Nagymamáink tudása még most is ott él bennünk. Amikor a hagyományos orvoslás már nem válik be, a régi gyógynövényekben lelhetjük meg a gyógyulást?
Napjainkban a népi gyógymódok, és a zöld „füvekkel” és gyomokkal való gyógyítás képe olyannyira megfakult, hogy legtöbben elelfedtük azt, ahogyan egykoron nagymamáink, dédszüleink gyógyítottak.
Bár az orvostudomány kétségtelenül hatalams fejlődésen ment át, sokak szerint még mindig nyomába sem járunk egyes régmúltba vesző, főleg természetesen alapokon nyugvó kezeléseknek.
Ma már képesek vagyunk elmulasztani egy tabletta bevételével a fejfájást. A fejfájás okáét viszont nem vagyunk képesek megszüntetni.
A nyugati orvoslás a tünetek kezelését vette célkeresztbe. Elnyomva az útkeresést, a teljes gyógyulás felé.
Egyrészt mert elemi érdekük, hogy csak a tüneteket kezeljük, így sohasem gyógyulhatunk meg teljesen, másrészt nagyon sok betegségnek megvan a lelki eredete, és ha a lélek a helyén van, akkor néhány természetes, ősi gyógymóddal minden orvosolható a régi emberek szerint.
Ebben pedig nagyon sok igazság van.
Az idősebb korosztály tagjai még emlékeznek rá, hogy az erdők, rétek növényei nem csupán táplálkozási célokat szolgálnak, hanem gyógyhatásuk révén különböző betegségek gyógyítására is alkalmasak.
Napjainkra ez a szemlélet szándékosan meg lett fakítva, ki lett irtva.
Pedig tele van gyógynövényekkel hazánk, melyek sok mindenre jók, és egy próbát mindenképpen megérnének. Mi a jobb elvégre? A méregdrága mesterségesen előállított tabletták vagy az ősi gyógynövények, melyek több ezer év tapasztalatai alapján nem csak a tüneteket, hanem sokszor az okokat is gyógyítják?
Ha nincs túl nagy gond, de a koncentrációképességünk csökkent, akkor mindenképpen érdemes kipróbálni a páfrányfenyő kivonatot, melyet otthon, magunk is elkészíthetünk, így rengeteget spórolunk, és megszabadulunk a gyógyszertárakban kapható különféle plusz hatóanyagokkal – és egyéb kétes szintetikus anyagokkal – telepakolt megoldásokat.
Hiszed vagy sem, de a burgonyát is is előszeretettel alkalmazták dédszüleink.
A rózsakrumpli levét gyomorégés, gyomorsavtúltengés megszüntetésére használták. De igen gyakran készítettek burgonyakásából meleg borogatást is, amit fekélyek ellen alkalmaztak, kiváló hatásfokkal.
A héjában főtt krumpli levét gégehurutra, hörghurutra és álmatlanság ellen itták. Soha nem volt gondjuk utána az álmatlansággal, és ezt ma nagyon sok gyógyszer nem képes elérni, vagy csak látható, érzékelhető mellékhatásokkal.
A csalán bár kifejezetten kellemetlen tud lenni, ha a bőrhöz ér, a főzetéből kiváló reumás „kenőcs” készíthető. Sőt, egyes helyeken köszvény ellen is alkalmazták, de vannak az országban olyan régiók, ahol kiütéssel járó allergiás megbetegedésekre is alkalmazták, és alkalmazzák egyesek ma is.
A csalán hajhagyma serkentő hatásáról pedig már nem is beszélünk, hiszen nyilvánvaló. Ja, és felveszi a versenyt bármilyen hihetetlenül drága és csilivili készítménnyel a piacon. Csak ez ingyen van, a természet adta nekünk.
kevesen tudják, de a réteken termő, gyönyörű ibolya is felhasználható népi gyógyításra. A gyökerét használták fel annak idején, hörghurut gyógyítására, amitől a betegek a beszámolók szerint már másnapra jobban lettek.
A diót pedig egyes helyeken daganatos betegségek kezelésére is kipróbálták. Külsőleg, belsőleg egyaránt jónak tudták. Csontmegbetegedés, szemgyulladás, foghús-megbetegedés, általános gyengeség tünetére is diófalevél-teát adtak reggelente azoknak, akik rászorultak.
Nagyon sok hasonló népi gyógymód létezik ma, melyek nagyanyáink még emlékeikben őriznek, mára viszont már méltatlanul elfeledettek lettek, és nem használjuk őket.
Pedig ha visszanyúlnánk ezekhez a gyógymódokhoz, valószínűleg egy sokkal értékesebb és teljesebb, és nem utolsó sorban egészségesebb életet élhetnénk.
OSZD MEG másokkal is