Az univerzumban megtalálható valamennyi civilizációt egy és ugyanazon kozmikus erő teremtette. Ki vagy mi áll világegyetem teremtésének hátterében? Maga Isten? Vagy valami egészen más?
Nagyon nehéz választ adni a kérdésekre, mert rendkívül összetettek. A kozmikus ős elmélete régóta borzolja a kutatók elméjét. Vannak akik elutasítják, és vannak, akik elég nyitottak arra, hogy felvessék mint lehetséges teória, mely megmagyarázza világunk, és így az univerzum működését.
Hosszú évtizedek óta az egyik leghátborzongatóbb kérdés a mai tudomány számára, hogy mi vagyunk-e az egyetlen fejlett civilizáció, vagy sem.
Olyan kérdés, melyet minden kutatási eredményeink ellenére képtelenek vagyunk megmagyarázni. Elméletek, különféle teóriák persze itt is akadnak.
A vallásbarát magyarázat szerint Isten. Igen ám, de – félretéve mindenféle vallásellenességet – ha valóban Isten a maga képmására teremtette az embert, miért léteznek más civilizációk is a galaxisban?
Mert léteznek, ez matematikai bizonyosság. Létezik ugyanis egy formula – mely mára már ugyan elavult a rengeteg felmerülő új faktor miatt, ezért egy tovább bővített változatát használják – melyet azért alkottak meg, hogy ki lehessen vele számolni, hogy hozzávetőlegesen hány idegen, kommunikálni képes faj él a galaxisunkban. A Drake-formulát (vagy Drake-egyenletet) dr. Frank Drake alkotta meg 1960-ban.
N az egymással kommunikálni képes civilizációk száma R* a csillagok keletkezésének gyorsasága (db/év) a Tejútrendszerben fp a bolygórendszerrel rendelkező csillagok aránya ne a lakható bolygók átlagos száma egy bolygórendszerben fl az élet kialakulásának valószínűsége fi értelmes lények kialakulásának valószínűsége fc technikai civilizáció kialakulásának valószínűsége L a technikai civilizáció várható élettartama (a kommunikációnak kétirányúnak kell lennie)
A Drake formula alapján a mai számítások szerint is legalább 10 olyan fejlett civilizációnak kell léteznie valahol az univerzumban, mint a miénk.
A Drake-formula napjainkra túlhaladottá vált, mert minden egyes tényezőjében akkora bizonytalanság van, ami lehetetlenné teszi még a nagyságrendi becslést is, emellett például egyáltalán nem biztos, hogy csak csillagok körül keringenek bolygók.
A becslés pontatlanságára jellemző, hogy maga Drake 2008-ban 10 000-re becsülte a galaxison belül élő fejlett civilizációk számát, ezerszer nagyobbra, mint kitalálásakor. A formula néhány tényezőjének megértésére csak nagyszámú idegen civilizáció ismeretében lesz lehetőség, ekkor viszont a használata válik szükségtelenné.
A civilizációk maguktól születtek, vagy egy külső, felsőbbrendű erő hozta létre valamennyit?
Óriási jelentőséggel bírna, ha kiderülne, hogy az összes civilizáció egy és ugyanazon „alomból” ered, vagyis egy közös, kozmikus ős fogja össze őket.
Vagyis nagyon lesarkítva a dolgokat, azt mondhatjuk, hogy a létező univerzumban mindannyian rokonok vagyunk. Persze ezt a rokonságot nagyon-nagyon távolinak kell értelmezni, de nem feledve azt, hogy a létrejött civilizációk mint ugyanonnan erednek.
Különböző felépítésű és kultúrájú, intelligenciájú lények lehetnek szerte a galaxisban.
Ha hihetünk az idegenről szóló leírásoknak, érdekes módon nagyon hasonlítanak ránk. Ugyanúgy két lábuk van, egy fejük, és szemeik, arcuk. Bár ezt az evolúcióval is lehetne magyarázni, hiszen a két láb, karok, fej egy Földhöz hasonló bolygón hasonlóan fejlődne ki, azonban ha jobban belegondolunk, nem ennyire törvényszerű, hogy mindennek annyi lába vagy keze legyen, mint amennyi…
Mi van, ha ezek a hasonlóságok nem – csak – az evolúcióval magyarázhatóak, hanem egy tudatos intergalaktikus tervezéssel? Egy szuper intelligens életforma, mely sokkal inkább elemi erő, mint életforma, hisz már egy sokkal magasabb szinten létezik, mint bármi, vagy bárki a világegyetemben.
Ennek a kozmikus erőnek a világegyetem nem más, mint egy tervezőasztal, ahol a Nagy Bumm pillanatával születtek meg az első gondolatok, motivációk, célok ebben az ismeretlen „művészben”.
Az intelligens tervezettségre számos jel utal, ugyanis az univerzum hemzseg a szabályos alakzatoktól, és rádióhullámoktól. A kozmikus háttérsugárzásról meg nem is beszélve. Hogy mi célja is lehetett ezzel az egésszel? Számtalan elmélet létezik erre.
Talán egy óriási szimulációként működik az egész világ, és egyfajta tudományos kísérlet az egész, melyben az ebben a világban élő élőlények nincsenek, és törvényszerűen nem is lehetnek teljes mértékben tudatában.
A szimuláció a végtelenségig fog folyni a számunkra. A szimulációban élők számára ugyanis az idő végtelennek fog tűnni, míg a külső szemlélő számára csupán perceknek, másodperceknek hatnak az odabenn lepergő évezredek, évmilliók.
Amilyen egyszerűen létrehozta a világunkat, olyan könnyedén el is pusztíthatná azt, akármi is hozott létre minket. Talán csak egy szeszélyből létezünk. Szó szerint bármelyik pillanatban elpusztulhatunk. Ijesztő a gondolat, hogy életünk, lényünk, anyagi világunk teljes mértékben egy felsőbbrendű valami kezébe van helyezve, függetlenül attól, hogy valaki Istennek hívja, vagy teremtő erőnek, idegeneknek, vagy a nagybetűs Sorsnak.
Ha pedig így van, tulajdonképpen nem is vagyunk szabadok. Abban a tekintetben persze annak értelmezhetjük magunkat, hogy nem vagyunk rabláncra kötve, és senki sem mondja meg nekünk, hogy mit csináljunk.
Egy magasabb értelemben viszont rabjai vagyunk saját világunknak.
Egy ismeretlen erőtől függ minden amit valaha ismertünk vagy ismerni fogunk. Az sem biztos, hogy mi irányítjuk életünket. Ez rögtön felveti a szabad akarat kérdését, melyet egy korábbi cikkünkben már alaposabban is kiveséztünk.
Lehet, hogy minden egyes döntésünk előre kiszámítható és megjósolható, ha pedig így van, az adja magával azt a tényszerű megállapítást, hogy sorsunk egyfajta predesztinációként előre meg van írva.EZ
Egyes merészebb feltételezések szerint – mivel minden civilizáció egyetlen közös kozmikus őstől származik – az idők kezdetén létezett egy olyan génkészletű faj, vagy egyed, mely szétszórta magvait a világmindenségben.
Vagyis a teremtő egy ősi génkészletből dolgozott, mikor létrehozta világunkat.
Ezek az életmagvak addig vándoroltak, hogy végül megvetették a lábukat különböző bolygókon, különféle univerzumokban, a galaxisok legkülönösebb sarkaiban.
Egy napon talán a közös ős felfedi kilétét, vagy a teremtő adja tudtunkra, hogy figyel minket, és az általa kreált világ részei vagyunk. A kérdésekre azonban aligha találunk az elkövetkező néhány évtizedben, évszázadban választ, hacsak az „égiek” nem így akarják.
OSZD MEG másokkal is!