Egyetlen bácsi lakja a magyar szellemfalut

2016. december 18., vasárnap




Az 58 éves férfi teljesen egyedül lakik egy borsodi, elhagyatott falu romjai között, a megfakult múlt árnyai közé ragadva.

Nagyecsér egy ma is létező, irányítószámmal rendelkező aprócska kis falu, amit korábban hétszázan is laktak, mára viszont egy elhagyatott, romos kísértetfaluvá vált az évtizedek alatt.

Azonban Nagyecsér nem annyira elhagyatott, mint azt elsőre gondolnánk. Él itt egy 58 éves férfi, Tóth Rudolf, aki annak ellenére nem tágít, hogy már nemcsak szomszédjai nincsenek, de egyetlen árva lélek sem, akivel elcseverészhetne a kihalt szellemfaluban.

Rudolf a meghasonlott, megfáradt ember életútjára jellemző törésponton esett át életében, amikor 2006-ban úgy döntött, hogy ide költözik.

Elmondása szerint eleinte semmit sem látott, csak romos épületeket, és riasztó ürességet, később, mikor már sokadjára vonzotta valami vissza ide, akkor döntött úgy, hogy éppen ez az, amire neki szüksége van.

„Elegem lett belőle, hogy rabszolgaként élek, hogy a munkámat nem fizetik meg rendesen. 350 ezer forintért 7200 négyzetméteres telket vásároltam, és önellátó gazdálkodásba fogtam”

10 évvel ezelőtt, egy sikeres karriert, és nem nélkülöző életet hagyott maga mögött annak ellenére, hogy Budapesten egy építőipari vállalkozása volt.

Az már biztos, hogy ő a falu legjobb mesterembere, és a legjobb szakácsa is. A könnyen jött dicsérő díj azonban keserédes: sokszor nincs kivel megosztania gondolatait, dolgait, és az örömét.

Nagyecsér szomorú tragédiája

Rudolf elmondása szerint a falu nem volt mindig ilyen szomorú, melankolikus hangulatot árasztó romhalmaz. Hajdanán a falu egy igazi virágzó, szépreményű település volt, amelynek lakói főleg mezőgazdasági munkákból, állattartásból éltek.

A környező tanyák, mint például a néhai Liba-tanya, vagy a Zsindelyes-tanya lakosai Nagyecsérre jártak szórakozni és bevásárolni, itt ugyanis rengeteg akkoriban nagynak számító üzlet volt, de még cipészet is.

A falu annyira megindult a fejlődés útján, hogy az 1930-as éveket követően még egy 1 tantermes iskola és egy templom is épült a három utcából álló településen.

Később aztán lassú hanyatlásnak indult, amikor a szocialista hatalom sötét törekvései itt is érződni kezdtek. A falu, és lakossága gyakorlatilag ellehetetlenült. Olyannyira, hogy az 1960-as évekre már csak 187-en éltek itt.

Később a falu lakossága elöregedett, sokan elhaláloztak, vagy továbbálltak egy jobb élet reményében. Az egykoron virágzó és összetartó helyi közösség darabjaira hullott. A település 2001-ben már csak 7 embernek adott otthont, nem sokkal később pedig mindenki eltávozott, és csak Tóth Rudolf maradt.

Újra életet lehelt a faluba

Rudolf nem tétlenkedett, amióta itt él. Rengeteg gyümölcsfát ültetett, és parcellákat hozott létre, többek között paradicsomot, paprikát, hagymát, kukoricát is.

Több helyen újra felépítette a falu egyes részeit, a múlt árnyainak állítva keserédes emléket.

Elmondása szerint rengeteg mindent napelemek segítségével állít elő, és a vizet egy 17 méter mélyről jövő forrásból használja fel.

A férfi elárulta azt is, hogy korábban családja is volt, de 30 év után aztán elhagyta a feleségét. Ennek ellenére gyerekét gyakran jár hétvégente meglátogatni a fővárosba.

Elmondása szerint sokkal nyugodtabb, és olcsóbb is az élet, mint Budapesten. Alig 1000 forintból jön ki hetente, melyet festői munkáiból fedez.

Ha jobban belegondolunk, egy kicsit mindannyiunkban ott van egy Tóth Rudolf. Mindannyian szeretnék – ha csak egy rövid időre is – a helyébe lenni, mert neki meg volt a bátorsága ahhoz, hogy hátat fordítson a világnak, és önmagának éljen, egy sokkal boldogabb, teljes életet.

hihetetlen magyarország hihetetlen emberek magyarok


Megtekintések száma: 61553





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet