Elektromos univerzum: titkos missziók során lőttek szondákat a Napfoltokba, ahol elképesztő dolgok derültek ki!

2018. február 21., szerda




Egy belsős ember elmondta, mi zajlik a Nap körül, és azt, hogy a csillagok valójában nem azok, amiknek látszanak!

A Cosmic Disclosure sorozat 9. epizódjában elhangzottak szerint a titkos űrprogramokban alkalmazott tudományos alaptételekkel ismerkedhetünk meg.

A titkos űrprogramok tudósai a szuperhúr elmélettel, torziós mezőkkel, az elektromos univerzum és a szent geometria témaköreivel és csupa olyan feltevésekkel dolgoznak, amik lényegesen eltérnek a jelenlegi hivatalos földi tudományunk megállapításaitól.

A közzétett szöveg eredetileg a Kozmikus Közzététel eredeti fordítása alapján jelent meg, a Cosmic Disclosure sorozat 9. részét alapul véve.

Valójában mik azok a csillagok?

A csillagok nem azok, amiknek gondoljuk őket. Általában azt gondoljuk, hogy hatalmas lángoló gázlabdák, amik kint úsznak az űrben. A közvélekedéssel ellentétben azonban ez a meghatározás még soha nem lett tudományosan bebizonyítva és igazolva, valójában ez ma is csak egy tudományos elmélet.

Amíg Corey a kutatóhajón teljesített szolgálatot, expedíciók indultak, amik során szondákat lőttek be a napfoltokba.

Hogyan lehet szondákat küldeni a napba anélkül, hogy azok megégnének?

Úgy, hogy a szondákat egy energiamező veszi körül. Ez egy nagyon intenzív energiapajzs amely megvédi a szondát a külső hatásoktól, de előfordult, hogy a gravitációs erők miatt végül mégis összeomlottak. A telemetriai adatok, amiket a szondák továbbítottak, lenyűgözőek voltak. A Nap valójában elektromos és az elektromos univerzum elmélet hírdetőinek bizony igazuk van.

Igen, de ez az elmélet kizárja a torziós mezőket!

Igen, van néhány információ ezzel kapcsolatban, amiket még megfelelően össze kell hangolni, de nyilvánvaló, hogy a torziós mezők vagy más néven spin-mezők szerepet játszanak a csillagok, bolygók és galaxisok életében. Valójában az egész univerzum egy ilyen torziós mező.

Miért éppen a napfoltokba küldték le a szondákat?

A szondák telemetriai adatai alapján a Nap belsejében kirajzolódott egy viszonylag kis méretű mag, amely elsősorban magnéziumból, szódiumból és más anyagokból tevődik össze, de legfőképpen fémekből áll. A Nap külső héja ugyanezekből az anyagokból épül fel, de úgy viselkednek, mint egy anód és egy katód. (Az anód pozitív, míg a katód a negatív. Az elektronok általában a pozitiv katód irányból mozognak a negatív anód irányába. Ebben az esetben a Nap magja pozitív katódként szolgál, míg a külső héj a negatív anód szerepét tölti be). Ez az elektromos jelenség nagyon hasonlít a villanykörtéhez. A Napfoltok a vortex filamenthez hasonlóan, mélyen behatolnak a Nap központi részébe és a Nap legsűrűbb részének központjába áramolnak.

Ez egy energetikai tornádóhoz hasonlít. Kis tornádóspirálok, amik átfonják és keresztezik egymást, miközben leszállnak a magba, a Nap legsűrűbb részébe.

Amikor a napfoltokat látjuk, akkor szinte gyűrűszerű kitöréseket vehetünk észre, egyfajta energiacsöveket, amiket protuberancia-nak hívnak. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Protuberancia) Ezek szerint ez nem csak a Nap felszínén történik, hanem lemegy egészen a magjáig?

Igen, és emellett időnként csillagkapuk is találhatók a Napban, amiken keresztül különböző földönkívüli fajok közlekednek és jönnek-mennek a mi Naprendszerünkben. Aztán van egy üres terület is a Napunkban. Van egy hatalmas régió ezen a területen, ami olvadt és gyúlékony. A szondák visszajelzései azt mutatják, hogy a Nap külseje melegebb, mint a belseje.

A modern tudomány is arra a következtetésre jutott, hogy a korona, a külső felszín a Nap legmelegebb területe. az elektromos univerzum elmélete magyarázatot ad erre a furcsaságra. Azt, hogy a felszíne melegebb mint a belseje azzal magyarázza, hogy a nap valójában egy elektromos energia generátor.

Igen, és emellett a Napot a külső űrből "nekicsapódó" hullámok is táplálják. Ez okozza a külső felszín hihetetlen aktivitását. Továbbá a Napot a Corey által korábban említett ún. Kozmikus Hálózat is táplálja, amely összeköti a csillagokat egy elektromos filamentum segítségével, és ezen keresztül visszajelzés érkezhet egyik csillagtól a másik csillagig. Ez a hálózat lehetővé teszi, hogy ha egy csillagrendszerben valami történik az egyik csillaggal, az képes hatással lenni a mi Naprendszerünkre is.

Wilcock egyik könyvében írt egy Joe Parr nevű emberről, aki a piramisokat kutatta. Joe Parr-nak volt egy propellere, aminek a végeire apró piramisokat helyezett. Mágneseket helyezett körbe egymással szembe úgy, hogy az északi pólus az északival, míg a déli pólus a déli pólussal került szembe és megforgatta ezt a propellert. Az év egy bizonyos időpontján (december vége felé), amikor a Nap és az Orion-öv kiviláglik és a föld mondhatni áthalad egy „kapun”, a propeller végén lévő piramisok a centrifuga hatására egyszerűen átalakultak, "kirobbantak" és eltűntek a szoba falán keresztül, mindenféle kimeneti nyom nélkül. Parr azt feltételezte, hogy abban az időpontban, amikor a Föld áthalad a nap és az Orion között fekvő sugárnyalábon, akkor valamiféle energiacsatorna képes hatást gyakorolni az anyagra. Elképzelhető, hogy ez a plazma sugár képes ilyen hatást kifejteni?

(Joe Parr és Dan Davidson azt mondják, hogy eljutottak egészen 50% súlycsökkenésig egy „gravitációs kerékben”, ami egy kicsi kerék réz háromszögekkel a kerülete mentén, amit egy tengelyen egy nagysebességű motor forgat, minden oldalra felszerelt állandó mágnesek között -szerk.)

Igen, és ez visszavezet minket a hiperdimenzionális matematikai-modellhez, amit a titkos űrprogramokban alkalmaznak a portálokon keresztül történő utazások paramétereinek kiszámításakor. Minden bolygó, csillag és galaxis kapcsolatban áll egymással. Képesek vagyunk kiszámítani a fenti kísérletben tapasztalt jelenségeket.

Pete Peterson bevezetett egy olyan matematikai-modellt, ami szerint az egész univerzum Penrose-csempékből áll, vagyis minden dolog leírható 3 vonal metszéspontjaként. A 6-os számrendszerben az olyan komplex számok, mint a pí és a fi egész számokra jöhetnek ki (a tízes számrendszerben a pí végtelen hosszú, nem ismétlődő szám 3.14159265..., de Wilcock szerint hatos számrendszerben sokkal egyszerűbben ki lehetne fejezni.) Elképzelhető, hogy ezt a modellt a titkos űrprogramokban is alkalmazzák?

Ez a matematika egyesít magában különböző alapelveket, amikkel a hivatalos tudományunk nem tud mit kezdeni. Amíg nem dobjuk ki a hibás elméleteket és nem fogadjuk el az elektromos univerzum és a torziós mezők valóságát, addig semmiféle fejlődés nem valósulhat meg. A titkos űrprogramok ezt a fajta tudományt használják a technológiáikhoz. A mi hivatalos földi tudományunk megragadt a 18., 19. századi alapelveknél.

A szuperhúr elmélet és a kvantummechanika alapelvei Srinivasa Ramanujan nevéhez köthetőek. Ő alapvetően azt tanítja, hogy a geometria a kulcs a magasabb dimenziókhoz. Jelenleg még mindig az ő elméletét használjuk. Ramanujan azt is elmondta, hogy a hindu istennő, Namakkal tanította őt az álmain keresztül. Elképzelhető, hogy jószándékú földönkívüliek próbálják meg elültetni ezt a tudományt az emberi társadalmakban?

Corey-nak Raw Tear-Eir (a Kék Avian) elmondta, hogy a Földön az emberek élete nagyon rövid. Spirituális értelemben mindannyian szinte gyermekként halunk meg. Sokkal hosszabb életre lenne szükségünk ahhoz, hogy spirituálisan fejlődni tudjunk. Jelenleg, még ha a mai értelmezésünk szerint sokáig is élünk, akkor is spirituális gyermekek maradunk. És ebben a rövidke életben segítségre van szükségünk a fejlődéshez. Magasabb dimenziókból kapjuk ezt a segítséget pl az álmainkon keresztül és más módokon. Mindez azért kapjuk, hogy képesek legyünk fejlődni a NAGY CIKLUS VÉGÉN. A Kék Avian-ok elmondták, hogy jelenleg egy nagy ciklus végéhez érkeztünk.

Kanyarodjunk vissza a tudományhoz. Mi történt, amikor a szondákat beküldték a Napba?

Feltérképezték a Nap belsejét, majd felrobbantak. Arra voltak tervezve, hogy leengedjék őket és adatokat továbbítsanak egészen addig, amíg csak képesek rá.

Milyen kapcsolat van a csillagok és a bolygó között?

A csillagok egy elektromágneses filament révén kapcsolódnak a csillagrendszerükbe tartozó összes bolygóhoz. Minden égitest, amely elég sűrű ahhoz, hogy elferdítse a tér-időt a torziós mezőben, képes kapcsolatba kerülni a "gazdacsillagával". Minden bolygónak van egy magja, amely hajtóerőként szolgál és ennek a magnak az aktivitásától függ, hogy hogyan fog kapcsolódni a bolygó a csillagával.

Ha megnézzük a kapcsolatot a bolygók keringési pályája között, akkor azok tökéletesen leírhatók geometriai illeszkedések sorozataként, és platóni testekként.

Ezek szimbólumok, amik a hiperdimenzionális matematikai modellben bukkannak fel. Sokszor nem számokat használnak, hanem inkább szimbólumokat rajzolnak. Sőt nagyon kevés számot használnak, hanem sokkal inkább szimbólumokat alkalmaznak.

A modern szuperhúr elmélettel foglalkozók Ramanujan moduláris funkcióit leképezik a platoni geometriára. Tehát a geometria máris részét képezi a hiperdimenzionális matematikának.

Általában túl sok figyelem irányul a kvantumfizikára, holott valójában már felfedeztük, hogy minden puszta rezgésből áll. Ha egyszer ezt felismerjük, onnantól kezdve az anyag és a tér manipulálható a vibráció segítségével.

Dr. Robert Moon, az atombomba egyik kitalálója 1987-ben felfedezte, hogy az atomban lévő protonok tulajdonképpen egy bizonyos geometria szerint szerveződnek.

Ez egyre inkább az egyesített geometriai modell felé vezet minket. Dr. Hans Jenny, aki egy európai tudós, homokot és vizet rezegtetett egy fémtányéron, és bemutatta, hogy ezek geometriai formába szerveződnek.

Mit mond ez nekünk? Hogy a geometria valójában vibráció. A vibráció, a rezgés struktúrákat alkot ebben és minden más dimenzióban is.

Ez az információ titokban van tartva az emberiség előtt. Ezeket az alapelveket aktívan használják a titkos űrprogramok és különböző földönkívüli fajok, akik millió évekkel előttünk járnak és eónok óta alkalmazzák ezeket a modelleket.

Rutherford majdnem 100 évvel ezelőtt elektronokat lőtt ki aranyfóliára és észrevette, hogy eközben néhány elektron visszapattant. E kísérlet révén megalkotta a híres atommodelt. http://www.sulinet.hu/tlabor/kemia/szoveg/k13.htm Vajon a titkos űrprogramokban nevetnek ezen az elméleten?

Hát, igen. Azt is tudják, hogy a tudat képes hatással lenni magára a kísérletre. Ha valaki azt a prekoncepciót vallja van, hogy minden csak egy hullám, akkor könnyen elképzelhető, hogy a kísérlet végeredményeként valóban az fog kijönni.

Robert Moon munkássága bizonyítja, hogy az anyag valójában rezgés.

Igen. Minden rezgés, a gondolat, a fény – minden csak a rezgés különböző állapota. A tudatosságunk pedig, különösen a tömegtudatosságunk, képes megváltoztatni az anyag állapotát körülöttünk.

Az egyik legnagyobb titok, hogy a valóságunkat a kollektív tudatosságunkkal hozzuk létre társteremtőként. Az erre utaló bizonyítékok mélyen el vannak titkolva, a plazma elektromos univerzum, a tér és idő, torziós fizika elméleteivel és a tudatosságunk valóságra gyakorolt hatásával együtt.

1939-ben egy Otto Hilgenberg nevű tudós kitalált egy nagyon pontos modellt, amelyben leírja, hogy a föld mérete növekszik. Más tudósok még részletesebben számoltak be ugyanerről. Mi történik a tudományunkkal, ha ez az elmélet igaznak bizonyul?

Az mindent a feje tetejére fog állítani. Ha a bolygó mérete valóban belülről növekszik, az szembemegy a hivatalos tudomány megállapításaival.

Az egyben azt is fogja jelenteni, hogy az anyag folyamatosan keletkezik a semmiből? És a föld valójában egy élőlényhez hasonlóan növekszik?

(Dewey Larson azt feltételezi, hogy a Naprendszerünkben minden nagyobb égitestben egy idő-tér mag található. Ez a mag egy réges-régi szupernóva robbanás maradványa abból az időből, amikor a Naprendszer még bináris csillagrendszer volt és a Napunk társcsillaga megsemmisült e folyamat során. Ennek a maradványaiból állt össze a bolygók magja és az ezt alkotó anyagok a fénysebesség felett energetizálódtak a szupernova robbanásban. Emiatt lettek nagyon sűrűek és elektromágneses aktivitásuk is ennek köszönhető. Az idő múlásával a mag elkezd "kihűlni" és az anyag "visszacsúszik" a tér-időben, és ez alkotja a bolygók anyagát, beleértve az óceánokat és az atmoszférát is. Talán ez a legjobb leírása a növekvő Föld elméletének).

És emellett a Föld folyamatosan összegyűjti a kozmoszból érkező port és törmeléket is.

(A nap ugyancsak összegyűjti az anyagot, miközben áthalad a galaktikus korongon, és végül egy kvantumugrás keretében egy magasabb energiaállapotba jut.

Ez a magyarázata a korszakonként bekövetkező energetikai váltásának és a cunamiszerű energiahullámnak, amely végül megváltoztatja majd a teljes Naprendszert. A Napunk egyre energikusabbá válik, és ez hatással van a környező bolygókra is és a Naprendszer külső területei felé tolja őket. A termelődő idő-tér energia megegyezik azzal, amit a mi tudatunk is használ, ami azt jelenti, hogy egy fizikai és tudatosságbeli váltás fog bekövetkezni. Az élőlényeknek a Naphoz és bolygókhoz hasonlóan szintén vannak tér-idő illetve metafizikai (idő-tér) összetevői/alkotóelemei. Ami azt jelenti, hogy energetikailag kapcsolódunk a bolygóhoz és a Naphoz.)

TERMÉSZETES CSILLAGKAPUK – ELEKTROMÁGNESES KAPCSOLÓDÁSOK

John Martineau naprendszerről alkotott modellje alapján a bolygók mozgása, forgása egy hatalmas geometriai mintázat alapján történik. (David Wilcock cikke erről magyarul: http://fenytevo.blogspot.hu/2013_03_01_archive.htm... A csillagkapukról szóló leírás alapján ez a geometria elektromos töltéssel rendelkezik, és amikor sorba állítod a csomópontokat, akkor egy plazma filamentumot vagy fonalat kapsz.

Így van, ezek csomópontok. Mindenki ismeri a Ley-vonalakat.

Folyamatosan, ahogy a Föld forog az űrben a Naphoz való kapcsolódásától függően illetve a föld felszíne alatti anyagrétegtől függően, egy csomópont jön létre, ami elektromágnesesen kapcsolódik a Naphoz. Ez egyaránt megjelenik a föld alatt, a föld felszínén illetve az atmoszérában is. Ahogy a bolygó forog a Nap körül és ahogy a Naprendszer forog a galaxisban, ezek a természetes csillagkapuk bizonyos pontokon kinyílnak. A titkos űrprogramok őrzik ezeket a kapukat a betolakodóktól. Különös módon a 33-ik és 36-ik szélességi fokok körül mégis meg szoktak jelenni űrhajók. Ezen a csomópontrendszeren keresztül, úgy tűnik elég sokszor látogatnak minket és jönnek-mennek a kapun keresztül.

Ez az a bizonyos 33-ik és 36-ik szélességi fokok közti zóna

Ivan T Sanderson szerint van 10 olyan pont a földön, ahol a hajók a vízben és repülők az égen mind egy szálig eltűnnek. Ez az információ 1971-ben jelent meg. 1972-ben pedig az oroszok kitalálták, hogy ha az északi és a déli pólust összerakod, akkor egy tökéletes ikozaéder formát, egy tökéletes szent geometriai alakzatot kapsz a föld körül. Későbbi tudósok az ikozaéderbe ágyazott dodekaédert is találtak és ha a kettőt összerakod, akkor azok megmutatják, hogy hol helyezkednek el a kontinensek.

A titkos űrprogramokban ezeket a formákat egy gömbre helyezik, ami a Földet mutatja, és ezek a felszín alatti, felszíni és afölötti metszéspontok megmutatják, hogy hol találhatók ezek a bizonyos pontok. Ezek kapcsolatban állnak a Nap ciklusaival illetve a Föld Nap körüli forgásával. Tehát e geometriai metszéspontok holografikus ábrázolása alapján meg lehet határozni, hogy hol vannak ezek a természetes csillagkapuk.

Miért tűnnek el ezeken a helyeken a hajók és repülők?

Mert rossz időben vannak rossz helyen. Amikor a Kozmikus Hálózat aktivál egy bizonyos csomópontot, és ezek a hajók, repülők éppen arra járnak, akkor átkerülnek vagy a Földön egy másik helyre, vagy valahová a galaxisba.

Általában úgy gondolunk az időre, mint egy folyamatos, egy irányba tartó jelenségre, de ha geometriaként fogjuk fel, minden pontját egymásra halmozzuk, mint a hagyma rétegeit, akkor az idő egymásba illeszkedővé, egymásba hajtottá válik.

A Fekete projektekben és titkos űrprogramokban geometriai minták szerint ábrázolják az időt. A geometria mindenhol felbukkan.

Ha a múlt egy bizonyos geometriában van, a jelen pedig egy másikban, és ezek keresztezik egymást, akkor lehetnek köztük portálok, amiken keresztül átugrálhatsz az időben.

A titkos űrprogram egyik tudósa szerint kitalálni ezeknek a csomópontoknak helyeit és megfejteni a napciklusok geometriáját, a 11 éves napfolt ciklust, olyan mint egy galaktikus rubik kockával játszani.

A többi geometria szerinti idő – vagyis a múlt és a jövő – valóságosak?

Igen, mind valóságosak és mind egyszerre történnek, mivel maga az idő csupán egy illúzió. Nincs kezdet, közép és vég, úgy ahogy azt mi megtapasztaljuk.

De a történelemkönyvek lapjain rögzített események nem tűnnek úgy, mintha változnának, legalábbis mi nem úgy észleljük ezeket.

Mi így érzékeljük a 3D-s elménkkel. De valójában az idő egyszerre történik, és nem lineáris. Csupán a tudatosságunk az, ami megengedi, hogy lineáris módon tapasztaljuk meg. A legtöbb embernek nagyon nehéz ezt megérteni.

OSZD MEG másokkal is!

rejtély nasa összeesküvés univerzum retjélyek titkos űrprogramok


Megtekintések száma: 75750





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet