A segítségével nem egy orvosilag jól dokumentált esetben gyógyultak fel stroke-ot kapott betegek. A meditációs folyamat során bámulatos módon új idegsejtek jönnek létre, a tudomány korábbi álláspontját meghazudtolva.
A meditációról eddig is sokan tartották, hogy képes olyan folyamatokat elindítani az agyban, amire a tudomány jelenleg még nem áll készen, és nem tudja megmagyarázni, de mégis működik, és szemmel látható, érzékelhető az eredmény.
Először az 1950-es években vetették fel ennek az egésznek a tudományos alapjait, amikoris egy Donald Hebb nevű pszichológus arról írt, hogy ha két idegsejt nyúlványai elég közel vannak egymáshoz, az bizonyos anyagcsere változásokat indíthat el, melyek új idegpályák létrejöttét stimulálhatják.
Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy az agyunk képes újjászületni, újrarendeződni, legalábbis egy bizonyos értelemben. Az agyunkról ugyanis sokáig úgy gondolta a tudomány, hogy nem keletkeznek benne felnőttkor után új idegsejtek.
Ma már egyre több tudományos bizonyíték szerint keletkezhetnek egyes esetekben új idegsejtek, új idegpályák, amik azt mutatják, hogy az agyunk egyes helyzetekben képes megújulni, lényegében újjászületni.
Paul Bach-y-Rita volt egyike az első modern idegtudósoknak, aki saját édesapja betegségéből inspirálódva dolgozott ki hatékony módszert a stroke-ban szenvedő beteg kezelésére.
Paul tudta, hogy a meditáció hatékonyságáról rengeteg ősi, védikus dokumentum maradt fenn, melyek igazolják a feltételezéseket. Rengeteg lebénult, gyakorlatilag agy halott beteget képes volt felfejleszteni egy élhető életet élő ember állapotára a meditációs agyi technikákkal.
Az volt a feltételezése, hogy a vérellátási zavar miatt károsodott agyi területek funkcióját majd átveszik az egészséges agyállomány idegsejtjei, és valami hasonló folyamat zajlott le.
Speciális gyakorlatok rendszeres ismétlésével édesapja mozgás- és beszédzavara majdnem teljesen helyreállt, ez pedig akkoriban komplett orvosi csodának számított.
A keleti bölcsekkel kapcsolatos védikus iratok, történelmi feljegyzések is rendre említenek olyan eseteket, amikor szerzetesek olyan sérülésekből, agyi demenciából „jöttek vissza” a meditációs technikák segítségével, melyeken még ma sem tud segíteni a tudomány.
Ha szükség van rá, az agy bizonyos régiói, vagy egésze újjá szerveződik, új hálózatok kialakulása, sőt új idegsejtek létrejötte révén. Ez utóbbi folyamatot neurogenesisnek hívják és forradalmi felfedezésnek számít az idegtudományokban.
Rejtély, hogy az ősi időkben a szerzetesek és más népcsoportok szentjei hogyan voltak képesek szert tenni ilyen tudásra, de minden bizonnyal tisztában voltak vele, és annak hatásaival, mivel a jelek szerint rendszeresen alkalmazták.
Az ősi orvoslás tanai rengeteg mindenről írnak, amit a modern tudomány csak nemrégiben fedezett fel – újra. Vajon ezek az ősi tanok, és módszerek lehetnének minden betegség gyógyításának kulcsa is?