Zavarba ejtően naturalisztikus tudományos elmélet arról, mi is történne az egyén szemszögéből, így rávilágítva egy döbbenetes lehetőségre!
A feketelyukak a világegyetem talán legérdekesebb, egyben legtitokzatosabb elemei. Sokáig még létezésük sem volt biztos, és még napjainkban sem vagyunk képesek közvetlenül megfigyelni.
A feketelyuk belsejéről számos bizarr elmélet látott már napvilágot.
Egyesek szerint párhuzamos világok vannak a másik oldalán, míg mások szerint hosszú féreglyukak nyílnak bennük, melyek az univerzum más-más pontjaira vezetnek.
De vajon mi történne, ha valaki egyszer beküldenénk egy speciális szkafanderben, mely képes lenne ellenállni a fekete lyuk hatásainak?
Mit látna az illető, hogyan élné meg, és egyáltalán, képes lenne-e bejutni az eseményhorizonton túli térbe anélkül, hogy megszűnne létezni?
A legtöbben azt gondolnánk, hogy az asztronautát azonnal összenyomnák, vagy éppen darabokra szaggatnák az ott uralkodó erőhatások. Azonban a kutatók állítása szerint – akik most alaposan kielemezték a lehetőséget – nem ez a helyzet.
A feketelyukakban bár extrém folyamatok mennek végbe, egy beküldött űrhajós nem hullana atomjaira.
Éppen ellenkezőleg, egy rendkívül megdöbbentő dolog történne: egyszerre semmisülnénk meg, és maradnánk sértetlenek a fizikusok és csillagászok állítása szerint.
Albert Einstein óta tudjuk, hogy a feketelyukakban olyan erős a gravitációs hatás, hogy még a fényt is csapdába ejtik, és nem tud az sem kiszabadulni. Ez az erő még a teret, és akár az időt is képes meggörbíteni, eltorzítani.
Ezen a ponton viszont nincs értelme a fizikai törvényeknek, hiszen a feketelyuk eseményhorizontjánál ezek többé már nem érvényesek.
Ha az asztronautánk elkezdene egy feketelyuk felé közeledni, ami elnyeli, akkor azt tapasztalná, hogy minden elkezd lassulni körülötte. Az összes létező folyamat, mintha egy egyre lassított filmet nézne.
Kívülről szemlélve a következő pillanatokban gyakorlatilag megmered az időben az asztronauta, és úgy fog tűnni, mintha többé ne zuhanna a feketelyukba. „Belefagy” a téridőbe.
Ugyanakkor a feketelyukakból olyan nagy sugárzás érné az emberi testet, mely azt azonnal hamuvá változtatná gyakorlatilag.
Ennek ellenére az asztronauta szemszögéből teljesen más folyamatok történnének. Nem érezné azt az iszonyatosan erős gravitációs torzulást, és a sugárzás sem feltétlen hatna rá.
Ellenben egy folyamatos zuhanás élménye kerítené hatalmába, mintha egy feneketlen kútban zuhanna az idők végezetéig.
Ez azt jelentené, hogy az űrhajós örökkön örökké a fekete lyuk végső szingularitási pontja felé zuhanna.
Elég szomorú, és rendkívül nyomasztó, egyben bizarr sors várna arra tehát, akit először az emberiség történetében egy feketelyuk belsejébe küldenénk.
Kiesne a térből és az időből, és egyszerre semmisülne meg, és maradna sértetlen.
OSZD MEG másokkal is!