Több ezer éves információk árulkodnak a sumer múltról.
Napjainkban még mindig a világ legrégebbi írásának, egész pontosan irodalmi alkotásának tekinthető a Gilgames-eposz. Az a sumer cselekményt felvázoló több ezer éves történet, ami a régmúlt eseményei meséli el.
Kevesen tudják, de a több ezer évvel ezelőtt írt eposz annyira régi, és annyira nagy hatása volt a későbbi kultúrára és a történelemre, hogy a Biblia bizonyos elemeit is róla mintázták.
Az eposz eredetileg agyagtáblákon maradt fenn, részben akkád nyelven, részben asszír, babiloni, hetita fordítás formájában.
A cselekmény majdnem 5.000 évvel ezelőtt játszódik, a régi sumer civilizáció idején, időszámításunk előtt 2.900 körül. Az agyagtáblákra először időszámításunk előtt 2.500 körül írták le, ékírásos formában. Főhőse Gilgames, a király, aki megtagadta a halandóságot, és halhatatlan akart lenni akár az istenek.
Sokak szerint Gilgames király egyfajta földönkívüli lény volt, legalábbis egyes elméletek ezt vetik fel.
Mások szerint csak egy egyszerű folklórról van szó.
A sumer időkben a földön éltek és űrhajóikkal leszálltak, és rendszeresen visszatértek azok az asztronauták, akiket később isteneknek neveztek el. Ők hozták a tudományt, technikát és nekik köszönhetjük a sumer civilizáció létrejöttét is.
Azonban a Gilgames-eposznak számtalan olyan része volt, ami soha nem került elő, így a legendás történet hiányzott, eddig ez sokak szerint az ősi sumer múlt, és az idegenek kapcsolatának rejtélyéhez is közelebb vihetne minket.
Aztán 2011-ben került elő egy újabb, hiányzó darab belőle. Egy ékírásos agyagtábla felkeltette a Londoni Egyetem kutatójának figyelmét, és elkezdte tanulmányozni. Ekkor derült ki, hogy a Gilgames-eposz egy elfeledett, és így majdnem elveszett darabja.
Az agyagtáblán található ékírásos szöveg az eposz ötödik táblájának eseményeit, Uruk királya, Gilgames, valamint az istenek által teremtett, kezdetben állati sorban tartott, később azonban civilizált Enkidu – a cédruserdőt őrző – Humbaba nevű szörnyeteg elleni támadásáról szól.
A cédruserdő egy nagyon megszínesített, élettel teli elírásban van prezentálva a hiányzó darabban. Így már szinte csaknem teljes a legendás történet, és egyesek szerint a cédruserdő leírásáról szóló rész annyiban közelebb is vitte azóta a kutatókat a sumer földönkívüli ősökhöz, hogy kiderült, hogy egyfajta környezeti tudatosság van leírva a műben.
Ez pedig az akkori emberre nem volt jellemző, és ez lenne az első írásos emlék hasonlóról.
Enkidu és Humbaba gyermekkori barátok voltak, és a két főhős a csodálatos erdő elpusztítása miatt bűntudatot érzett. Gilgames és Enkidu ugyanis levágta, majd magával vitte a cédrusfákat, ezt később azonban megbánta.
Sokak szerint ezt is az idegenek tanították meg nekünk annak idején, és ennek állított írásos emléket a Gilgames eposz ezen része.
Az már más kérdés, hogy több ezer év elteltével teljesen elfeledtük ezeket a tanokat…
OSZD MEG másokkal is!