A világ talán legnagyobb szélhámosaként elhíresült Gregor MacGregor az 1820-as években elkövette a világtörténelem legnagyobb csalását!
A skót származású Gregor MacGregor rendkívül ügyes, szinte zseniális módon gyarapította vagyonát. Azt terjesztette magáról, hogy a közép-amerikai nép, a pojaiszok uralkodója.
Rengeteg legendát és különféle történetet hintett el erről a nem létező népről, és igen leleményes volt. A férfinek ugyanis szánt szándéka volt az, hogy meggazdagodjon azzal, hogy egy másik nép ünnepelt uralkodójának adja ki magát.
A dolog aztán annyira jól sikerült, hogy ő volt az évszázad legnagyobb átverésének a kivitelezője!
Olyannyira valósnak hitték sokan a csalást, hogy közvetett módon rengeteg ember halálát is okozta, de ennek ellenére MacGregort sohasem ítélték el bűntettért.
Egy titokzatos nép ünnepelt uralkodója
Egy titokzatos nép uralkodójaként mi is bármelyik országban szívesen tetszelegnénk. És ezért bármit elkövetnénk, hogy soha ne derüljön ki a turpisság.
Emberünk egészen odáig ment, hogy egy születési anyakönyvi kivonatot és egy hosszú útikönyvet is összeállított, mintha tényleg ott született és nőtt volna fel gyerekkorában.
Nem tudni biztos forrásból hogy honnan, de nagy tehetségre tett szert különféle dokumentumok hamisítása terén, ezért játszi könnyedséggel tudta megkerülni akkoriban a rendszert.
Mondhatni az ujjai köré csavart bárkit, és iszok mód meggazdagodott.
Már 1921-ben a férfiról kezdtek beszélni, és arról, hogy egy addig soha nem ismert nép él a karibi tenger partján, MacGregor ügyesen elhintette, hogy onnan származik, és ott uralkodóként tisztelték őt.
Az állam népét barátságos, munkaszerető emberekként ismerte meg a londoni közönség, akik simán bevették, hogy a fővárost európai stílusú épületek és még egy operaház is tarkítja.
Ahogyan az általa utólag gyártott hamis Amint az útikönyv is írta, az egyik legegészségesebb és leggyönyörűbb hely a világon”.
Rengeteg halált okozott
A turpisság soha nem egy apró füllentésnek indult. A férfinak szánt szándéka volt ezezl a koholt legendával meggazdagodni. Mivel úri nemesnek hitték, lehetősége nyílt a legkiválóbb emberek között megfordulni, üzleteket kötni.
Azonban a hazugságnak volt egy árnyoldala is. A férfi a meséjével ugyanis legalább 150 ember halálát okozta ténykedésének ideje alatt.
Az egész úgy indult, hogy a MacGregor rávett egy indián törzsfőt, hogy eladjon neki 8 millió hektárnyi földet a Mosquito-parton.
Ezt a területet egy áthatolhatatlan dzsungel lepte el, így nem kellett félnie attól, hogy bárki is arra téved, és híre megy annak, hogy ott nincsen semmi.
Részben ezt a területet használta fel arra, hogy elkövesse az évszázad legnagyobb csalását.
Londonban később a férfi azt állította, hogy ő a latin-amerikai ország hercege, és azért érkezett Európába, hogy befektetőket és telepeseket toborozzon hazájába. Mivel így azonnal kvázi belépőt nyert a legfelső rétegek közé, sok jó kapcsolatot sikerült kialakítania, és később pénzzé tennie.
Abban az időben az a néhány meghamisított dokumentum elegendő volt ahhoz, hogy ezt a hatalmas, magas szintű szemfényvesztést végrehajtsa. Még egy nemzeti zászlót, és egy kiáltványt is létre tudott hozni anélkül, hogy bárki gyanakodott volna.
A leendő telepesek nagy része Skóciából verbuválódott, ahol átlagosan egy száz hektáros, érintetlen pojaiszi földet 11 fontért árult a nagylelkű uralkodó. Mindemellett állami alkalmazottak, bankárok és katonák is jelentkeztek a herceg szolgálatába, aki ily módon több százezer font profitra tett szert.
Lehull a lepel
A fele se volt tréfa ennek a csalás sorozatnak, ugyanis MacGregor rengeteg ember küldött a halálba. Sokan vettek sokhektáros földeket az általa felvázol országban, és a legtöbben egész életükben kuporgatott pénzüket tették fel erre az egészre.
1822-ben aztán egy hajó indult el Londonból, amin több tucat telepes tartózkodott, és azt remélték, hogy a mesés pojaszi vidéken majd új életet tudnak kezdeni.
Később egy majdnem 200 főt szállító hajó is elindult a mesés, kincsekkel teli vidékre. Mivel nagyon lassú volt akkoriban az információáramlás, a londoniak túl későn értesültek a csalásról.
Aztán mikor megérkeztek a célállomáshoz, melyet a szélhámos pojasznak írt le, mindenki ledöbbent. Se parcellázott földek, se főváros, se Pojanisz, csak a moszkitókkal teli dzsungel.
A pórul járt embereknek nem maradt több pénzük visszautazni, így a dzsungelben kellett túlélniük, sokan a maláriába haltak bele, míg voltak, akik egyszerűen éhezésben hunytak el.
A brit segítség végül 1823 májusában érkezett . A 250 telepes kétharmada veszett oda a sokszor halálos trópusi éghajlat következtében, és az ott terjedő különféle betegségek miatt.
MacGregort hazatérvén sem állították soha bíróság elé, és bizarr módon a túlélők közül is voltak, akik védték a férfit, mert azt gondolták, őt is csak rászedték, elárulták a pojasziak. Amikor érezte, hogy melegszik alatta a talaj, azonnal továbbállt Párizsba, hogy ott is eljátssza ugyanezt a nagystílű csalást.
1825 decemberében MacGregor csalás és összeesküvés vádjával a rács mögé került ott, ám bizonyíték hiányában nyolc hónappal később szabadon távozhatott. Soha életében nem tudták elkapni és rábizonyítani egyértelműen a csalást, pedig ez ma már nem így lenne.
A leleményes férfi élete hátralévő éveibe is sokat szélhámoskodott, és kitartott képzeletbeli meséje mellett, míg végül Venezuelában halt meg nyugdíjasként.