A NASA csillagászai nemrég közzétették a Szaturnusz Titán nevű holdjának első térképét. A Titán bizonyos értelemben Naprendszerünkben a Földhöz leginkább hasonló világ.
A kutatáshoz a NASA JPL és az Arizona State University csillagászai több évnyi Cassini-adatot használtak fel, hogy elkészülhessen a Titán első globális térképe.
Az űrből nézve a Titan úgy néz ki, mint egy jellegtelen, narancssárgás-barna hold – de ennek oka csak a vastag légkör. A Cassini-misszió áthaladt a ködös felhőkön, és felfedezte a felület lenyűgöző és bonyolult geológiai képződményeit, melyeket a hidrológiai ciklus faragott ki, épp mint itthon, a Földön.
A titán otthonunkon kívül az egyetlen olyan hely, amelyről ismert, hogy tavak, folyók, és óceánok tarkítják a felszínét, és persze eső is eshet, de a víz helyett folyékony metán és etán formájában.
„A Titánnak aktív metán-alapú hidrológiai ciklusa van, amely összetett geológiai táj kialakulását eredményezi, és felületét a Naprendszerben geológiailag a legváltozatosabbá teszi”
– mondta el Rosaly Lopes, az új kutatás vezető szerzője.
„Bár az anyagok, a hőmérséklet és a gravitációs mezők eltérőek, a Föld és a Titán között, sok felszíni tulajdonság hasonló a két világon, és úgy lehet értelmezni, hogy ugyanazon geológiai folyamatok termékei.”
Lopes és csapata munkájának köszönhetően, most már van globális térképünk is a Titan felületéről, melyhez a kutatók több mint 120, az elmúlt évek során végzett Cassíni átrepülés adatait használták fel, a kombinálva a radar, a látható fény és az infravörös fénytartományban készült méréseket.
A térkép egy olyan világot mutat, amelyben az egyenlítő környékét szélfútta a szerves hóból származó homokdűnék övezik, elszórtan dimbes-dombos régiókkal ott, ahol már állandóbb alacsony és magashegységek dominálnak. A középső szélességi fokokon többnyire széles síkságok nyújtóznak más dombos területek között, néhol terep-labirintusokkal, amelyeket a tektonikus tevékenység vésett a felszínbe.
A legizgalmasabb tereptárgyak természetesen a metántavak és óceánok, amelyek többnyire a pólusokra koncentrálódnak – különösen a Kraken Mare óceánja a Titán északi pólusa közelében. És végül ott vannak a szétszórt becsapódási kráterek, melyek legnagyobbika a Menrva, a keleti féltekén.
„Ez a tanulmány a kombinált adatkészletek és eszközök használatának jó példája”
– mondta Lopes. „Noha nem rendelkeztünk globális lefedettségű szintetikus apertúra radarral (SAR), más műszerek és más radar-üzemmódok adatait felhasználhattuk a különböző terepadottságok jellemzőinek korrelálására. Így olyan helyeken is kikövetkeztethettük, hogy milyen a terep, ahol nem volt SAR lefedettség.”
A Titan felszínének jobb megismerése elősegítheti a jövőbeli missziók célpontjainak megtalálását. Ez például a NASA közelgő Dragonfly küldetését is érintheti, ami alapvetően egy repülő holdjáró (rover), amelynek 2034-ben kell megkezdenie ennek a lenyűgöző világnak a felfedezését, valamint ott van a tengeralattjáró terve, amely a szénsavas óceánok mélyére indulhat kutatni. A Titán térképének kutatási anyagait a Nature Astronomy folyóiratban tették közzé.
OSZD MEG másokkal is!