A legújabb mérések szerint az Univerzum gyorsabban tágul, mint korábban gondolták. Ha az eredményeket megerősítik, elképzelhető, hogy át kell írni a kozmológiai törvényeket. A sötét energia egyre erősebbé válik?
Úgy tűnik, hogy a sötét energia – az ismeretlen erő, amely az elméletek szerint a Világegyetem tágulásáért felelős – az idők során erősebbé vált, írja a Nature magazin híroldala.
Azt gondolom, hogy van valami a kozmológia standard modelljében, amit nem értünk”
– mondta Adam Riess asztrofizikus, a Johns Hopkins Egyetem kutatója, aki egyúttal a publikálásra váró új tanulmány vezető szerzője.
Egy másik szakember, Kevork Abazajian azt nyilatkozta az oldalnak, hogy amennyiben megerősítik őket, az új eredmények átformálhatják az egész kozmológiát.
A Világegyetem keletkezésére általánosan elfogadott elmélet, a kozmológia standard modellje szerint a Világegyetem egy nagyon sűrű és forró állapotból keletkezett, és azóta folyamatosan tágul.
Sötét anyag és sötét energia vetélkedése
A jelenlegi teóriák alapján a Világegyetem fejlődésében két fő összetevőjének „vetélkedése” játszik főszerepet. Míg a sötét anyag lassítja az Univerzum tágulását, a sötét energia ezzel ellentétesen hat, és gyorsítja. A korábbi megfigyelések azt találták, hogy a sötét energia „ereje” a világmindenség története során mindvégig állandó volt.
Minden, amit a tudósok tudnak a sötét energiáról és a sötét anyagról, az a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásból ered.
Az ősrobbanás után nagyjából 400 000 évvel az atommagok és elektronok összeálltak atomokká, és a fotonok (fény) számára a világegyetem átlátszóvá vált. A mikrohullámú háttérsugárzás ebből az időből származik, így komoly bizonyítéka az „Nagy Bumm” megtörténtének.
A Világegyetem „csecsemőkorába” az Európai Űrügynökség (ESA) Planck műholdja nyert részletesebb betekintést az elmúlt években. A kutatóeszköz mérései alapján a szakértők következtetni tudnak arra, milyen módon keletkezett az Univerzum, hogyan fejlődött, és miként tágult a története során.
Ellentmondások
Hosszú évekig ezek a következtetések ellentmondtak a Világegyetem tágulásának ütemét (a Hubble-állandót) figyelő közvetlen méréseknek. Most viszont az új eredmények annyival meghaladják a hibahatárt, hogy nem lehet őket figyelmen kívül hagyni.
A Hubble-állandó értékét úgy határozták meg, hogy megállapították, milyen gyorsasággal távolodnak a Tejútrendszertől viszonylag nem túl messze fekvő galaxisok. Ehhez az úgynevezett standard gyertyákat használták.
Kozmikus háttérsugárzás – Vajon mekkora lehet ma az univerzum?
Ez azoknak a csillagászati objektumoknak vagy jelenségeknek az összefoglaló neve, amelyek esetében nemcsak a Földön megfigyelt látszólagos fényesség határozható meg, hanem az abszolút fényességük is. Emiatt jól alkalmazhatók távolságmeghatározásra.
Riess és munkatársai kétféle standard gyertyát tanulmányoztak 18 galaxisban. A több száz órányi megfigyelést a Hubble-űrtávcső biztosította a kutatóknak. A publikálás előtt álló cikkben azt állapították meg, hogy a tágulás sebessége 8 százalékkal gyorsabb, mint azt eddig a Planck adatai alapján feltételezték.
Erősebbé válhatott a sötét energia?
„Ha a Hubble-állandóval kapcsolatos új mérések és a Planck műhold korábbi vizsgálatai is pontosak, akkor a standard modellben valamit meg kell változtatni” – mondta Riess.
Elképzelhető, hogy a sötét anyag másfajta tulajdonságokkal is rendelkezik, mint hitték, de ugyancsak elképzelhető, hogy a sötét energia az idők folyamán erősebbé vált.
Természetesen felmerül egy harmadik lehetőség is, mégpedig az, hogy a standard gyertyák mégsem megbízhatóak. Ezt már Wendy Freedman, a Chicagói Egyetem csillagásza állítja, aki jelenleg új távolságmérési metódus után kutat kollégáival.
Forrás: Origo