Egyre több jel utal arra, hogy elindult az úgynevezett tömeges kihalás, mely a Földön ismert fajok 90%-ának eltűnését fogja eredményezni. vajon mi is köztük leszünk?
Az utóbbi évtizedekben a gerincesek populációi 58%-a haltak ki, a vizekben élők fajok populációinak pedig közel 81%-a.
A Föld végzetes pusztulása megindult. Az élővilág haldoklani kezdett, a flóra és a fauna pedig szép lassan elrothad az emberiség súlya alatt.
Nem tehetünk úgy, mintha ez nagy részben nem az ember hiába lenne. Tény, hogy vannak olyan tényezők a jelenségben, melyek nem közvetlenül hozzánk köthetőek, de a nagy részét mi idéztük elő.
Egyre többen sürgetik azt, hogy tegyen végre valamit az emberiség a fajpusztulások, és a bolygó energiaforrásainak kiapadása ügyében. Ugyanis ha ezt így folytatjuk, hamarosan nem marad a talpunk alatt egészséges talaj sem és a legvégén rá fogunk jönni arra, hogy a pénzünkkel nem fogunk tudni mit kezdeni egy halott, élettelen világban.
A legújabban közzétett adatok alapján egy borzalmas kép tárul az ember szeme elé.
Ez a kutatási anyag riasztó számokat közöl: a gerinces fajok populációinak jelenlegi 58 százalékos visszaszorulása a becslések szerint tovább romlik, ha a világ lakossága változatlan módon és mértékben használja továbbra is a Föld erőforrásait, akkor 2020-ra ez az adat már 67 százalékos veszteséget jelenthet.
A vízi élővilág sincs jobb helyzetben. A rengeteg mérgezés, a légköri szennyezés és az üvegház hatású gázok a világ óceánjaiban is megjelentek, és mérhetetlen pusztítást végeztek.
Az óceán egyfelől elkezdett elsavasodni, melynek következtében egyre oxigénhiányosabb a víz, ami pusztítja a halakat, másfelől a tengeri élőlények daganatoktól kezdtek el burjánzani.
Az egy dolog, hogy ily módon rákosodni kezdett az élővilág, de nem mellékesen érdemes megemlíteni, hogy daganatos halak és más lények húsát készítik el a nagy cégek konzervként, és adják ki kereskedelmi forgalomba, ami szintén generációs veszélyekkel jár.
2015–2016-ban zajlott a földtörténet harmadik legnagyobb mértékű korallpusztulása, amely miatt a korallzátonyok háromnegyedét veszélyezteti közvetlenül a teljes pusztulás.
Arról említést sem tettünk még, hogy a Csendes Óceán alig tíz év alatt szinte teljesen kihalt. Arra járó kalandorok, halászok számoltak be az utóbbi években arról, hogy a korábban élettel és halakkal teli óceán ma már csak egy halott víztömeg, és alig lehet tengeri élőlényt találni és látni benne.
Azonnali beavatkozásra van szükség egyesek szerint, ha azt akarjuk, hogy ez a tömeges kihalás lelassuljon, vagy akár meg is álljon.
Az okozott károkat már aligha lehet visszafordítani, viszont arra még lehetőségünk van, hogy ne rontsunk még jobban a helyzeten.
Ha az állat és növényvilág 80-90%-a kihal, akkor nem csak a globális tápláléklánc omlik össze, de az éghajlatunk kis. A bioszféra ugyanis kihat az éghajlatra is.
Ha nem lesznek már fák, amik kivonják a széndioxidot a légkörből, akkor előbb-utóbb felhők sem lesznek, és a légkör szó szerint fullasztóvá válik.