Ennek nagyon rossz vége lehet: a beporzók tömeges pusztulása csak a kezdet

2020. március 31., kedd




Egyre nagyobb méreteket ölt szerte a világon a beporzó rovarok tömeges pusztulása, és habár sokan nem gondolnák, de a koronavírus-pánik miatt ideiglenesen kiürült élelmiszerboltokra a beporzók nélkül végleg üresen maradnának. Nem csak a háziméhekről van szó, hanem például 700 vadon élő rokonukról, lepke-, légy-, szúnyog-, bogár- és egyéb rovarfajok ezreiről, amelyek számtalan vad- és haszonnövény szaporodását biztosítják.

A koronavírus elleni harc mögött jogosan és érthetően elhalványul minden más globális kihívás, amellyel az emberiségnek a XXI. században meg kell küzdenie, de nagyon fontos probléma a beporzó állatok gyors eltűnése - írja a 24.hu. Az élelmiszerüzletek polcai, amelyek most a koronavírus-járvány miatt sok helyen ideiglenesen kiürültek, végleg üresen maradnának a beporzók nélkül. A „méhecskék” aranyosak és hasznosak, ha elpusztulnak nemcsak mézünk nem lesz, de sok növény szaporodása is bajba kerül, ugyanakkor a helyzet ennél jóval bonyolultabb, és az első rovarok tavaszi ébredésével a probléma ismét aktuális.

Magyarországon a méhek a legfontosabb beporzók: 700 vadon élő fajuk őshonos, „létszámra” viszont értelemszerűen a nyugati háziméh, más néven mézelő méh állománya a legjelentősebb. Azt is mondhatjuk, mézelőméh-nagyhatalom vagyunk, a több mint egymillió magyar méhcsalád az ország területére vetítve a legek közé tartozik Európában. A méhek rendszertani csoportjába tartozó fajok rendkívüli módon specializálódtak a nektár, a virágpor fogyasztására és begyűjtésére, egyedi eszközeik fajcsoportonként eltérnek, de legfőbb munkaeszközük az egyben kedves megjelenésüket is kölcsönző szőrzet.

A háziméhek jól ismert módon a hátsó lábukon gyűjtik a virágport, mintha valami zsebbe pakolnák, valójában a tapadást biztosító szőrökkel határolt foltról van szó. Az úgynevezett művészméhek "haskefével" rendelkeznek, mások lábaik hosszú szőreivel gyűjtenek – mondta Dr. Kovács-Hostyánszki Anikót, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársát, a beporzás-ökológia szakértője. Ha a méheket – nem igazán tudományos kifejezéssel – a beporzás specialistáinak nevezzük, akkor a közkatonák tömegét a lepkék, legyek számos csoportja, illetve az olyan állandó vagy alkalmi viráglátogatók alkotják, mint sok bogárfaj, hangyák, sőt újabb kutatások szerint szúnyogok. A módszer minden esetben ugyanaz: a testére vagy szájszervére tapadt virágport az állat eljuttatja egy másik virág termőtestére, vagyis megtermékenyíti, beporozza. A lepkéket külön érdemes még kiemelni, az éjszakai életmódot folytató fajok ugyanis kulcsszerepet játszanak néhány, sötétedés után virágot bontó növényfaj szaporodásában.

A növények meggyökeresedett életmódjuk okán értelemszerűen nem tudják egymást felkeresni, nem indulhatnak párkereső útra, a hím- és a női ivarsejtek találkozása így a szél és állatok közvetítésével történik, sokszor persze átfedéssel. A gyümölcsfák közül például az alma, a barack, a cseresznye termése nagyban a beporzókra van utalva, a dinnye, a tök, a spárga nem is hozna nélkülük termést, a sárgarépa, az uborka is elsősorban rájuk támaszkodik, a repce, a napraforgó, a bab vagy a szója terméshozama körülbelül 40 százalékkal csökkenne nélkülük – sorolja helyhiány miatt a teljesség igénye nélkül a szakember. Hozzáteszi, hogy akkor még nem is beszéltünk a vadnövények tömegéről a lágyszárú apróságoktól a fákig.

Termesztett haszonnövényeink mintegy egyharmada kizárólag szélbeporzású, a másik kétharmad 60–70 százalékának termés és/vagy magképzéséhez az állatok is bőségesen hozzájárulnak, 15 százaléka pedig teljes egészében ki van nekik szolgáltatva. Ami pedig a növények összességét illeti: a szárazföldi ökoszisztémákban a zárvatermő virágos növények 80 százaléka profitál kisebb-nagyobb mértékben a beporzókból.

A beporzók pusztulásának egyik fő oka a nagy mennyiségben alkalmazott rovarirtó szerek károkozásán is túlnőve az intenzív mezőgazdálkodás. A monokultúrákban, a végeláthatatlan repce- és napraforgótáblákon egyetlen más növény sem él meg, erről gyomirtók gyakori használatával gondoskodunk. Egyetlen faj foglal el őrült méretű területet, ezért nevezhetjük zöld sivatagnak. Virágzás idején 2–3 hétig terülj-terülj asztalkámat biztosítanak, de utána egy falat táplálék sincs. De még a bőség sem elérhető mindenkinek, sok fajt a testmérete, szájszerve különböző táplálékforrások elérésére teszi alkalmassá. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizony vannak olyan nektárral táplálkozó rovarok, amelyek például egy virágzó repcemezőn éhen pusztulnának, mert egyszerűen nem férnek hozzá az orruk előtt lévő táplálékhoz.



A megoldás nem ördögtől való, a magyar mezőgazdaság még az ezredforduló előtt nem sokkal is így működött: a

OSZD MEG másokkal is! 


Megtekintések száma: 25629





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet