Már nem létező faj leszármazottai lehetnek, legalábbis részben.
A Tibeti-fennsík 4500 méteres tengerszint feletti átlagmagasságával az egyik utolsó, létfenntartásra alkalmas vidéke volt az egybefüggő szárazföldi területeknek.
Annak idején nagyon hosszú időn át úgy gondolták, az első állandó települések e kietlen vidéken csak a mezőgazdaság kialakulása után, valamikor 5-3 ezer évvel ezelőtt jöttek létre, ám a legújabb kutatások szerint már legalább 7400 éve éltek embercsoportok a fennsíkon.
Arra azonban senki sem jött rá, hogy hogyan is sikerült túlélniük az itteni különösen embert próbáló időjárási viszontagságokat az embereknek, akik annak idején itt éltek.
A tibeti népek ugyanis meglehetőse szívósnak mutatkoztak, és ma az egyik legegészségesebb népcsoportként tartják őket számon a világon.
Nem ismerik a rák fogalmát, és nagyon idősen halnak meg a legtöbben közülük, legalábbis az igazi, Tibetben élő, és hagyományőrző népek tagjai.
Mégis páratlan adottság az, hogy egy viszonylag állandó oxigénhiányos környezetben életképesek tudtak maradni, és nem vándoroltak tovább, vagy pusztultak ki lassan az idők során.
Köztudott ugyanis, hogy a testünk a hemoglobin fehérje és a vörösvértestek túltermelésével válaszol az oxigénhiányra, ez pedig a vér besűrűsödését, szívrohamot vagy agyvérzést is okozhat.
Mégsem volt egyetlen agyvérzéses eset sem a tibetiek között már évezredek óta. Hogyan lehetséges ez? A tudósok nemrég rájöttek, hogy van a genetikai kódjukban egyedülállóan egy gén, az EPAS1, aminek egy normális változata felelős a hemoglobin túltermelésének beindításáért.
Az itt, azaz a tibetiek között elterjedt változat azonban csak kis hatást fejt ki, mintha át lenne programozva.
A legmodernebb módszerekkel folytatott kutatások pedig azt is kiderítették, hogy ez a mutáció nem egyszerűen az evolúció terméke, hanem kívülről került a Tibeti-fennsíkot meghódító embercsoportok génállományába, mégpedig a Homo sapiens távoli unokatestvérétől, az úgynevezett gyenyiszovai embertől.
A körülbelül50 ezer évvel ezelőtt kihalt emberfajtához kapcsolódóan jóval kevesebb lelet került elő, mint a vele egy időben élt neandervölgyiekről , így azt egyelőre nem tudjuk, a génvariáns a gyenyiszovaiak számára is lehetővé tette-e a nagy magasságban folytatott életet, vagy ez a képesség csak a két embercsoport keveredéséből született utódokra jellemző.
Sokak szerint a számukra ez nem volt elérhető, ezért is rejtély még mindig, hogy a Tibetben élő embercsoport miért volt ennyire szívós, és evolúciós szempontból erős.
Egyesek, akik szívesen emlegetik fel a paleoasztronautika bizarr fejezeteit, azt állítják, hogy a tibetiek valójában Isten, azaz az égi lény leszármazottai.
Vagyis idegenek genetikai kódja van a sajátjukba illesztve, ezért élnek a halhatatlanság közeli állapotban, és ezért nem betegednek meg sohasem.
Ennek a különös elméletnek rengeteg híve van világszerte, és ma már nagyon sokan elismerik, hogy vannak dolgok, amikről nem beszél a standard történelmi modell, és nem tanítják azokat a könyvekben sem, mert alapjaiban írná át az emberiség történelmét.
Hogy ez így van-e vagy nem, azt nem tudni, mindenesetre számos történelmi irat, és dokumentum emlékezik meg róla, hogy Tibetben egyes kolostorokban szupertechnológiát használtak a helyiek.
1959-ben az egyik kutatási projekt keretében rengeteg helyi kolostort vizsgáltak meg Tibetben. Lhászától 60 kilométerrel délre Ganden kolostorában érdekes dologra bukkantak. Először is maga a szerzetes volt különös. Szokatlan stílusa volt, és az átlagnál sokkal okosabbnak látszott.
Nagyon is tisztában volt az űrutazással és az asztronómiával, és ezt úgy kell érteni, hogy nem csak felszínes tudással rendelkezett.
Mindemellett azt állította, hogy léteznek még intelligens életformák a Földön kívül is. De hogy ezt pontosan mire alapozta, az elején még nem derült ki.. A vele való beszélgetések során kiderült az is, hogy erősen hitt abban, hogy határozott feltételek mellett más világok lakóival vizuális kontaktusra léphetnek.
Hogy valóban rejtett-e annak idején a tibeti vidék ilyen technológiát, nem tudni, mindenesetre mendemondák, legendák szólnak különféle történetekről ezzel kapcsolatban.