Amellett, hogy a fokhagyma, a mezei zsurló és a hársvirág természetes antibiotikumként is alkalmazhatjuk, más gyógyhatásaikat is kihasználhatjuk, mutatjuk, hogyan!
A fokhagymát és készítményeit arteriosclerosis és a következtében fellépő tünetek, mint a magas vérnyomás, szédülés, koncentrációs zavarok, fejfájás, alvászavarok, illetve agyvérzés, szívinfarktus megelőzésére és infarktus után használják.
Fokhagyma – Allii bulbus
A gyógyászatban a földalatti része használatos, amelyet kívülről fehér, hártyás buroklevelek borítanak. Benne 8-10 mellékhagyma található, amelyek közös tönkön ülnek és vékony burok veszi körül őket.
Alliint és allináz enzimet, allitiamint tartalmaz. Az alliin az ép hagymasejtekben szagtalan, a sejtek sérülése esetén viszont az allináz enzim hatására az alliin más kéntartalmú vegyületekké alakul át, amelyek a fokhagyma jellegzetes szagát adják. Ezen kívül peptid vegyületeket, fruktánt, adenint, B1- és C-vitamint, flavonoidokat, ciszteint és metionint tartalmaz. A legtöbb hatóanyagot a friss fokhagymagumó tartalmazza.
Leggyakrabban fűszerként használják, de már az ókorban is felismerték antimikróbás hatását, a középkorban pedig a pestis megelőzésére fogyasztották. Ezen kívül antimikotikus hatása van, és ma elsősorban a szív- és érrendszeri rizikót csökkentő hatásáért használjuk. A koleszterinszint csökkentésére leggyakrabban alkalmazott növény.
A fokhagymát és készítményeit arteriosclerosis és a következtében fellépő tünetek, mint a magas vérnyomás, szédülés, koncentrációs zavarok, fejfájás, alvászavarok, illetve agyvérzés, szívinfarktus megelőzésére és infarktus után használják. Az arteriosclerotikus plakkok kialakításában a lerakódott koleszterin oxidációja is szerepet játszik, így a fokhagyma antioxidáns hatása nagy jelentőségű a plakkok kialakulásának megakadályozásában.
A fokhagyma rendelkezik kadriovaszkuláris hatásokkal, javít ja az immunválaszt, csökkenti a vércukorszintet, hatékony védelmet biztosít a mikrobiális fertőzésekkel szemben, valamint antikarcinogén hatása is jelentős.
A fokhagyma hatékonyan csökkenti a vérnyomást, különösen magas vérnyomás betegségben. Jelentős anti-karcinogén hatású, csökkenti pl. a colorectalis rák kialakulását. A hatásmechanizmusában fontos szerepet játszanak a szerves kén-vegyületek. Immunst imulálóhatásáért a poliszacharidjai felelősek.
Fokhagyma feldolgozása
A friss fokhagymát kétféle módon dolgozzák fel. Az egyik esetben frissen aprítják és szárítják, majd a szárított fokhagymaport használják fel gyógyászat i célú készítmények előállításához. A másik lehetőség az olajos kivonat készítése, melynek fő hatóanyagai az alliin lipofil lebomlási termékei. A kivonásra szerves oldószereket (metanol, etanol) alkalmaznak, melyek elpárologtatása után a száraz fokhagymakivonat a végtermék. Az előállítás módjától függően változnak a készítmények alliin tartalma, az allináz enzim pedig inaktivált formában van jelen bennük.
Több módszert kidolgoztak a „szagtalan fokhagyma” előállítására is, például az allináz enzim inaktiválására fumársavas kezelést alkalmaznak vagy a fokhagyma és a ciklodextrin fagyasztva szárított keverékéből indulnak ki. A fermentált fokhagyma is szagtalan, ebben az eljárásban a fokhagymát víz és alkohol keverékében hosszasan áztatják (fermentálás), majd az extraktumot bepárolják. Ennek a készítménynek az S-alkilcisztein a fő komponense, csak kis mennyiségű alliint tartalmaz.
A fokhagyma számos étrendkiegészítő alkotója, bár hatásosságát nem támaszt ják alá olyan adatok, hogy koleszterinszint csökkentő gyógyszerként jusson forgalomba. Főként kiegészítő kezelésre javasolják a kórosan magas vérlipidszint kezelésére. A főzött vagy sütött fokhagyma is gátolja az LDL-koleszterinszint emelkedését, megőrzi a antioxidáns hatását is és az antikoaguláns hatása sem szűnik meg teljesen.
Mellékhatásokat ritkán okoz, ezek elsősorban gasztrointesztinális jellegűek, illetve fogyasztása kellemetlen leheletet és testszagot okoz. Trombocita-aggregációt gátló hatása miatt fokozhatja a véralvadásgátlók hatását. A fokhagymapor ajánlott napi adagja 600-900 mg, ami 2,5-4 g nyers droggal egyenértékű.
A fokhagymához hasonló módon használják a vadon nagy mennyiségben előforduló medvehagymát (Allium ursinum), amelynek hatóanyaga szintén az alliin. A két növény ciklooxigenáz enzimet és vérlemezke-aggregációt gátló hatása hasonló mértékű. A vöröshagyma kémiai összetétele és hatásai hasonlóak a fokhagymáéhoz, de mérsékeltebbek. Igazolták a vérlemezke-aggregációt gátló és koleszterinszint csökkentő hatását is, de a terápiás dózisa jóval magasabb.
Mezei zsurló – Equiseti herba
Szinonima: fentőfű, kannamosófű, bábaguzsaly, cindrót, békarokka, sikárlófű, ólomsimítófű, békaláb, lófarkfű
Előfordulás, jellemzők:Hazánkban is gyakran előforduló növény, megszárított steril hajtása a drog, ez a meddő hajtás nagyjából 50 cm magasra nő, zöld színű, 5-20 barázdát visel, belül üres. A szár érdes tapintású, örvösen elágazó oldalágai, 4-5 élűek, az ízek találkozásainál erednek.
A mezei zsurlóban található kávésav-származék értágító hatású, antioxidáns és proliferációt gátló hatásokat is kimutattak, benignus prostata hyperplasiában igazolták gyulladáscsökkentő hatását. A mezei zsurlónak kifejezett antimikróbás aktivitása is van. Ez a hatás összemérhető volt a széles körben elterjedt antibiotikumokéhoz, mint az ampicillin vagy a nystatin.
Hársfavirág – Tiliae flos
Szinonima: hárs, száldokfa, Small-leaved Linden (angol)
Előfordulás, jellemzők:A drogot, a hazánkban is előforduló fa, murvalevéllel együtt gyűjtött virágzata adja, mivel a virágzat főtengeje és a murva levél alsó tengeje összenőtt. A murva levelek 4-8 cm hosszúak és 10-15 mm szélesek, lándzsásak, nyelvalakúak, zöldessárga színűek. A virágzat 5-10 virágú bogernyő.
Elsősorban fertőzéses megbetegedések elleni szer. A kislevelű hársról az is bebizonyosodott, hogy in vitro limfómás sejtvonalakon proliferációgátló hatást képes kifejteni és így antitumor hatása is van. A hatásban feltehetőleg fontos szerepet játszanak egyes immunomoduláns monoterpén származékok, mint limonén, alfa-pinén, béta-pinén. A tilia flos számos neuroaktív flavonoidot tartalmaz; a kvercetin és kempferol nevű aglikonoknak anxiolitikum-szerű hatást tulajdonítanak.
Forrás: EgészségKalauz
OSZD MEG másokkal is!