A NASA mérnök-fizikusai egy olyan görbületi hajtóművön dolgoznak, mely fénysebességnél is gyorsabb haladást tehet lehetővé.
Az űrkutatás már a kezdetekben is olyan tudományterületnek számított, ahol nagy áttöréseket értek el a kutatók.
Gondoljunk csak bele, micsoda diadalmenete volt hajdanán: 1957-ben fellőtték az első emberkéz alkotta műholdat, a Szputnyikot. Később megtett a túrát az első űrbe juttatott ember, majd 1969-ben Neil Armstrong a Hold porába lépve örökre beírta magát a történelembe.
Megrekedt űrkutatás
A diadalmenetnek azonban ott vége szakadt. Azóta nem volt nagyobb léptékű vagy jelentőségű mérföldkő az űrkutatás tudományában. Szó se róla, akadtak érdekes próbálkozások, jó ötletek, azonban új, forradalmi megoldások nem születtek.
A Challenger és a Columbia katasztrófája és a hidegháború vége jócskán elapasztotta az univerzum felfedezésére szánt forrásokat, és egy jó időre lezárta az álmodozók elől a világűrt.
Komoly veszélyben volt tehát az elmúlt években az űrkutatás, hiszen a projektek, direktívák nem voltak elég motiválóak, a technikai újítások pedig elmaradtak.
Görbület hajtómű
A NASA mérnökei azonban nem nyugodtan, nem hagyták magukat eltántorítani. Harold White, a NASA mérnök-fizikusa például olyan görbületi hajtóművön dolgozik, amelyik a fénysebességnél gyorsabb haladást tesz lehetővé. Az elképzelt hajó neve IXS Enterprise, a Star Trek azonos elnevezésű űrjárműve után.
Ha működni fog, képes lesz hetek alatt távoli naprendszerekbe szállítani az emberiséget – a most lehetséges évszázadok vagy évezredek helyett.
A Washington Post igencsak leegyszerűsítve, úgy magyarázza a hajó működési elvét, mint egy kiskaput Albert Einstein relativitás-elméletén, ami szerint mégis lehetséges a fénysebesség meghaladása, ha a tárgy mögött kitágítjuk, előtte pedig összezsugorítjuk a téridőt.
Bár a kutatás valós, mindez egyelőre csak koncepció. White elmondta, hogy a prototípus látványterveit egyelőre tudománynépszerűsítési céllal készítették el, azonban ha megkapja a megfelelő figyelmet és támogatást, néhány évtizeden (!) belül valóra válhat.
Görbületi hajtóművel az univerzum peremére
Ez tényleg forradalmi mérföldkő lenne az űrutazás történetében, hiszen ezzel jóformán leküzdhetjük a jelenlegi legnagyobb problémát, ami felléphet egy ilyen utazás során: az időt és a távolságot.
Ha képesek leszünk napok alatt kijutni a naprendszerből, elmenni más planétákra, potenciálisan lakható, vagy akár már lakott bolygókra.
A Marsot évtizedek alatt kolonizálhatnánk, hiszen az átjárás szinte mindennapos lenne, és nem venne igénybe egy napnál több időt.
Ezzel a sebességgel és meghajtással még arra is képesek lehetünk, hogy elérjük az ismert világegyetem peremét, és megvizsgálhassuk, vajon mi van azon túl. Visszatérünk-e a kiinduló pontra a határokat átlépve, mintegy visszatérve a kezdeti ponthoz, vagy kiesnénk a semmibe…
Még várni kell
Persze a megvalósítás még odébb van. Optimista becslések szerint is több évtized kell, mire képesek lesznek a kutatók és mérnökök olyan hajtómű előállítására, mely valóban képes maga körül meggörbíteni a teret.
Le kell ugyanakkor még azt a problémát is küzdeni, hogy megfelelően védjék az űrhajó utasait a külső hatásoktól.
A fénysebességnél gyorsabb utazás során ugyanis iszonyatos erők hatnak majd mind az űrhajó burkolatára, mind a benne utazó űrhajósokra.
A NASA mérnökök viszont bizakodóak, és úgy tűnik, nagyon biztosak a dolgukban. Szerintük egészen biztos, hogy az elkövetkező fél évszázadban sikerül egy működőképes prototípust létrehozniuk.