Poveglia szigetén kísért állítólag a legtöbb kísértet, melyet valaha feljegyeztek a világon. Az aprócska kis szigeten korábban 160.000 ember halt meg a pestisjárvány idején.
A lelkeik azonban nem jutottak át a túlvilágra, hanem itt ragadtak az élők között, és még most is kísértenek a környéken éjszakánként.
A világ szinte minden tájáról érkeznek ide utazók, és paranormális kutatók, mert akkora a túlvilági aktivitás, hogy minden nap tapasztalni lehet valami szokatlant.
Ez a titokzatos hely Észak-Olaszországban található, egy piciny kis szigeten, melyet Povegliának hívnak.
A sziget borzalmas múlt játról csak a helyiek tudnak. A külvilág és a kíváncsi szemek elől szinte teljesen elzárt helyre megfelelő ismeretség segítségével lehet többnyire bejutni.
Az aprócska, vízzel körbeölelt sziget ugyanis eredetileg egy gigantikus tömegsír volt. gyakorlatilag ide lökték le és földelték el trehányan a pestisben elhunyt áldozatokat.
A becslések szerint akár 160.000 ember holtteste is heverhet a sziget vékony földrétege alatt.
Nem éppen egy olyan, hely ahová vakációzni indulna az ember. Mégis, évről-évre egyre többen látogatják meg, főleg paranormális kutatók. A szigetről ugyanis számtalan legenda és elbeszélés kering.
Sokan különös fényeket tapasztalnak a sziget felett éjjelente, valamint gyermekek sírását, nők jajveszékelését lehet kihallani az éj sötét csendjéből.
Akadnak olyanok is, akik olyan élményeket éltek át a szigeten tartózkodásuk alatt, hogy soha többé még csak a sziget közelébe sem merészkedtek azóta.
A nagy pestisjárvány idején rengeteg beteg érkezett ide, akiket a nővérek és betegápolók gondolával hoztak ide a szigetre. Ez a gondolautazás azonban csak oda szóló út volt, mert
a betegek egyike sem hagyta el végül soha a szigetet, ugyanis mindannyian itt lelték a halálukat.
Mivel Poveglia minden lakott területtől távol volt, és vízzel volt elválasztva, így a betegek és azok haláltusája kellően messze volt ahhoz, hogy feledésbe merüljenek, és ne jelentsenek veszélyt az egészséges lakosságra.
Hatalmas, fekete fekélytől rothadó, bűzlő tetemek , és félholt, életük utolsó óráiban járó emberek hangos jajgatása volt jellemző a szigetre, legalábbis az akkori beszámolók így jellemezték a szigeten tett látogatásokat.
Rengeteg ember pusztult el ott abban az időben. Olyannyira sokan, hogy korábban szinte egy talpalatnyi föld nem volt sehol, ahol nem lehetett emberi maradványokat találni.
Már a sziget javarészét megtisztították ugyan, de még mindig akadnak hatalmas, eddig feltáratlan tömegsírok, ahová annak idején bedobálták a bomló, fekélyes emberi hullákat.
Ezeket a tömegsírokat sebtében, szinte villámgyorsasággal temették be, amikor megteltek, hogy az orvosok és az ápolók ne kapják el a rettegett kórságot.
Az 1346-tól 1350-ig tartó időszak alatt a világ legriasztóbb kórsága közel 200 millió ember halálát okozta Európában. Nem túlzás azt állítani, hogy a pestis, azaz a fekete halál volt a legrettegettebb betegség az emberiség történelmében.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy annak idején ez a nagy pestisjárvány Európa lakosságának közel 40-60%-át kiirtotta.
Hogy jobban érzékeltessük, mennyi ember halt meg a szigeten, megemlítünk egy hátborzongató tényt. A nemrégiben végzett vizsgálatok szerint a sziget talajszerkezetének 50%-a emberi hamvakból áll.
Ez már önmagában is nagyon morbid. Mivel rengeteg embert elhamvasztottak, és sokakat eltemettek, pontosan még ma sem tudjuk, hány ember lelt itt örök nyughelyre, de a becslések egészen 160.000 emberig elmennek.
Az utóbbi évtizedekben számtalan alkalommal számoltak be arról, hogy szellemjárásokat tapasztaltak a szigeten. Mintha a pestisjárvány áldozatainak szellemei itt rekedtek volna, és miden éjszaka a sziget kietlen vidékein kóborolnának.
Rengeteg önjelölt kutatócsoport töltött már el egy-két éjszakát ott, de minden egyes alkalommal olyan élményekkel gazdagodtak, melyek szerintük bizonyítják a túlvilág létezését.
OSZD MEG másokkal is!