Elképesztően veszélyes munkát végeznek elpusztult hajóroncsokkal

2017. január 16., hétfő




A munkájuk életveszélyes, mégis elvégzik, mert valakinek el kell végeznie. Íme, a világ egyik legveszélyesebb munkája.

És még csak veszélyességi pótlékot sem fizetnek érte. Aligha lehet álommeló, amikor reggel úgy mész dolgozni, hogy tudod, benne van a pakliban, hogy ma te leszel az, aki nem megy haza.

Bangladesben végzik talán a legtöbben, de a világ más tájain is léteznek ehhez hasonló munkakörök, amelyek során elpusztult, omladozó hajóroncsokat, és azok alkatrészeit szedik szét, és hasznosítják újra.

Egy-egy ilyen nagyobb szállító vagy tankerhajó 25-30 évig képes szolgálatot teljesíteni, majd idővel az enyészeté lesz.

Ilyenkor már nem maradnak egyben sem. Elkezdenek rozsdásodni, vegyi anyagok, veszélyes hulladékok szivárognak belőlük.

Bangladesben valóságos mítosza van annak a munkának, amit rengeteg bátor munkás végez. A hajóroncsok szétszedése, alkatrészeik újrahasznosítása, feldolgozása a feladatuk.

Ez az egyik legveszélyesebb munka a világon, ugyanis nem lehet tudni, mikor zuhan rá az emberre egy anyagfáradt vasdarab, vagy mikor esik az éles, berozsdálló fémpengék közé.

A munkások elmondása szerint évente száznál is több hajó szednek darabjaira. Először a partra kormányozzák őket - már amelyiket még lehet - aztán megkezdik szétvagdosni a fémelemeket a hajón. Hosszú, csöppet sem veszélytelen munka.

A hajón mászkálva volt már, hogy havonta elvesztettek egy munkást, mert azok beleestek a kiálló fémszerkezetekkel borított nyílásokba, vagy egyszerűen rájuk omlott a meggyengült hajótest.

Sokszor az a baj, hogy a munkásoknak abszolút nincsen semmilyen szakképzettségük, ellenben nagyon szegények és szükségük van a munkára, hogy eltartsák családjaikat.

Semmiféle biztonsági óvintézkedést nem tartatnak be velük, ami tovább növeli a nem veszélytelen munkálatok kockázatát.

Ráadásul a munkások folyamatosan, heteken át ki vannak téve nagyon veszélyes, erősen mérgező anyagoknak, melyek a hajótestekből szivárognak.

Egy fiatal fiú elmondása szerint - aki szintén részt vett ilyen munkálatokban - nincs helye a vidámságnak ezeken a hajószétszerelő telepeken. Nagyon kell vigyázni, hogy ne sérüljön meg senki, és már egy napnyi munka után azt érzi az ember, hogy a sok méreganyagtól fájnak a szemei, és a mellkasa.

A művelet három csoportra oszlik. A hajó feldarabolásáért felelős csoportra, egy fémhulladékok cipelését végző csoportra, és kábelek elvágását, feldolgozását végző csoportra.

A legveszélyesebb munkálatok akkor zajlanak, amikor a hajótestet megpróbálják szétvágni, feldarabolni belülről, ilyenkor nagy az omlásveszély, és sokan meg szoktak halni minden évben.

Van olyan, hogy a hajóban még meglévő gázok robbannak be ilyenkor, egyszerre egy tucat munkást is megölve ezzel.

A hajók szétszerelése és újrahasznosítása környezettisztító hatású, ezért megéri az indiaiaknak csinálni, még ennyi áldozat árán is.

Általuk egy szebb, tisztább világot kapunk, ahol nem bolyonganak és lebegnek veszélyes anyagokat szállító hajók a tengerek, óceánok hullámai között.

érdekes érdekesség


Megtekintések száma: 37920





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet