2013 júliusában a Szaturnusz legnagyobb holdjának, a Titánnak a felszínén egy rejtélyes szigetszerű valami bukkant fel. A képződmény számos találgatást indított el a kutatók körében. A napokban nyilvánosságra hozott, 2015-ös felvételen viszont úgy tűnik, az objektumnak nyoma veszett.
A Titán a Szaturnusz legnagyobb holdja, és a Földön kívül az egyetlen égitest, ahol tartósan nagy mennyiségű folyadék létezik a felszínen.
A vastag, főként nitrogénből álló légkörrel rendelkező égitesten nagy kiterjedésű metánból és etánból álló tavak és tengerek találhatók. A sarkvidékek mínusz 180 Celsius-fokos hőmérsékletén a víz sziklaszilárd kőzetet alkot, ellenben a metán és etán keveréke folyékony.
A Földhöz hasonlóan a Szaturnusz legnagyobb holdja is rendelkezik saját folyadék-körforgással.
A tengerekben összegyűlő metán és etán ugyanúgy elpárolog, lecsapódik és csapadék formájában lehullik, mint bolygónkon a víz.
A NASA Cassini űrszondája közel tizenkét éve kering a Szaturnusz körül, miközben már számtalanszor elrepült a Titán közelében.
2013 júliusa előtt még semmi különöset nem észleltek a Titán északi féltekéjén elhelyezkedő, nagyjából 170 méter mély Ligeia Mare tenger partjai mentén. Aztán még abban az évben, július 10-én a Cassini űrszonda több felvételt is küldött a területről. A képeken jól észrevehető volt egy fényes, szigetszerű jelenség, ami 2007-ben még nem volt ott.
2014 augusztusában újabb megfigyeléseket tettek. Bár az objektum még látható volt a hold felszínén, alakja változott.
Az elmúlt napokban került nyilvánosságra a legújabb kép, mely 2015 januárjában készült. Meglepetésre a szigetszerű képződménynek teljesen nyoma veszett.
A hamisszínes felvétel jól mutatja, hogyan alakult a 20 kilométer hosszú objektum kinézete az idők folyamán: előbukkant, változott, majd eltűnt.
A hullámok létezésének első közvetlen bizonyítéka?
A jelenség hátterében egyelőre nem tudni mi áll, a NASA is csak találgat. Több elmélet is napvilágot látott: felületi hullámokkal, a folyadékban felszálló buborékokkal, vagy a tengerben lebegő szilárd testekkel magyarázták a képződmény változásait, elképzelhető, hogy a műhold ezeket látta „szigetnek”.
A három opció közül a kutatók a hullámok jelenlétét tartják a legelképzelhetőbbnek.
Ha ez igazolást nyer, az azt fogja jelenteni, hogy a Titán jobban hasonlít bolygónkra, mint hinnénk és aktív időjárási rendszerrel rendelkezik.
A hipotetikus hullámok a kutatók becslése alapján 1 méternél kisebbek lehetnek és körülbelül 1 méter per másodperces sebességgel mozognak. A fel- majd eltűnő „sziget” az első közvetlen bizonyítéka lehet e hullámok létezésének.
Ráadásul a Szaturnusz holdján jelenleg évszakváltás történik. A Titánon az évszakok rendkívül lassan váltakoznak, egy ottani év 30 földi évnek felel meg. Az égitest északi féltekéje jelenleg a nyári évszakba lép be, így nagyobb részben lesz kitéve a Nap hatásainak, ami felszíni változásokat indíthat el, például szelessé válhat az idő.
Sokan abban reménykednek, hogy 2017 áprilisában számos kérdés megválaszolódik, ekkor fogja a NASA űrszondája utoljára megközelíteni a Titán felszínét.
Forrás: Origo