Ősidők óta léteznek olyan tárgyak a földön, melyek a mendemondák szerint bajt hoznak tulajdonosaikra, sőt, mi több, mindenkire, aki akár csak egyszer kapcsolatba kerül velük. A véletlen műve lehet, vagy sötét erők munkálkodnak? Persze, mindig akadnak szkeptikusok.
De valóban beszélhetünk véletlenről abban az esetben, ha ugyanabban a székben állítólag 63 ember a halálát lelte? Vagy ott vannak az elátkozott játékbabák, melyek számlájára kis gazdáik, sőt, komplett családok kiirtását írják. Összegyűjtöttünk néhány elhíresült, rémisztő, talán elátkozott tárgyat, melyekhez borzongató esetek kapcsolódnak.
A halál székének nevezik ezt a bútordarabot. 1702-ben Thomas Busby akasztása előtt kedvenc kocsmájában ebben ülve fogyasztotta el utolsó vacsoráját, majd elátkozta a széket. Az idők során összesen 63-an ültek benne, mint a legenda mondja, egyikük sem élt utána sokáig. Például a brit légierő egy pilótája, miután beleült, pár nap múlva fának csapódott, a takarítónőnél pedig, aki munka közben megbotlott, és a széken landolt, hamarosan agytumort állapítottak meg.
Robert baba extulajdonosa, Robert Eugene Otto 1896-ban, a család egyik szolgálójától kapta ezt a játékbabát, mely eredetileg cirkuszi show-hoz készített bábu lehetett. Mint kiderült, a cseléd nem szerette munkaadóit, így elátkozta a játékot. Állítólag az többször démoni hangon beszélt a kisfiúhoz, felforgatta a szobabútorokat, és széttépte a többi játékot. A szobaablakon kintről betekintők állítólag azt is látták, ahogy a bábu eltűnik, majd újra láthatóvá válik. Igaz vagy sem, hátborzongató.
Az elátkozott menyasszonyi ruha története egy gazdag család leszármazottjához, Anna Bakerhöz kapcsolódik. Édesapja száműzte lánya szerelmét, menyasszonyi ruháját pedig elajándékozta. Ma a házból alakított múzeum vitrinében van. A látogatók a szekrény üvegében állítólag egy női arcot szoktak látni, és olykor azt is látják, hogy a ruha megmozdul, sőt, mint beszélik, időnként, éjjelente táncra perdül.
A paranormális jelenségek megszokottak az elátkozott Myrtles-birtokon, a leghátborzongatóbb ugyanakkor a tükörről szóló történet. A tükör, mint a legenda mondja, fogva tartja a ház űrnőjét, Sara Woodruffot és két gyermekét, akiket egy rabszolga mérgezett meg, mert rosszul bántak vele. Bár haláleset bekövetkeztekor letakarják a tükröket a helyi szokás szerint, ezt az egyet állítólag elfelejtették, és így ragadtak benne a lelkek.
A legenda szerint a Dibbuk dobozban gonosz szellem lakik. 2001-ben egy Kevin Mannis nevű férfi megvette a dobozt, az élete pedig azon nyomban rémálommá vált. Hogy megszabaduljon az átoktól, édesanyjának ajándékozta a relikviát, aki állítólag még azon a napon, agyvérzésben elhunyt. Ezután Kevin testvéréhez került a doboz, majd vissza az ő kezébe. Valószínűleg nem örült a viszontlátásnak.
Bill Stoneham 1972-ben festette The Hands Resist Him című képét, melynek már a puszta látványa felzaklatta a nagyérdeműt. Sok látogató elájult a kiállításokon, a múzeum tulajdonosai pedig rendre szörnyű halált haltak. Mondják, az alakok éjjelente megmozdulnak a képen, sőt, néha kilépnek abból, körbejárva a kiállítótermet. Állítólag valaki azt is lefotózta, hogy a kislány kezében fegyver jelent meg. Az események miatt tulajdonosa nem meri eladni a képet, mert tart tőle, hogy ezzel átkot szór a vásárlóra.
Bruno Amadio az 1950-es évek híres festőjeként több síró gyerek portréját is elkészítette. Modelljei árvaházi gyerekek voltak. Jótékonysági célból festett, de a képekkel valami nem stimmel: bárhova is kerültek a művek, azok a házak hamarosan porig égtek, csak a képek maradtak meg. Heswalli, dublini, bradfordi esetről is tudni. Egyesek gonosz erőt látnak ebben, mások egy angol főszerkesztő csavaros észjárását, aki a lap eladási számainak növelése érdekében kiszínezte a tűzesetekről szóló cikkeket.
A Hope-gyémántról az a hír járja, hogy viselőire kivétel nélkül könyörtelen halál vár. Állítólag egy indiai istenség, Ráma Szita szobrának homlokáról származik a kő, és ezért átkozott. A követ eladó kereskedőt kutyák tépték szét. A francia király, XIV. Lajos birtokába került, és feleségei, szeretői viselték, így a legenda szerint Marie Antoinette is, akinek később a fejét vették. 1800-as évekbeli tulaja, IV. György eladósodott, névadója, Henry Philip Hope örökösének amputálták a lábát. Később a McLean családhoz került, ahol halálesetek sora történt meg, a családfő pedig megőrült. Ma a Smithsonian Intézetben őrzik.
OSZD MEG másokkal is!