Történelmi fordulópont a földönkívüli élet kutatásában?
Samantha Trumbo, a Kaliforniai Műszaki Egyetem kutatója és kollégái az ALMA (Atacama Large Millimeter Array) nevű, 50 teleszkópot magába foglaló távcsőhálózattal vizsgálták az Europa felszíne által kisugárzott hőt.
A műszerek négy, egymást átfedő hőképet szolgáltattak, amelyek együttesen kirajzolták az égitest teljes hőtérképét.
Nem igazán a hideg foltok érdekeltek minket, inkább a forrópontokra voltunk kíváncsiak, a hidegpontok ugyanis geológiai aktivitásra utalnak
– mondta Trumbo. Akadt viszont egy hidegfolt, ami felkeltette a kutatók érdeklődését. A terület csupán 9 Celsius-fokkal volt hűvösebb, mint a környező régiók, a szakértők szerint az eltérés mégis jelentősnek mondható.
A hidegfoltot övező rejtélyt jelen pillanatban két elmélettel próbálják magyarázni:
vagy egyszerűen arról van szó, hogy az itteni felszín kevesebb hőt sugároz ki, vagy tovább tart felmelegítenie a napfénynek, mint a hold többi részét.
A jelenség hátterében az állhat, hogy a 300 kilométeres kiterjedésű térség jegének összetétele markánsan eltér a hold többi részétől, emiatt pedig a hő nehezebben jut keresztül rajta. Egy másik teória szerint viszont a helyi felszín textúrája az, ami a jelet eredményezi.
„Ha a folt valódi, akkor egy nagyobb jégtakarónak kell lennie, talán fiatalabb is, mint a felszín többi része, mert még nem töredezett szét” – véli Jessica Noviello, az Arizonai Állami Egyetem munkatársa.
„Az Europán inkább valami fiatalabb képződményt tanulmányoznék, mert az igen sokat elmondana a hold korábbi állapotáról, és annak változásáról” – tette hozzá a kutató.
A Trumbo és csapata által alkalmazott modell a Galileo-űrszonda limitált adatkészletén, valamint a hold felszínének albedóján, azaz fényvisszaverő képességén alapult.
Éppen ezért több szakértő megkérdőjelezi a most detektált hidegfolt létezését.
Egy dolog azonban biztosra vehető: az eredmények megerősítéséhez további kutatásokra lesz szükség.
OSZD MEG másokkal is!