallucinál. Mikor ezt a hallucinációt elfogadja az elménk, azt fogjuk fel a valóságként. Ez azonban azt is jelenti, hogy a valóság talán nem is maga a valóság.
Ez a tudomány egyik legnagyobb mára megmaradt fehér foltja az enciklopédiákban.
Az elméleti fizikus Max Planck, aki megalapozta a kvantumelméletet, a „tudatot alapvető” dolognak tekintette és kijelentette, hogy „nem tudunk a tudat mögé látni”, és hogy „mindaz, amiről beszélünk, minden, amit mi létezőnek tartunk, feltételezi a tudatosságot.”
Elmondta, hogy agyunkban több milliárd idegsejt dolgozik azon, hogy amit látunk, azt a valóságként dolgozzuk föl.
Minden egyes idegsejt egy különálló gépezet. Egy biológiai berendezés.
Az anyag talán nem más, mint a tudat egyfajta származéka? Mi van, ha az agy idézi elő a tudatosságot, és ha valójában semmi sem az, aminek látjuk? Szerinte a híres kettős rés kísérlet rengeteg dolgot bizonyíthat a világunk furcsaságával kapcsolatban
A tudatnak eszerint egyértelműen szerepe van a valóságunk formálásában, hiszen a kísérlet során a részecskék máshogy viselkedtek, ha megfigyelték őket, és máshogy, ha nem.
„A tudatos mesterséges intelligencia kilátásai meglehetősen távoliak. És ezt azért hiszem, mert a kutatásaim azt mondják, hogy a tudatosságnak kevés köze van a tiszta intelligenciához, sokkal inkább a természetünkhöz, mint élő és lélegző szervezethez. A tudat és az intelligencia nagyon különböző dolgok. Nem kell okosnak lenni, hogy valaki szenvedjen, de valószínűleg élnie kell.” – állítja Anil Seth.
Nincsenek fények és hangok a koponyán belül, mindössze az érzékeinkből származó elektromos impulzusok, amiket az agy „lefordít”.
Az agy mindig megváltoztatja azt, ami beérkezik, ily módon felmerül az, hogy az agy manipulálja a valóságunkat. Tehát amit észlelünk, az az agyunk felvetése a világról.
De akkor miért is érzékeli mindenki hasonlóképp a világot? Nos, ezt a kollektív tudat létével magyarázza.
„Mindannyian folyamatosan hallucinálunk, beleértve a jelen pillanatot is. Csak ha elfogadjuk a hallucinációinkat, akkor nevezzük ezt valóságnak. Így az önmagunkról alkotott sajátos tapasztalatunk az agy által létrehozott szabályozott hallucináció is egyben.” – állítja.
Az biztos, hogy a folyamatot ma még nem értjük teljesen, ezt maga Seth is elismeri, de már közel járunk a tudat és a valóság közötti kapocs feltárásához és megfejtéséhez.
OSZD MEG másokkal is!