Az emberiségnek nincs sok lehetősége, de van néhány esélye, hogy elkerülje a világvégét, ha egy nagyobb űrszikla keresztezné a Föld pályáját.
Óriási kihalási hullámot idézhetne elő
Egyre több a Földpályáját a jövőben potenciálisan keresztező aszteroidák számra. Ez a dolog azért aggasztó, mert a jövőben sokkal nagyobb lesz így az esélye annak, hogy egy napon majd valóban elkerülhetetlenné válik egy ütközés.
Ez pedig beláthatatlan következményekkel járna az emberiség számára. Egy 10-20 kilométeres aszteroida is elég lenne ahhoz, hogy olyan globális kataklizmát okozzon, melyet a Föld nem hever ki csak 150-200 év alatt.
Egy ennél is nagyobb meteorit pedig minden életet eltörölne a Földről, még a mikroorganizmusokat is. Ha az óceánba csapódik is be, pillanatok alatt elpárologna a vízkészletünk jó része, és az űrbe lökődne ki a Föld kőzetanyaga.
Egy ekkora becsapódás esetén még mélyen, a földbe vájt óvóhelyek sem menthetnének minket, egyedül az űrállomáson élők élnék túl, akik lassú, fájdalmas éhezésre, majd halálra lennének ítélve.
Készülnek egy esetleges veszélyre
Korábban már beszámoltunk arról, hogy a potenciális Földgyilkosok között lehet a Bennu üstökös, ami elég nagy ahhoz, hogy komoly károkat okozzon a Földön.
A gond az, hogy a NSA költségvetése és kapacitása csupán az égbolt megfigyelésének alig 1-2 %-ára elegendő, pláne olyan nagyobb projektek mellett, mint a Mars utazás előkészítése, visz a Holdra való visszatérés managelése.
Ennek ellenére tervezeti szinten létezik néhány forgatókönyv arra az esetre, ha egy aszteroidáról kiderülne, hogy biztosan el fogja találni a Földet.
Lehetséges módszerek
Nem, a lehetséges módszerek között sajnos ne szerepel a már egyre inkább kiöregedő Bruce Willis, és nagyszerű fúrócsapata, sem atombomba. Bár, ami azt illeti, eleinte bolondságnak tartották a film által felvetett teóriát, mentési tervet, mára már újabban megint azt mondják, hogy az aszteroida kőzetanyagától függően egy belső robbantás némileg módosíthat a meteor pályáján.
Az egyik lehetséges megoldás az lenne, hogy erőnek erejével válaszolnánk a fenyegetésre, és egy atombomba sokszorosának erejével rendelkező töltettek bombáznánk meg az űrben felénk száguldó objektumot.
Persze ennek az a veszélye, hogy több darabra hullhat a szikla, de ha a detonációs elég erős, akkor a szakértők szerint az aszteroida kisebb darabjai egyszerűen elégnének a kémiai folyamatok során.
Egy másik elképzelés szerint egy szondákból álló flottát lehetne az aszteroida közvetlen közelébe küldeni, amik a felszínen leszállva ellentétes tolóerőt fejtenének ki rá. Ha elegen lennének ezek a szerkezetek, képesek lenének megállítani, vagy akár visszafordítani az aszteroida haladási irányát.
Persze az is elegendő lehetne ebben az esetben, ha csupán oldalról megtolnák, egyfajta irányt módosítva, hogy kikerülje a bolygónkat.
Olyan teória is akad, miszerint óriási, Földről irányított lézerágyúkkal lehetne még a Hold, vagy a Mars közelében elégetni a felénk közeledő végzetet. Ehhez azonban ki kellene építeni egy egész Földön irányítható lézerrendszert, ugyanis nem tudhatjuk, hogy a Föld forgása miatt mely féltekéről, és egyik oldaláról kellene majd tüzelnünk.
A napszelek felfogásával is kísérleteztek már korábban, mely elméletben szintén képes lehetne módosítani egy űrszikla pályáját, igaz nem jelentős mértékben, de apálya módosítása során sokszor elég egy apró módosítás is.
Hogy az elkövetkező 100 évben fenyeget-e minket bármilyen veszély, azt majd a jövő elhozza nekünk. Egyetlenegy dologban kell biztosnak lennünk, ha túl akarjuk élni: fel kell készülnünk kellőképpen.