Néhány évtizeddel ezelőtt, egy rejtélyes csillagászati eszközre bukkantak Peloponnészosz és Kréta szigete között, valahol az Égei-tengeren. Az azóta antiküthérai mechanizmusnak elkeresztelt tárgy azon tárgyak között van számon tartva a világon, melyek – elvileg – nem is létezhetnének.
A lelet 40 méteres mélységben hevert, és szinte teljesen eltakarta az évezredek alatt rárakódott rozsda.
Az antiküthérai szerkezethez hasonló tárgyakat más néven időn kívüli, vagy téren kívüli tárgyaknak is nevezik, utalva ezzel kétes eredetükre, illetve arra, hogy az adott korban, adott helyen nem lenne szabad létezniük.
Maga a kifejezés az angol Places Articles-ből kialakított mozaikszóból, az Ooparts-ból ered
Az antiküthérai mechanizmushoz hasonló kézműves tárgyak eredete rengeteg kérdést vet fel. Ki, miért, és MIKOR csinálta őket? A rejtélyt tetézve források szólnak arról, hogy többek között az Afrikában talált nomolóknak elnevezett agyagszobrocskákban is találtak valami egészen különöset. Mégpedig az egyik szobor belsejében egy piciny, krómacél gömböcskét.
Mindezt egy 17 ezer évvel ezelőtti leletben, amikor is a krómacél egyszerűen nem létezhetett.
Térjünk vissza cikkünk alanyához, az antiküthérai mechanizmushoz. Nyilván itt az első, és legfontosabb kérdés az, hogy ténylegesen mikor készülhetett a szerkezet, illetve kik, és milyen célból készíthették azt.
A szerkezetre 1902. május 17-én találtak rá halászok a Kréta környékén fekvő vizekben, a tenger mélyén körülbelül 40 méteres mélységben, egy Krisztus előtti 1. században elsüllyedt római hajóroncsban.
A felszínre emelt leletet még ugyanebben az évben megvizsgálta egy Valerios Stais nevű régész, majd az athéni Nemzeti Régészeti Múzeum számára megvásárolta azt.
Évtizedekig nem foglalkoztak ezután a lelettel, mert az túl bonyolultnak és megmunkáltnak tűnt ahhoz, hogy egyidős legyen a hajóroncsból kiemelt többi tárggyal. Bármiféle vizsgálat elvégzése nélkül modern kori hulladéknak titulálták, holott ennél sokkal többről volt szó, de ez később ki is derült.
Összesen 82 töredék került felszínre, amelyeket később az i. e. 140‒100 körüli időpontra datáltak a később elvégzett kormeghatározási vizsgálatok. Több mint ötven évvel megtalálása után Derek de Solla Price régész nagyító alatt vizsgálva a szerkezet fő részét észrevette, hogy az fogaskerekeket tartalmaz.
Az ezt követő években először röntgensugárral, majd ahogy telt az idő, az aktuálisan legmodernebb technológiai eszközökkel vizsgálták a bronzdarabokat, de a szerkezet rendeltetése, illetve készítőjének kiléte továbbra is homályba veszett.
A röntgenvizsgálatok és egyéb modern eszközök segítségével kiderült, hogy a szerkezet több mint 37, kézzel készített, bronz fogaskerékből és tárcsából áll.
Ekkor már volt némi elképzelés arról, hogy mi is lehetett ez az egész. A kutatók szerint az antiküthérai szerkezet egy napközpontú, vagyis heliocentrikus szemlélettel készült „számítógép”, melyet csillagászati jelenségek számolására, modellezésére használtak.
Ez egy újabb bizonyíték volt arra, hogy az emberiség 2000 éve is rendelkezett fejlett csillagászati tudással és technológiával. Ez persze részben megdöbbentő is. Nem is maradt el a sajtóvisszhang, rengeteg kutató szerint ugyanis nem létezhetett akkoriban ilyen szerkezet. Egy Michael Wright nevű kutató azonban (aki egy működőképes anitükthérai modellt megépített), szkeptikus abban a tekintetben, hogy a modell valóban heliocentrikus szemléletet tükrözne.
Több mint 2000 írásjel és szimbólum található rajta. A szerkezet eleje egy órára emlékeztet, amely két koncentrikus kört jelöl ki, az egyik a görög zodiákust, a másik az egyiptomi naptárt mutatja. A legnagyobb keréknek 27 foga van. 33 cm magas, 17 cm széles, és 9 cm mély, bronzból készült és fa tokban volt elhelyezve. A szerkezet bonyolult felépítését a fenti képen is jól lehet látni.
Az idők során a tenger mélyén erősen megrongálódott mechanikus számítógép, a régi, 19. századi órák pontosságának és komplexitásának jegyeit hordozza magán. A pontos rendeltetése még ma sem állítható ki teljes bizonyossággal. Feltehetőleg a csillagászatban használhatták, mint már korábban is említettük.
Pontos méréseket végezhettek vele: a Nap, a Hold és öt másik bolygó pontos helymeghatározására. Ami a legfurcsább: hamarabb létezett, mint hasonló szerkezet.
„Senki nem gondolta volna, hogy az i.e. 2. században ilyen összetett szerkezetek léteztek volna” – tette hozzá. A korábbi kísérletek azt is megmutatták, hogy a mechanika a Hold különleges mozgását is le tudta képezni. Mivel a Hold a Föld körül egy elliptikus pályán, s nem egy szabályos körön mozog, a sebessége a hónap során többször is változik, egyszer lelassul, máskor felgyorsul. Tony Freeth, a Cardiff Egyetem kutatója szerint ezért két, egymást átfedő fogaskerék volt a felelős.
Az Antiküthéra Mechanizmus a szakemberek szerint annyira pontos, hogy valószínűleg több tökéletlen prototípus előzte meg. Ilyeneket azonban eddig nem találtak a régészek, bár utalnak írások a létezésükre. A kutatók szerint azért ritka az efféle lelet, mert a bronz akkoriban igen értékes fém volt, ezért az ilyen szerkezeteket később beolvasztották. A tudós rámutatott arra, hogy abban a korban készült bronzszobrokat is csak elsüllyedt hajók rakományában találtak, a többi minden bizonnyal kohóban végezte.
Az eredeti szerkezetet nem engedélyezték külföldön tanulmányozni, sőt még a múzeum épületéből sem vihető ki. Így a tudósok a vizsgáló gépeket kénytelenek voltak a múzeumba szállítani.
A szerkezeten levő, mára már szinte láthatatlan feliratokat az X-Tek háromdimenziós tomográfjával sikerült újra láthatóvá tenni, amit egy német cég, a Volume Graphicsszoftverével dolgoznak fel. Az antiküthérai szerkezetnek mára már több rekonstrukciója is elkészült. A műszer pontosságának szemléltetésére Andrew Carol, az Apple szoftvermérnöke megépítette a szerkezet mechanikájának pontos másolatát Legoból, és ezt használva képes volt pontosan előre jelezni a 2024. április 8-án várható napfogyatkozást.
De ki, és mi célból készíthette? Egy meg nem értett feltaláló, netán az idegenek? Rengeteg magyarázat született ezt illetően. Egyes elméletek szerint az aniküthéria feltalálója Rodoszi Poszeidóniosz sztoikus filozófus lehetett, mások szerint Arkhimédész volt a feltaláló. A legújabb kutatások ugyan nem sokban jutottak közelebb a megoldáshoz, de inkább Arkhimédészt valószínűsítik.
A mechanikai csoda valószínűleg Korinthoszban készült, a matematikus és fizikus (Archimédész) tervei alapján. Az ókori zseninek köszönhető egyébként azon hadi felszerelések megálmodása is, amelyek lehetővé tették a szirakúzai görögöknek, hogy a Szicília földjére lépő római seregeknek közel két évig ellenálljanak. Ugyanakkor Cicero említést tett az egyik művében egy szerkezetről, melyet állítólag Poszeidóniosz készített.
Azt a készüléket azonban Kr. e. 212-ben – amikor Arkhimédészt megölték Szürakuza kifosztásakor – ellopta Marcellus, római tábornok. A készüléket családi örökségként őrizte a római család, melynek barátjaként Cicero talán láthatta is azt.
Azonban akadnak sokkal vadabb teóriák is, melyek szerint a szerkezet nem más, mint idegen lények műve. A legenda szerint a már máskor is sokat emlegetett Annunaki faj volt az, mely idetelepítette az emberi fajt a Földre.
Az emberi faj az ő művük, ők a mi teremtőink, és az isteneink is, akik időnként ellátogattak a Földre az égből. Innen eredtek később a különféle barlangrajzok, szobrok, és hieroglifák, melyek hatalmas, hosszúkásfejű lényeket, űrhajókat, szkafanderes alakokat ábrázoltak. Az idegenek az ilyen, és ehhez hasonló szerkezetekkel szerették volna megosztani tudásukat az emberiséggel.
A paleoasztronautika nézőpontja az, hogy már az őskorban meglátogatták a Földet az űrlények. Mégpedig azért, hogy tanulmányozzák az ősembereket, és megtanítsák őket teljesen új dolgokra. A kutatók ezzel magyarázzák azt is többek között, hogy az emberek elkezdtek eszközöket gyártani, illetve később megtanultak írni, olvasni.
Vagy mi a helyzet azokkal a híres hieroglifákkal, melyek sugárhajtású járműveket, és helikoptert ábrázolnak? Arra máig nincs magyarázat, hogy, ha idegenek készítették, és adták a görögöknek ezt a figyelemre méltó szerkezetet, akkor miért csak öt bolygót tüntettek fel rajta. Annyi azonban bizonyos, hogy a görög mondákban és feljegyzésekben említenek ehhez hasonló szerkezetet és a megnevezett bolygókat is.
Nos, természetesen ezek puszta feltételezések, melyek rengeteg tényt nem vesznek figyelembe. Kizárni őket nem lehet teljesen, viszont valószínűségüket rengeteg tényező csökkenti. A tudomány már talált magyarázatot a rejtélyes és hírhedt hieroglifa írásokra. A kutatók szerint a képek az eróziónak és az újrafaragásoknak köszönhetik különleges formájukat, amik kísértetiesen emlékeztetnek egyes modern kori eszközökre.
2010-ben azt vetették fel a kutatók, hogy az antiküthrérai szerkezet mechanizmusa sokkal inkább tűnik úgy, mintha a Babilóniai asztrológia alapján készült, illetve működött, ugyanis a szakemberek szerint a görögök rengeteg mindent vettek át a Babilóniaiaktól, többek között asztrológia, és mechanikus konstrukciók, megoldások terén.
A görög mechanikai hagyomány nem tűnt el nyom nélkül: fogaskerekes naptárszerkezetek töredékei maradtak ránk az 5‒6. századi Bizánci Birodalom idejéből. Egy iszlám forrás (Ötletes szerkezetek könyve) pedig több mint száz összetett rendszerű készülékről számol be, melyek valószínűleg szintén görög eredetűek voltak. Arra is nagy esély van, hogy ezen rendszerek mechanikai ismeretei jutottak el a későbbi Nyugat-Európába is, és ezek segítségével készültek el az első mechanikus órák, majd modernkori utódaik.
Néhány hónapja újra felröppent a hír, miszerint búvárok térnek vissza a lelet eredeti lelőhelyére ahol legutóbb 1978-ban a mélytengeri régészettel foglakozó Jacques Cousteau járt.
Azóta viszont jóformán senki nem volt a tengerfenéken.
Több év tárgyalás után Brendan Foley tengeri régésznek sikerült megállapodnia a görög hatóságokkal, hogy a massachusettsi Woods Hole Oceanographic Institution búvárai merüléseket végezzenek a helyszínen. A kutatók remélik, hogy a három hétre tervezett projekt során sikerül megállapítaniuk a hajó eredetét, s újabb darabok kerülnek elő a kétezer éves számológépből.