Európa elveszett: kik irányítják valójában a kontinenst és annak “vezetőit”?

2019. szeptember 11., szerda




A politikai elit valójában csak a “kirakat”. A szálakat belső körök mozgatják, olyan emberek, akinek még csak a létezéséről sem tudunk…

Kik irányítják valójában az Európai Uniót? Talán Jean-Claude Juncker? Vagy Frans Timmermans? Esetleg az Európai Tanács? Vagy az Európai Parlament?

Vajon a formális, látható uniós fórumokon dőlnek el az igazi kérdések euróról, gazdasági lépésekről, migrációról, költségvetésről, támogatásokról, kötelességszegési eljárásokról, a 7-es cikkely megindításáról? Vagy talán a háttérben, zárt ajtók mögött?

Megelőlegezett válaszunk a következő: az Európai Unióval kapcsolatos lényeges, meghatározó ügyek informális csatornákon dőlnek el. - írja a magyarokvagyunk.com

Az Európai Uniót a globális – elsősorban pénzügyi – elit irányítja néha direkt, gyakrabban indirekt eszközökkel. Ettől még számos részletkérdés van, amelyben a bizottság bürokráciája vagy a tanács hoz döntéseket, de ezek általában nem a meghatározó kérdések.

Ahhoz azonban, hogy észrevegyük és felfogjuk a globális elit hálózati jelenlétét az unió körül és az unióban, ki kell lépnünk a hagyományos információs keretekből, s nem pusztán a sorok között kell olvasnunk, mint a régi pártállami időkben, hanem alternatív hírforrások után is kell néznünk, s ott keresni a hiányzó információkat.

A nyugati sajtó és média ugyanis politikailag korrekt nyelven beszél, s tevékenységének éppen az egyik legfontosabb célja, hogy a valóságos mozgatórugókat, informális döntési pozíciókat és hálózatokat eltitkolja előlünk, avagy ha mégis felszínre kerülnek, elkenje, bagatellizálja és nevetségessé tegye előttünk.



Nem véletlen az sem, hogy alig esik szó egy, az unió mellett – vagy fölött – működő szervezetről, amelyiknek azonban az unió döntéseire gyakorolt informális, de annál nagyobb és jelentősebb hatása még logikai úton is könnyen levezethető.

Az European Council on Foreign Relationsról, a Külkapcsolatok Európai Tanácsáról (ECFR) van szó. Ezt a szervezetet Soros György segítségével alapították 2007-ben, aki az anyaszervezetnek, a Council on Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa, CFR) is tagja, sőt egy ideig igazgatója is volt.

A tanács a honlapján megfogalmazott ars poeticája szerint a – gróf Richard Coudenhove-Kalergiig visszavezethető – páneurópai koncepció hívei, amelyet Brüsszellel és a tagállamokkal együttműködve szeretnének érvényre juttatni.

Világos szavak, fordítsuk le magyarra:

Céljuk az Európai Egyesült Államok létrehozása.

Ha egy leányvállalatról beszélünk, akkor aligha lehet kérdéses, hogy annak működését alapvetően az anyavállalat irányítja. Éppen ezért, ha meg akarjuk érteni, hogy kiket és mit képvisel az ECFR, akkor tudnunk kell, hogy miféle intézmény a CFR, azaz a Külkapcsolatok Tanácsa. A CFR, amelynek központi székháza New Yorkban van, nem más, mint az egyik, ha nem a legnagyobb erővel, forrásokkal és hálózattal rendelkező globális irányító intézmény.

Aki rámegy a szervezet honlapjára és áttekinti, hogy kik és milyen cégek, intézmények a tagjai – mintegy ötezer tagot számlál –, rögtön látja, hogy itt a világ legnagyobb és legerősebb politikai, gazdasági, pénzügyi és médiaérdekeltségei vannak jelen.

A Külkapcsolatok Tanácsát 1921-ben alapították (társintézménye a londoni Királyi Külügyi Intézet), az első időszakban a Rothschild Bankház irányította, később azonban a Rockefeller család vette át a tanács ellenőrzését.

Ha csak a természetes személyeket vesszük, elég annyit mondani, hogy a második világháború utáni szinte mindegyik amerikai elnök, a legtöbb amerikai külügyminiszter és védelmi miniszter is a tagja volt – demokraták és republikánusok egyaránt.

Jelenleg vezetői politikusok, kormányzati emberek, a média, az oktatás, a tudomány kiemelkedő személyiségei, a civil szféra irányítói stb. tagjai a testületnek. De káprázatos azoknak a multicégeknek is a listája, akik részt vesznek a CFR tevékenységében.

Csak a példa kedvéért, az alapító cégek közé tartozik többek között a Chevron, az ExxonMobil, a Goldman Sachs bankház, a Google, a J. P. Morgan, a Moody’s, a Morgan Stanley, a Nasdaq, a Pepsi és a Viasat. De sorolhatnám tovább: Generali, BP, Credit Suisse, a mostanában bajban lévő Deutsche Bank, a Paypal, a migránsbizniszbe jócskán beleálló MasterCard, a Shell, a Toyota, a Boeing, a Fitch Ratings, az IBM, a Walmart, a Total, a Mitsubishi,és hát természetesen a Soros Fund Management LLC.

Tehát: a világ legnagyobb bankjai, brókerházai, befektetőcégei, multinacionális nagyvállalatai, biztosítótársaságai, médiabirodalmai egyaránt jelen vannak ebben a különös, gigászi befolyással bíró nem is intézményben, hanem – mert ez a pontos – globális hatalmi hálózatban.

A CFR-hez korábban és ma is kötődő személyek számtalanszor kifejezték elköteleződésüket egy új világrend kialakítása, a globális szabadkereskedelem, a nemzetállamok háttérbe szorítása, a multikulturalizmus és a migráció hasznossága s ami témánk szempontjából a legfontosabb, az Európai Unió szuperföderális állammá való átalakítása, azaz a világkormányzás európai bázisának megteremtése mellett…

OSZD MEG másokkal is!

Forrás: magyarokvagyunk.com

érdekes politika


Megtekintések száma: 76138





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet