Elgondolkodtató? Jöhet egy tömeges megfigyelésen alapuló világ?
Az igazán nagy változás életünkben talán az internet elterjedésével kezdődött. Egyszerre kitágult a világ, szinte bármilyen információ elérhető vált számunkra. Szakfordítóként valóban jó barátom a Google, hiszen a technika rohamos, egyre gyorsuló fejlődése új és új fogalmak, kifejezések kitalálásával és használatával jár. Ma már el sem tudnám képzelni munkámat internetes segítség nélkül, mondjuk egy vasútépítési vagy metróépítési projekt vagy egy orvostechnikai eszköz fordításában, amihez komoly segítséget nyújtanak a szakoldalak. De…
Közben rohamosan terjednek a blogok, híroldalak, webáruházak, mellettük pedig a közösségi hálók. Valljuk be, rátapadtunk a virtuális világra, a valós élet mára másodlagos lett, szerepe egyre eltörpül.
A virtuális világban mondunk véleményt, keresünk barátokat, társakat, tudakozódunk, rendelünk meg árucikkeket, szerveződünk. Sokaknak a reggeli kávé megfőzése mellett első lépése, hogy megnézze, van-e üzenete, ki mit osztott meg a közösségi hálókon, miközben talán azt sem veszi észre, hogy süt a nap vagy esik az eső.
A modernkori emberiségnek kétféle élete volt: az internet előtti élet és az internet utáni élet. Valaha, nem is olyan régen a gyerekek csapatokba verődve játszottak, labdáztak, bicikliztek, programokat szerveztek. A felnőttek színházba, moziba jártak, kirándultak, sportoltak, társasági összejöveteleket szerveztek.
De mára az egész világ saját otthonukba vonult, már ki sem kell mozdulniuk. A nagyon súlyos, káros következményeket a közösségi hálók kitalálói végig sem gondolták előre, bár valós céljuk tényleg az volt, hogy függővé tegyék az egyre növekvő felhasználótábort a domapinlöketekkel, amiket akkor kapunk, amikor bejegyzéseinket lájkolják, megosztják. De addig etették a vadat, amíg az el nem szabadult, fékevesztetté nem vált.
Chamath Palihapitiky, a Facebook volt ügyvezető elnöke szerint is nagyon rossz a helyzet, amiből nehéz lesz kiutat találni, sőt, kifejezetten bűntudata van. Szerinte „olyan világban élünk most, ahol könnyű összekeverni az igazságot a népszerűséggel.”
Hogy ez mennyire igaz, gondoljunk csak a népszerű oldalakra, akár hivatalos, kormányzati oldalakra. Bármit el lehet hitetni a tömegekkel, és minél többen követik az oldalt, minél több a lájk, annál hihetőbbé válik bármilyen hazugság vagy féligazság. Akinek pénze is van, reklámokkal, hirdetésekkel szintén bárkit meggyőzhet saját vélt igazságáról. Valójában elmondhatjuk, hogy akinek a kezében van a média, a hatalom és a pénz, azé az igazság.
Az internet világában komoly üzleti lehetőségek is rejlenek, amiket mind több csaló igyekszik kiaknázni. Egyes blogbejegyzések mellett megjelenő reklámok, amelyek egyre undorítóbb formát öltenek, elárulják, hogy ezeknek a bloggereknek nem a valós hír terjesztése a céljuk, hanem a reklámbevételeik növelése. Ugyanakkor könnyen lebuktathatók. Elég, ha a figyelmes olvasó utána olvas a hírnek, a neveknek. A Google-ban jól működik a képkereső is, ami gyakran mutatja meg, hogy a cikkben felhasznált kép egészen más környezetben készült. Jellemzően ilyen figyelemfelkeltő kezdőszavakat használnak: Borzalom! Szörnyűséges! Hihetetlen! Meghökkentő! Döbbenetes!
Ezek az oldalak olyan szempontból is károsak, hogy a társadalom számára fontos információk félig hamis előadásával lejáratják a társadalmat jobbítani akarókat és azok elméleteit. Az alábbi képen látható blog például nem létező orvosokról beszél. Jobb oldalon pedig jól láthatók az undorító, pénzt hozó reklámok.
A hangzatos szavakat megfigyelhetjük a bulvárszintre lesüllyedt közmédiában is, ami nevetséges szóhasználata mellett az emberiséget érintő fontos, közcélokat szolgáló események helyett egyre gyakrabban a celebek szokásairól, ruházatáról, hajviseletéről, egymás közötti viszonyaikról, személyes dolgaikról számolnak be a vezető hírekben.
És persze ne feledkezzünk meg azokról a YouTube sztárokról sem, akik sokmilliós bevételük érdekében érzéktelenül, gátlásoktól mentesen bármire képesek, ahogy Logan Paul vlogger, aki a japán öngyilkosok erdejébe, az Aokigahara erdőbe látogatva egy fán függő öngyilkos holttestről készült videót töltött fel az oldalára, pillanatok alatt többmilliós nézetséget hozva. A videót természetesen le kellett vennie az igen jelentős közfelháborodás miatt, de bocsánatkérő videóját pár nap alatt szintén kb. 42 millióan nézték meg, ami feltehetően újabb nagyon komoly bevételt hozott neki.
Fel kell végre ismernünk, hogy agyprogramozás áldozatai lettünk, fel lettünk áldozva a profit oltárán, mert ezt még a közösségi hálók korábbi vezetői is beismerik. A Facebook, a többi közösségi háló és a weboldalak összefonódása mára a karaktergyilkosságokat is lehetővé tette a hamis hírekkel vagy féligazságokkal egy olyan felgyorsult virtuális világban, ahol az emberek mind nagyobb figyelemre, elismerésre vágynak perceken belül, amiért képesek vélt vagy felnagyított sérelmeikre hivatkozva, akár ismert személyek nevének felhasználásával, sőt, megbecstelenítésével saját magukra felhívni a figyelmet.
A virtuális világ személytelen, nem látjuk szemtől-szemben a hírek áldozatait, csak önmagunkat látjuk. Önmagunkat, aki kicsi gyerekkora óta versenyre lett kényszerítve egy osztályozós és pontozós oktatási rendszerben, a munkahelyen, a sportban, és most lehetőséget kaptunk arra, hogy gyorsan, hatékonyan kapjunk elismerést lájkok, szívescskék, hozzászólások, egyetértések formájában. Már nem az a fontos, hogy környezetünkkel szerettessük meg magunkat, hanem számunkra ismeretlen személyek tömegével.
A fentiek ellenére úgy gondolom, hogy mint minden más esetben, itt is a mértéktartás a fontos. Nem ellenségünk az internet, és nem ellenségünk a Facebook. Meg kell tanulnunk helyesen használni. Alapvetően fontos utána olvasni a gyanús, szenzációhajhász híreknek, és kétkedéssel fogadni mindent, amiről nem tudunk 100%-ban meggyőződni. Tartozunk ennyivel embertársainknak, akiket a média a profit, vagy a mindenkori politikai elit a hatalom oltárán éppen feláldozni készül.
Forrás: servaster
OSZD MEG másokkal is!