A reinkarnáció egyik legnagyobb, legátfogóbb törvényszerűségét nem könnyű megérteni, csak több leélt élet távlatában. A megélt élmények és emlékek ugyanis kihatnak a lelkünkre mely minden a Földön újraélt élettel egyre tapasztaltabb lesz.
Buddha tapasztalása az volt, hogy amikor a szkandhák – amik tulajdonképpen nem mások, mint léthalmazok – mögé tekintünk, nem marad más, csak a semmi.
Nem halunk meg, csak átalakulunk
Mert az „én” egy gondolat, egy elmebéli alkotás, egy illúzió. Ez nem csupán Buddha tapasztalása, hanem minden egyes megvilágosodott buddhista férfi és nő tapasztalása az utóbbi 2500 évben.
Ha ez így van, akkor mi az, ami meghal? Ma már nem kérdés, hogy amikor ez a fizikai test nem képes tovább működni, a benne lévő energiák, az atomok és molekulák, amelyekből felépül, nem halnak meg vele együtt.
Csupán egy másik alakot, másik formát vesznek föl, amelyben tovább élnek. Így a halál gyakorlatilag csak egy puszta illúzió.
Egy olyan folyamat, mint mikor valaki átmegy az egyik szobából a másikba. A lelkünk tovább él, és tapasztalatokat szerez még bizonyos spirituális szinten öregszik is.
Előző életek hatásai lelkünkre
Ha már többször leszülettünk a Földre, akkor egyre több bennünk, pontosabban lelkünk legmélyén ragadt emlékkel fogunk rendelkezni.
Bár a reinkarnáció, a Földre való újra leszületés lényege pont az, hogy tiszta lappal, a korábbi emlékeink nélkül jövünk világra, a gyakorlatban ez a folyamat nem mindig zajlik tökéletesen.
A nagyon erős emlékek, vagy az életünkre jelentős hatással bíró dolgok lelkünkbe ivódnak, és más életeinkben is újra-újra felbukkannak akár kósza emlékképekként, akár újra elkövetett hibákként.
Így elmondhatjuk azt, hogy a megélt életek nagyon is szoros kölcsönhatásban vannak egymással. Ha nagyon félünk valamitől, talán egy másik életben éppen az okozhatta a halálunkat.
Ha valakihez vonzódunk, talán előző életutunkon is ő kísért végig, vagy fontos szerepet betöltő személy volt az életünkben.
Néha emlékszünk az előző életünkre
A gyermekek valamilyen rejtélyes oknál fogva emlékeznek az előző életeikre. Ezért is van az, hogy különös, néha kifejezetten bizarr emlékeink vannak gyerekkorunkról, melyeket van, hogy nem tudunk megmagyarázni.
Megszámolhatatlan feljegyzésről hallunk, főleg gyerekektől, melyek egy esetleges előző élet létezését vetik fel.
Ezek a beszámolóknak, amelyek időről időre felkavarják az indulatokat az elmúlt életekkel (az újraszületéssel) kapcsolatos viták körül.
Például intő jel lehet, ha a gyerek olyanra emlékszik, ami sosem volt. Vagy felismer egy helyet, ahol azelőtt még sohasem járt. Ezek soha nem véletlenek, hanem a gyerekek tudatalattijában felsejlő régi emlékek.
A végtelen körforgás
Az ember lelke akár több ezer éves is lehet. testet csak 70-100 évre kapunk, de a lelkünk vissza-visszatér, más-más porhüvelyben. Így a lelünk képes csak fejlődésre, de minden Földi értelemben vett tudásunkat elfelejtjük, mikor leszületünk.
Azt mondják, hogy amikor valaki vele született tehetséggel rendelkezik az valójában előző életében kitanulta, tökélyre fejlesztette azt az adott dolgot, amiben nagy tehetséget mutat fiatalként.
Előző életeink tehát hatnak ránk, és összefüggésben vannak egymással. Ahogy lelkünk öregszik, úgy leszünk egyre tapasztaltabbak, és egyre tökéletesebb életeket élhetünk le.
Fontos, hogy a leélt életből tanuljunk, és ne csak céltalanul töltsük el, így elérhetjük majd egy napon a lelkünk végső megtisztulását, a megvilágosodást.