Varga Csaba tolmácsolásában számolt be arról, hogy pontosan mik is a mai magyarság feladata az Aranykor kapujában
Mit kell tennie most a magyarságnak azért, hogy a következő évtizedekben és évszázadokban egy sokkal magasabb minőségű, boldogabb élet és világ szülessen a magyarságunk életében?
Ezek nem lehetőségek. nem is vágyak. Ezek elkerülhetetlen kötelességek, melyeket a mi magyarságunknak kell valóra váltania.
Szinte felfoghatatlan, hogy felemelkedhetünk lelkünkhöz, tágíthatjuk szellemünket és növelhetjük hitünket. Van Út az Istenemberséghez!
Szinte felfoghatatlan, hogy a magyarság felemelkedhet, szellemével újra egyesülhet és betöltheti isteni feladatait. Van Út az Istennemzetig!
Szinte felfoghatatlan, hogy ma elsősorban arról az egyetlen kérdéskörről szabad beszélnünk, hogy melyek a jelenlegi magyarság magas rendű, de konkrét kötelességei az aranykori új világ megszületése érdekében. Nem a hagyományos nemzeti életszerepekről, hanem az isteni akaratból, a magyarság fényes kollektív tudatából, a hagyományok szellemi-erkölcsi parancsaiból, s a mai magyarság lelki vezetőinek felismeréseiből kikristályosodó és összegezhető kötelességeiről.
Szinte felfoghatatlan, hogy a mindenkori magyarság és a jelenlegi magyarság kollektív tudatának vannak általános kötelesség-előírásai. Ezek félreérthetetlenül a tudásnemzet, a tudatnemzet, a szeretetnemzet, s az aranykor-kezdeményező nemzet értékcsoportjai és szerepegyüttesei. Ennek alapján fogalmazhatjuk meg ma a magyarság rövid- és legalább középtávú kikerülhetetlen kötelesség-leckéit, avagy nemzetstratégiai feladatait. Az aranykori fókusz miatt elsődleges leckévé a szeretetnemzetté válás emelkedett. Ez ugyanakkor nem értékeli le a tudat- és tudásnemzet (vagy például az értékközpontú nemzet) további folyamatos születését.
Szinte felfoghatatlan, hogy a magyarság természetesen maradhat a Tudás Népe, mosolyogva viheti és taníthatja az égi tudást, az ősi misztériumokat, vagy a tudomány legújabb eredményeit, mert ezek adják együttesen a világváltó új paradigmákat. Ha a Tudás Népének valljuk magunkat, akkor mi (mi is) felelünk az új tudást alkalmazó világteremtés tanításáért is. Magyarországról indulhat el a régi universitásokhoz visszatérő és ugyanakkor a tudatfejlesztő, új univerzitás típusok létrehozása.
Szinte felfoghatatlan, hogy a Tudat Népe program szintén feltételezi, hogy minden magyar, s minden közösségünk eljuthat a magasabb szintű tudatállapotokba, avagy ennek eredményeként az új tudatosság képviseletével előkészíthetjük és aztán ezzel megerősítjük a Szeretet Emberré (és a Szerelem Emberré) válás programját. Ennek alapján kimondhatjuk, hogy az új tudás és az új tudatosság feltétele a szeretetnemzetté válásnak. (A kételkedőknek jelezzük, hogy már ma részletesen, tételesen kidolgozható a magyarság aranykori nemzetprogramja.)
Szinte felfoghatatlan, hogy a magyarság változatlanul mindenekelőtt tér- és idő felett kollektív tudatminőség. Amennyiben ez nem így lenne, aligha beszélhetnénk a sok gyökerű, a kezdetektől létező magyarságról, és ennek vissza-visszatérő nemzeti minőségeiről. A nemzeti minőség tehát nem csupán állam- és/vagy népminőség, hanem csúcsdimenzióként kollektív tudatminőség, amelynek csak kivetülése a koronként is változó társadalom- és kultúraminőség.
Szinte felfoghatatlan, hogy ez az örök magyarság tudatminősége testesül meg minden alig, vagy már viszonylag jól ismert történeti korszakban. Ez az eredeti értékeket is áthagyományozó tudatminőség a fizikai valóságban minden korszakban másképpen manifesztálódik, függően a részben változó égi-földi feladatoktól és az élő nemzet saját, aktuális belső állapotától. Ez a „másképpen” célérték most azonos a szeretetnemzet programjával, az új nemzetminőségnek a közös Önvalóból fakadó tervével.
Szinte felfoghatatlan, hogy eljutottunk az Új Aranykor világos megnevezéséig. Ez az aranykor jelképesen egy aranyháromszög-modell. Három mindent felülíró pólusa van: az új múlt-jövő viszony, az új Isten-ember viszony és az Aranykor Új Édenkert programja. Az új múlt és jövő viszony fókuszában az ősi és a jövőbeli lelki és szellemi erőforrások aktivizálása van, az új Isten-Ember viszony lényege nem csak az új szövetség, hanem a közvetlen Isten-ember összehangolás valóra váltása. Az Új Aranykor egyben az Új Édenkert, amelyben az egyén elérheti az Istenember minőséget, s ennek megfelelően teremti újjá a jelenlegi bolygómindenséget. Ez egyben az új megváltás és új feltámadás alternatíva.
Szinte felfoghatatlan, hogy éppen most indult el az ismert történelem „utáni” globális-lokális manifesztáció-váltás, mert hosszú várakozás után végre az Új Aranykor előkészítése az égi-földi feladat, ami egyúttal feltehetően a tér- és időfeletti kollektív tudatminőség eredeti programja is. Ezért az új manifesztáció szükségképpen gyökeresen új magyarságot (tudat- és szeretetmagyarságot) teremt egyaránt emberi, közösségi, szellemi, stb. szinten, ami valószínűleg, de nem bizonyosan hasonlít majd a nagyon ősi, aranykori ideákra és minőségváltozatokra.
Szinte felfoghatatlan, hogy „kanyargó” hagyományláncaink a térben és időben az eddig ismertnél sokkal messzebbre vezetnek vissza minket. A közös jegyek és folyamatok feltárása már halad. A kontinenseken is átnyúló őstörténetünknek, a Szent Korona eredeti üzeneteinek, az ősi alkotmány(ok) szemléletének, a szakrális királyságok (például a szkíta uralkodók, Attila nagykirály, vagy Mátyás király) vezetésmintáinak egységes a szakrális-spirituális tanítása. Ez szintén tér és idő feletti értékegyüttes és tudatminőség. A megszámlálhatatlan személyes és törzsi/népi/nemzeti tragédia katlanából emelkedik fel az Aranykorba érkező új nemzet.
Szinte felfoghatatlan, hogy milyen mélyen beágyazottak vagyunk az égi indíttatásokba, a történelmi próbákra, a szüntelen újrakezdésekbe, oda, ahonnan csak a közösségi endúrák, átlényegülések árán lehetett továbbhaladni.
Szinte felfoghatatlan, hogy bármilyen Aranykor is kezdődik most, mert szükségképpen ennek születését figyelhetjük meg, miközben az emberiség és a magyarság is az Aranykor elérhetetlenségét feltételezi. Ma nálunk látszólag a múltvesztésnél drámaibb a jövővesztés, s a jövőreménytelenség miatt a kollektív egó dramatizálja a jelenértelmezést. Az ebből fakadó jelenvesztésnek viszont következménye, hogy ma sokaknak a világ halálcivilizációnak tételeződik, s a szenvedő egyén újra azt tartja reális felvetésnek, hogy élet vagy halál vár-e ránk? A magyarság tér- és időfeletti tudatában azonban nincs halálvízió, mert a végső és teljes pusztuláskép csak a kollektív elme hamis „kisugárzása”. Természetesen az emberiség kollektív tudatában sincs halál-forgatókönyv.
Szinte felfoghatatlan, hogy a ma embere, vagy az egyszerű közösségpolgár szinte szüntelenül feszültséget, félelmet vagy éppen fájdalmat tapasztal magában, mert elméje és egója odaláncolja az önzés-civilizációjának fájdalomforrásaiig, miközben elméje-egója sorozatosan negatív érzelmeket és gondolatokat „teremt” belső világában. Ez a szenvedés-kultúra, fájdalom-civilizáció elviselhetetlen, ami azonban az egyént arra „kényszeríti”, hogy boldogtalanságának okait és következményeit felfedezze és önmagát és életét tényleg megváltoztassa. Ezt se a külföldre menekülés, se a hatalomszerzés, se a felfokozott fogyasztás, se az önpusztításokba menekülés nem orvosolja.
Szinte felfoghatatlan, hogy most a világfelfordulás új forgatókönyve azért testesül meg, mert az új világ ebből a válságos állapotból születik. Ez különösen akkor van így, méghozzá látványosan, ha a bolygón jelenleg egyaránt tapasztalunk különböző új barbárság-folyamatokat. A migrációs világkrízis átfogó veszélye is abban rejlik, hogy egyaránt áldozatnak szánhatják a migrációra kényszerítetteket és a migráció által „felőrlésre” szánt európai népeket és kultúrákat. A migrációs népvándorlás kirobbantása egyébként is főként az észak-amerikai totális gazdasági-politikai világuralom elérésének egyik új típusú világháborús „akciója”. Ennek ellenére az új és új félelemhullámok egyre kevésbé ártanak.
Szinte felfoghatatlan, hogy a történelemben ez a „posztmodern hadicsel”, az ismétlődő gazdasági világkrízisekkel együtt éppen az ellenkező hatást fogja elérni, mert minden kontinensen és a világ számos népében véglegesen tudatosul, hogy az emberiségnek és bolygójának jelenlegi kiforgatott létezése, avagy a mai düledező világmodell egyértelműen fenntarthatatlan. Minden korrekt elemző például előre kiszámolhatta volna, hogy a migráció elviselhetetlensége és kezelhetetlensége szinte minden európai népet kollektív felugrásra kényszerít, sőt öntudatra ébreszt majd, s az országokat visszafordítja a valódi értékek felé. A legújabb migrációinvázió és minden más ártalmas világfolyamat így akaratlanul felgyorsítja és dinamizálja az új, aranykori világ születését.
Szinte felfoghatatlan, hogy ebben a világstruktúrában és kárpát-medencei helyzetben a megmaradt magyarság az Aranykor előkészítésére, inspirálására, példamutató támogatására hivatott. Senki előtt ne legyen kétséges, hogy ebben a hivatásban vannak és lesznek társaink más nemzetek tagjai és szellemi vezetői közül. Mindez mindenekelőtt azért lehetséges, mert a törhetetlen, manipulálhatatlan tér- és időfeletti tudatminőség vezet minket.
Szinte felfoghatatlan, hogy ez a katartikus világközösségi és spirituális szerep kizár minden ellenségeskedést. Óriási kihívás annak felismerése, hogy semmilyen világhatalmi, kontinentális hatalmi, világgazdasági vagy médiahatalmi tényező, szereplő, megaszervezet semmilyen tevékenyége nem válthat ki bennünk gyűlöletet, sőt még dühös ítélkezést sem. A szeretetnemzet minőségének már megközelítése sem teszi lehetővé, hogy népeket, kultúrákat, szervezeteket vagy személyeket ellenségként kezeljük. Ez független attól, hogy miként viselkednek és nyilatkoznak. Sem politikai, sem gazdasági, sem kulturális háborúban, vagy polgárháborús hisztériában nem vehetünk részt. Egyetlen „fegyverünk” a szeretet, egyetlen tárgyalási „technikánk” a szeretetbeszéd.
Szinte felfoghatatlan, hogy ennek az új magatartásnak az is része, hogy nem gyártunk magunk halálvíziókat, pusztulás rémálmokat, noha például a nemzet fogyása ma látszólag kezelhetetlen népesség-krízis. Az alapos elemzések világosan jelzik, hogy a népességfogyás mögöttes oka a szeretetcsalád és a szeretetiskola hiánya, ami egyébként egyúttal a szeretettársadalom fenyegető hiányát tanítja. Ebből az okcsoportból már eleve következik az új jövőminta, amit nem ok nélkül neveztünk szeretetnemzet és szeretetcsalád programnak.
Szinte felfoghatatlan, hogy a tágan tekintett magyarság, avagy a világmagyarság ezt az új nemzetvíziót gyorsan elfogadja majd, és legalább a hangadó társadalmi csoportok többsége tudatosan vállalja. Holott éppen ez történik így, ami egyúttal következik a magyarság tér és időfeletti tudatminőségéből.
Szinte felfoghatatlan, hogy a magyarságnak ez a kollektív útja (a Magyarság Út) semmiben sem különbözik minden emberre igaz Belső Úttól. Az emberiség alapvető drámájának oka elsősorban nem a politikai és/vagy gazdasági fosztórendszer, hanem a külső rendszerek és folyamatok mögötti kulturális és lelki-tudati leépülés, ami odáig sodorta a nemzeteket és a kultúrákat, hogy számukra szinte ismeretlen az ember elsődleges belső életprogramja, amit a legtöbb vallás is megnevezhet Istenemberré válásnak. Ha az egyén a Belső Út lépcsőin egyre inkább Szeretet Emberré és/vagy Istenemberré válik, akkor csak ennek árán és révén lehet eljutni új külső világállapotig, amit szintén nevezhetünk Istenvilágnak, Szeretetbolygónak, vagy éppen Aranykornak.
Szinte felfoghatatlan, hogy az Új Aranykor jellemzése nagyon egyszerű: Szeretetember és Szeretetvilág, vagy magasabb szintre utalva, Istenember és Istenvilág.
Szinte felfoghatatlan, hogy az emberiségnek éppen ez az új, s egyben ősi lényege. Az Új Aranykor azért születik éppen ebben a században, mert most jött el az ideje. Az messzire vezető kérdéskör, így nem most beszélünk arról, hogy ilyen aranykorok voltak-e korábban, vagy az új égi-földi édenminőség mennyiben ismétli (vagy éppen újrateremti) a korábbi aranykorokat.
Szinte felfoghatatlan, hogy minden szakrális forrás, élén a Szent Koronával és a Szent Istenbe vetett hittel, az élet szentségének elfogadásával, vagy éppen a szeretet szentségével való azonosulással, mindenkit odahív, odairányít, odavonz a szent élet gyakorlatához. Az új szentségesülés az Új Aranykor Szent Koronája. Mindenki a fejére teheti, mindenki megkoronázható, ahogy mindenki lehet kétszer született a felnőttkori, második megkereszteléssel. A magyarságot Szűz Mária, Jézus, Mária Magdolna és a szentek sokasága védi, kormányozza, s egyúttal kollektív tudatminőségét is őrzi. Nincs néphalál, nincs életvesztés, nincs új rabszolgaság.
Szinte felfoghatatlan, hogy az Új Élet – fizikailag és szimbolikusan is – saját és közösségi édenkertjeinkben születhet meg. Ez nem csupán az ökogazdaság vagy az ökofalvak terjedő világmozgalma, noha az önellátás és öngondoskodás (az élelmiszer, az energia, a tudás és az öngyógyítás önellátó rendszerének) visszatanulása minden kontinensen létfeladat. Minden külső és belső vészhelyzet nem hárítható el anélkül, hogy minden egyes ember ne akarja önmagát és szeretteit megmenteni.
Szinte felfoghatatlan, hogy miután ebben a században nem ugyanolyan aranykor születik a földön, sőt a galaxisban sem, mint az elmúlt évezredekben, ezért most, a jelenlegi beavatásunk szerint, új típusú szakralitás és új típusú nemzetesedés is végbemegy majd. Az új típusú nemzetté válás a társadalom „kohóiban” már jócskán felfedezhető. Ez felülemelkedik a kollektív egó egyik legnagyobb csábításán, az előkapitalizmus történelmietlen ismétlésének követelésén, a minden áron való fizikai vagyongyűjtés mágiáján.
Szinte felfoghatatlan, hogy az Új Aranykor már a vajúdási fázisában a létezés alapjaitól kezdve mindent átlényegít a szellemi teremtésig, vagy a nemzeti lélekállapotig. Középpontban így egyáltalán nem a politika, nem a politikai rendszer marad, vagy a jövő teremtésében nemcsak az ország parlamentje a döntő. Mindez nagyon fontos, de mindegyik csak következmény, s nem kiindulópont az új világ születéséhez. A mai világállapotban a politika és/vagy az állam elsősorban a nemzet sokrétű fenntartását és védelmét látja el, beleértve a szeretet alapú társadalmi egyensúly folyamatos helyreállítását.
Szinte felfoghatatlan, hogy az Új Aranykort az aranyember (tehát a potenciális Istenember), az aranycsalád (a lehetséges szerelem– és szeretetcsalád) és az aranynemzet közössége (a kollektív tudat aranyminőségének realizálása) teremti. Ennek kiemelt támogatója lehet majd az új, aranykori politikai és gazdasági „rendszerevolúció”.
Szinte felfoghatatlan, hogy az ember belső világához képesti külső világban (a nemzetben, az államban, a társadalomban, stb.) minden csak olyan lehet, mint amilyen az ember belül. Ezért tetszik, vagy nem tetszik, minden külső kötelesség-leckét megelőz, hogy a magyarság tagjai belül hogyan változnak meg, s mikor jutnak el a Szeretet Ember minőségébe. Ez alapvetően az egyén Belső Útjáról, s ennek tanításáról szól, amit sajnos századok óta elfelejtettünk. Egyébként ez az eredeti jézusi program részletes és sokoldalú kibontása a Hegyi Beszéd alapján. A Belső Út révén lesz valaki ténylegesen szeretetember, magyarember, aranyember, stb. Az aranykori küszöb átlépéséhez a magyarság minimum öt-tíz százalékának újjá kell születni. (A magyar társadalomban ez a belső, spontán folyamat váratlan gyorsasággal és intenzítással halad.)
Szinte felfoghatatlan, hogy a Belső Úton való haladás kulcsfeltétele a szeretet mellett a szerelem tanítása, a szakrális házasságnak, a szeretetcsalád misztériumának felmutatása és életgyakorlattá tevése. Az isteni minőségű (a nő és a férfi közötti, minden ok és feltétel nélküli) szerelem visszatanítása az aranykori teremtés egyes számú életfeladata.
Szinte felfoghatatlan, hogy a következő kötelezettség lecke a nemzetlét alapját jelentő valódi közösségek újjászületése, kezdve a családoktól, az informális kisközösségektől, a településekig, az együttélő térségekig, a szellemi és vallási gyülekezetekig, vagy a nemzetközösségig, s a bolygó világtársadalmáig. Minden kisebb-nagyobb közösség útja az ego-csoportoktól ismét – sok szempontból új – szeretetközösségekig vezet. Ahogy a jelenlegi civilizációnk-kultúránk nem(csak) azért fordult fel önmagában, mert részben látszólag a háttérhatalmak totális uralma alá került, hanem inkább azért, mert végtelenül önző, pusztán érdekalapú, végletesen ego- és elme vezette civilizációvá süllyedt. Nem először a történelemben. Ezért ember- és életellenes.
Szinte felfoghatatlan, hogy ezért a változás típusa, módja, eszközrendszere nem lehet az elmúlt századok forradalmainak és/vagy rendszerváltásainak cselekvésformája. Se a vaskorvégi jelen, se az aranykor eleji jövő nem tesz lehetővé ilyen, régi változtatási programot. Ezért a belátható múltból a szellemi elkötelezettséget, a lelki kibillenthetetlenséget, az értékközpontúságot, a személyes és közösségi szeretetre való képességet tanuljuk meg. A változtatás hagyományos elveit és formáit nem vehetjük át, viszont a tágan vett lelki-szellemi, családi, lokális, nemzeti (közösségi) újraépítkezést kezdeményezhetjük. Ebből az következik, hogy a domináns kötelesség-lecke az önteremtésben és a világteremtésben, az odaadó szeretet kiárasztásában ragadható meg.
Szinte felfoghatatlan, hogy az Aranykorhoz vezető útról ma a világ jobbik közvéleményében négy-öt különböző mintaprogram irány manifesztálódott. 1. Az erőforrás alapú gazdaság-társadalom elképzelése; 2. Az egyszerre ökotudatos és tudástudatos modell „álma”, középpontjában a társadalomtudatossággal; 3. A személyes és közösségi tudat átfogó fejlesztését végző világállapot elérése; 4. A szeretetember, szeretetgazdaság, szeretettársadalom terve, avagy a valódi jézusi program; 5. A szakrális, vagy aranykori új világ tudatos megteremtése, mindenekelőtt a szeretet és a szeretetélet révén.
Szinte felfoghatatlan, hogy mindegyik mai útkeresés az Aranykorra mutat. Mindegyik új jövőmodell elfordul a jelenlegi pénzkapitalizmus minden változatától. A földbolygót uraló minden háttér és minden nyilvános hatalomközpont ugyanakkor semmilyen alapvető változást nem tervez. Egyelőre csak az látványos módosulás, hogy az egyszerre tudatos-tudattalan manipuláció mémfüggönyei (a látszat-demokrácia, a látszat-igazság, a látszat-tájékoztatás, a látszat-jólét, a látszat-boldogság, stb. álarcai) lehullanak. A jelenlegi politikai világháborúk, a gazdasági világháborúk, s a média világháborúk eszköztára jelentősen kibővült, de a fenntarthatatlan világállapot még így sem tartható fenn. Nekünk nincs más feladatunk, mint szeretettel figyelni a jelenlegi világrend túlélési kísérleteit.
Szinte felfoghatatlan, hogy az emberiség történetében újra – katonai világháborúk nélkül is – mérhetetlen áldozattal jár az éppen fennálló (fennállást szimuláló) világrend utóélete. Az embertelen éhezés, az iszonyú otthonnélküliség, vagy például a kétségbeejtő szegénység mellett a lelki kiszolgáltatottság, a reménytelenség fojtogatása és a szeretetlenség fájdalma fokozódó, esztelen pusztítást végez. Erre a kollektív máglyára a féket vesztett indulatok és szemléletek a legalapvetőbb emberi és közösségi értékeket is rádobálnák. Az emberiség most már végképpen letérdelhetne nem csak Istene, hanem elárult, megtagadott önmaga előtt is, hogy végső kétségbeesésében bocsánatért esedezzen.
Szinte felfoghatatlan, hogy újra ide jutottunk, ismét idáig süllyedtünk, de a bajt ne fokozzuk avval, hogy az emberiség vagy a magyarság halálát reális lehetőségnek hirdessük. A jólét és a szabadság nevében pusztulást okozók táborait és az őket helyeslők csoportjait sem tekinthetjük végletesen elítélhetőnek. Olyan Aranykor nem születik, amely válogat, ítélkezik, büntet. A végső mérlegelést bízzuk Istenre. Nekünk magyaroknak sincs más dolgunk, mint a gyönyörűséges bolygónk, a gyönyörűséges Élet mellett voksolni.
Szinte felfoghatatlan, hogy a bajok tombolása ellenére mindegyik Új Út előre visz, mindegyik elvisz valameddig, s az utak közben egymást kiegészítik és folytatják. Az emberiség régi, korrodált kollektív tudata még nem tisztult ki, miközben az új globális tudatminőség megszámlálhatatlan hajszáléren keresztül terjed. Ennélfogva ki-ki azt a „feltámadási” utat járhatja családjával és lélektársaival, amelyen megtalálja személyes beteljesülését, s jobb esetben élvezheti az égi megbízatást is. Magát a Feltámadási Utat is hívhatjuk Magyar Útnak. Minimum mi is tekintsük saját identitásunk részének.
Szinte felfoghatatlan, hogy a mai magyarság azonnal tudatosíthatja magában és a bolygón minden korlátozás nélkül bárkinek taníthatja az aranykori jövőt. Mindenki most úgy érkezzen meg saját belső otthonába, s barátainak léleközösségeibe, vagy a szomszédos népek családjaihoz, hogy viszi a következő évtizedek kardinális létfeladatát: légy Istenember, legyen minden közösséged, így a nemzet is Szeretetközösség.
Szinte felfoghatatlan, hogy a magyarság megtartása és felemelése, sőt az aranykori szeretetprogram minél maradéktalanabb teljesítése először is az emberen belül, Felső Énjének irányításával halad, másodszor az emberek közösségeinek lelkében/tudatában történik meg a boldog kollektív tudat ernyője alatt.
Szinte felfoghatatlan, hogy mindez tökéletesen felfogható.