Egyes kutatók szerint még mindig zajlik az emberi evolúció
Egyes kutatók szerint még mindig zajlik az emberi evolúció
Bár a szakemberek között is vita van erről, egy harvardi közgazdász úgy véli, hogy ma is folyik az emberi evolúció. A kutató az egész élettartam alatti szaporodási siker tanulmányozásával jutott erre a következtetésre.
Jonathan Beauchamp, a Harvard közgazdásza az USA populációjának egy kis szegmensét vizsgálta szaporodási siker szempontjából, és arra a következtetésre jutott, hogy még mindig zajlik az emberek evolúciója.
Véleményét az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) fejti ki részletesen.
Leállt-e az emberi evolúció?
A tudományos közösségben sokan vélik úgy, hogy az emberi evolúció nagyjából 40 000 éve – röviddel a mezőgazdaság hajnala után – leállt, mondta Beauchamp.
De azt is megjegyzi, vannak bizonyítékok, amelyek cáfolják ezt. Ezek közé tartoznak például azok a tanulmányok, amelyek kimutatták, hogy
az embereknél a tej megemésztésének és a nagy magasságon való élés képessége nem is olyan régen alakult ki.
Azért, hogy többet tudjon meg erről, 20 000 ember adatait elemezte. Ezeket a Health and Retirement Studyból vette, amely 1931 és 1953 között született emberek adatait foglalja össze. Azért választotta ezt a csoportot, mivel az ide tartozók legnagyobb része túl van már a gyerekvállalási koron, így képes volt kiszámítani az egész élettartam alatti szaporodási sikert.
Azon kívül, hogy megszámolta, hány gyerekük született, megnézte a testtömegindexüket, a skizofrénia előfordulását, az első menstruáció időpontját és a tanultsági szintet. E tulajdonságok jelentős részének genetikai gyökerei vannak.
Két tulajdonság evolúciójára talált bizonyítékot
Az adatok vizsgálata után Beauchamp két fenotípus evolúciójára talált bizonyítékot. Némi emelkedést tapasztalt az első menstruáció bekövetkezésének életkorában, és csökkenő szaporodási sikert a magasabb iskolai végzettségű embereknél.
Ezzel szembenaz alacsonyabb iskolázottságú embereknek több gyerekük van, így több lehetőségük a génjeik továbbadására.
Azt azonban Beauchamp is elismeri, hogy tanulmánya nagyon szűk adatbázisra épül, és abban is korlátozott, hogy például kihagyja azon emberek lehetséges gyerekeit az elemzésből, akik még a szaporodóképes kor előtt meghaltak.
Probléma van az első menstruáció életkorának növekedésével is, ugyanis a közelmúltbeli tanulmányok szerint ez éppen hogy csökken.
Arra is vannak bizonyítékok, hogy még ha valóban működik is az evolúció, úgy tűnik, hogy felülírja az a képességünk, amellyel életünk oly sok tényezőjét tudjuk befolyásolni, például megmenteni azokat az embereket, akik természetes okokból meghalnának, vagy mesterséges megtermékenyítési lehetőségeket nyújtani a tanult emberek számára, akik később szeretnének gyereket vállalni az életükben.
Lassan, de ma is zajlik az emberi evolúció
Egy pár éve a Scientific Americanben megjelent cikk arra a következtetésre jutott, hogy ha lassan is, de ma is zajlik az emberi evolúció.
A napjaink emberi populációira ható természetes kiválasztódást nehéz tetten érni. Könnyű azonban elképzelni, milyen tulajdonságokra hathat. Az olyan fertőző betegségek, mint a HIV és a malária továbbra ishatékony szelekciós nyomást fejtenek ki a fejlődő világban.
A némi védelmet nyújtó maroknyi génváltozat elterjedésére valószínűleg nagy nyomás hat, mivel az ezt hordozó emberek tovább élnek, több gyerekük lehet. Mivel azonban a HIV evolúciója gyorsabb, mint az embereké, a problémát valószínűleg a technika (vakcina formájában) fogja megoldani és nem a természetes kiválasztódás.
A legtöbb tulajdonság megváltozása rendkívül lassú a kulturális és technikai, valamint globális környezetünk változási ütemével összehasonlítva. A nagyobb adaptív eltolódások pedig több ezer évig tartó állandó körülményeket igényelnek.Kétségtelen, hogy az emberi miliő 5000 év múlva nagyon különbözni fog a mostanitól.
Ennek ellenére – valami nagyszabású génmanipulációt figyelmen kívül hagyva – maguk az emberek valószínűleg nagyrészt ugyanilyenek lesznek, mint ma – írta Jonathan K. Pritchard, a Chicagói Egyetem humángenetika-professzora a Scientific Americanben.
Vizsgálati módszerek
A jelenlegi emberi evolúció megértéséhez nagy segítséget jelentene, ha a kutatók DNS-mintákat tudnának venni az ősi maradványokból, és nyomon tudnák követni az előnyben részesített allélok változását az idők folyamán.
Sajnos azonban a DNS rendszerint gyorsan lebomlik az ősi mintákban, így más módszerekhez kell folyamodni – írta Pritchard. A szakemberek olyan eljárásokat fejlesztettek ki, amelyekkel a mai emberek genetikai változatait vizsgálják a múltbeli természetes kiválasztódás jeleit kutatva.
Az egyik ilyen eljárás, hogy átfésülik sok különböző ember DNS-adatait olyan szakaszokat keresve, amelyek kevés különbséget mutatnak a SNP-allélok tekintetében egy populáción belül. (Azokat a helyeket, ahol egy nukleotidpárt egy másik helyettesít, egypontos nukleotid-polimorfizmusnak vagy SNP-nek, ejtsd „sznip”, a SNP-nél előforduló alternatív DNS-változatot pedig allélnak nevezzük.)
Amikor egy új, hasznos mutáció gyorsan terjed egy csoportban a természetes kiválasztódás révén,magával viszi a kromoszóma környező darabját isaz úgynevezett kapcsoltság miatt. Ahogy a hasznos allél gyakorisága idővel növekszik a csoportban, ugyanúgy nő a szomszédos semleges vagy majdnem semleges allélok gyakorisága is, amelyek nem befolyásolják észrevehetően a fehérjeszerkezetet vagy -mennyiséget, de együtt utaznak a kiválasztott alléllal. Ezek segítségével vizsgálható a hasznos allél időbeli terjedése a populációban.
A természetes szelekció által kiválasztott allélok terjedése más jellegzetes mintákat is hagyhat a SNP-adatokban. Ha egy létező allél hirtelen rendkívül hasznossá válik, amikor a populáció új körülmények közt találja magát, akkor az allél előfordulási gyakorisága hirtelen megnőhet (miközben más populációkban ritka marad) anélkül is, hogy kapcsoltsági jelet hozna létre.
Forrás: Origo
Megtekintések száma: 5506
Szólj hozzá Te is a cikkhez
Ez is érdekelhet
