Már akkor figyelmeztették az emberiséget…. mégsem történt semmi!
Egy levélből kiderül, hogy Teller Ede, a briliáns elméjű magyar már 1959-ben előre látta, hová fog vezetni az emberi gyarlóság, és a kőolaj ipar kontrollálatlan hatalomszerzése.
1959. november 4-én megrendezett tanácskozáson több mint 300 kormányilletékes, közgazdász, történész, tudós és az olajipari vezető vett részt.
Itt mondott beszédet, mely egyben egy vészjósló figyelmeztetés is volt mindenki számára.
“Amikor hagyományos üzemanyagot égetsz, akkor szén-dioxidot állítasz elő… A szén-dioxid láthatatlan, átlátszó, nem érzed a szagát, nem veszélyes az egészségre”
“Akkor miért is kell aggódnunk” – tette fel a kérdést és rögtön meg is magyarázta, hogy a szén-dioxid a légkörben üvegházhatást idéz elő.
“Kiszámolták, hogy a légkörbeli szén-dioxid 10 százalékos növekedésével járó hőmérséklet-emelkedés elég ahhoz, hogy elolvadjon a (sarki) jégsapka és víz alá kerüljön New York. Valamennyi tengerparti várost elönti a tengervíz, és mivel az emberi faj jelentős arányban él tengerparti térségekben, úgy vélem, hogy ez a vegyi szennyezés jóval komolyabb, mint a legtöbb ember gondolja”.
Amikor Tellert megkérték, hogy foglalja össze röviden a légkör szén-dioxid-szintjében beállt növekedés veszélyeit, a tudós hangsúlyozta:
“Jelenleg a légköri szén-dioxid az átlagosnál két százalékkal nagyobb ütemben nő. 1970-re ez 4 százalék lesz, 1980-ra 8 százalék, 1990-re 16 százalék (Teller számításai szerint 360 ppm), ha csupán a hagyományos üzemanyagokat használjuk a jövőben is… Bolygónkon egy kicsit melegebb lesz. Nehéz megmondani, hogy 2 Farenheit-fokkal vagy eggyel, vagy öttel.”
“De amikor a hőmérséklet néhány fokot emelkedik szerte a világon, fennáll a lehetősége, hogy a jégsapkák olvadni kezdenek, az óceánok szintje emelkedni kezd. Azt nem tudom, beborítja-e az egész Emmpire State Buildinget, de mindenki képes kiszámolni a térképre nézve és annak tudatában, hogy a jégsapkák Grönland fölött és az Antarktiszon mintegy ötezer láb vastagok”.
Teller Ede beszédére amerikai archívumokban bukkant Benjamin Franta, a Stanford Egyetem PhD-hallgatója, aki a klímaváltozás tudományának történelmét kutatja, és aki a brit napilap cikkének szerzője.
OSZD MEG másokkal is!