Az emberi lényt jellemzi, hogy érdeklődik eredete iránt: tudni akarja, hogy kiktől származik, hol volt őshazája, ahol kialakult az a természetes közösség, amelyben világot látnia rendelt a végzés.
A nemzet élő történelmi alany: feltűnik, hogy „százezrek és milliók közös származásukra hivatkoznak …
A múlt vonz, misztikus hatása van.”
„Az a mítosz, amelyet egy nép léte értelméről, a világban elfoglalt helyéről kialakít magának, nem függvénye ugyan politikai, szociális és kulturális adottságainak, mindenesetre azonban azokkal összehangzó lelki képződmény, mely az életmagatartás ösztönös mélységeiből tár a tudat világossága felé.”
„A legtöbb nép alig tud eredetéről valamit, azonban ha már egyszer megeredt a közösség tudata, akkor keres közös származást is, hogy ennek gondolati erejével megerősítse a maga fennálló közösségét … Mert mítosz kell.”
„A nemzetnek történeti jellegéhez tartozik a történelme folyamán szerzett élettapasztalata.
Ezt a történelmi tudást kell a közösség sorsába építeni. Így a történetírás lesz a legelevenebben ható aktív hatalom a nemzeti közszellem ápolásában s a nemzet életképességének igazolásában. Ebben az irányban hat egy történelmi publicisztika is …” (Dékány)
Magától értetődik: egy olyan közösségben, ahol a történetírás, e történelmi publicisztika idegen, pláne ellenséges hatalom bizalmi embereinek kezébe kerül, meg fogják semmisíteni azt a mítoszt, amelyet a nép léte értelméről, a világban őt megillető helyéről magának kialakít és meghamisítják a közelmúlt történelmét is, mert így könnyen összemarkolható lesz az ő atyai öröksége.
A ma rendelkezésünkre álló forrásanyagra támaszkodva meg kell írnunk a magyar őstörténetet úgy, ahogy azt ma ismerjük. Tudjuk, sokan kétkedve tekintenek kísérletünk elé .” Mezopotámia, Transzkaukázia, Egyiptom, Turkisztán, a Terim völgye, Orhon, Szelenga, Korea, Bogházkői, szumér, szabir, hun származás, törökfajú rokonság stb. Lehet-e egyáltalán történelmi kapcsolatot kimutatni ekkora távolságok, ilyen nagy időkülönbségek mellett?
Minek és kinek hihetünk?
Hiteles történelmi kútfőnek számítanak az egykorú vagy közelkorú írásos feljegyzések; ilyenek a földrajzi nevek is.
De az írás feltalálása előttről, vagy feljegyzések hiányában az archeológia és az antropológia megbízható támpontokat tud szolgálni.
A sírokban talált tárgyak, kerámia, a C-14-es vizsgálatok és legújabban Hildeo Matsumoto által felfedezett eljárás: az immunglobulinok szerkezeti különbségeinek, azok genetikai hátterének felderítése révén, hozzávető pontossággal meghatározzák a lelet korát, minőségét, eredetét…
A magyarságnak elhallgatott múltja van, melyet IDEJE FELTÁRNI!
Tisztán, hazugságok nélkül….
OSZD MEG másokkal is!